Halihóó!:)

Nagyon-nagyon nagy hírrel tudok jelenleg szolgálni! Vagyis, lehet csak én vagyok emiatt ennyire izgatott, de azért én még szeretném megosztani ezt veletek!

A fő téma, hogy legyőztem saját magam, és megcsináltam a számomra lehetetlennek hitt célomat! Na de hogyan is valósítottam ezt meg? Vagy egyáltalán mit vittem véghez? Most kiderül!

Tudni illik rólam, hogy mindig is sportoltam valamit, több fajta sportágat kipróbáltam már életem során. Évekig versenyeztem is, ami biztosan az eddigi legszebb/legizgalmasabb éveim közé tartoznak. Sajnos a sok jó mellett rossz is volt, ezért bizonyos okok miatt fel kellett adnom a versenyzést.

A lábammal mindig is gondjaim voltak, de régebben még nem törődtem vele sokat. Nem is szerettem volna tudomásul venni, nem érdekelt egyszerűen. 

Természetesen eljött az az idő, mikor ki kellett ezt vizsgáltatni, ahol meg is kaptuk az eredményeket, miszerint nagyon kötött az izomzatom, és rövidülés is látható. 

Nem hangzik nagyon komolynak, de mivel nem tett jót, ezért a versenyzést nem folytathattam. 

Őszintén nagyon el voltam kenődve, akkor még teljesen máshogy láttam mindent. Többször meséltem már a régebbi korszakomról, ám ilyen területen még nem.

Tornázni, jógázni jártam el, amit őszintén utáltam, de ezt kellett tennem. 

Mindig is nagy akaraterőt éreztem magamban, de mégsem tettem még akkoriban semmit. 

Mindig is szerettem futni, ugyanis a rövid távokon kiemelkedő voltam, de ennek ellenére hosszabb távokat sosem tudtam így futni.

Őszinte leszek, 400 m-t is alig bírtam lefutni, meg kellett állnom állandóan, annyira görcsölt a lábam. Volt olyan is, mikor a gyorsabb sétálásnál is jelentkeztek ezek a tünetek. 

Mikor belekezdtem a nagy életmódváltásba, akkor ugye az edzések is jöttek. Fél éven keresztül a futást hanyagoltam, akkor csináltam csak, ha nem tudtam elkerülni. Ez 2017 nyarán volt, a lábam ekkor is rossz állapotban volt még. Nem tudtam futni, szinte sírtam a fájdalomtól néha, egyszerűen nem ment, bár ezt fejben is nagyon erősen betraktáltam magamnak.

ÉS itt van a lényeg!

Visszatekintve, már fejben eldöntöttem, hogy nekem ez nem megy, szenvedés az egész. Úgy voltam vele, hogy de jó lenne futni úgy mint mások, de nekem ez lehetetlen, azt mondta az orvos, hogy sosem leszek olyan. És én elhittem.

Novembertől vagyok rendszeres látogatója a konditeremnek, ahol először ismerkedtem meg a futópaddal. Soha nem próbáltam még ez előtt, de az edző azt mondta kicsit fussak rajta, a kardió miatt. 

Úgy voltam vele, lesz ami lesz, próbáljuk ki. Őszintén, kemény 2 percet ha talán lefutottam egy tempóban, aztán le kellett, hogy lassítsak. 

Eléggé el voltam kenődve, nem titkolom senki előtt. 

Januárig nem is nagyon vettem használatba, ezt a "szeretett" gépet, de aztán valami megváltozott. 

Miután elég sokat sikeresen lefogytam és több motiváció lett bennem, ráadásul új év volt, így nagyon sok motivációm lett. Minden edzésem végén ráálltam, és nem volt baj ha keveset futottam, de akkor is csinálni akartam. Lassan haladtam, de mindig szinte 1-1 percet hozzá tudtam tenni. 

Március közepére, sikerült elérnem a 11 perces folyamatos futást, ami másnak nem sok, de számomra maga a csoda volt (természetesen sok minden más is közrejátszott ebben). Én már itt azt hittem, felülmúltam minden teljesítményemet, de ezek után jött csak a hab a tortán!

Rájöttem, hogy tényleg minden fejben dől el! Nem szabad semmit sem elhinned, amit neked mondanak. Ne hidd el azt, hogy te nem tudod ezt, vagy azt megcsinálni!

Mert NEM IGAZ!

Ha te elhiszed, hogy képes vagy rá, akkor tényleg az vagy. 

Semmilyen akadály nem állhat előtted, ha fejben tudod mit akarsz és azt, hogy mit tudsz. 

Március 29-én reggel, úgy keltem fel, hogy nekem el kell mennem a terembe, és futnom kell. Nem tudom milyen belső hang mondta ezt, de hallgattam rá. (Halkan megjegyezném, hogy mindig a legelső megérzésetekre hallgassatok!) Tavaszi szünetem 1. napján, 8 órakor biciklire pattantam, és azt mondtam csináljuk! 

Nem tudom megmagyarázni, hogy milyen érzések voltak bennem, de valamiért izgatott voltam. Ezen okból kitűztem magam elé azt, hogy ha törik, ha szakad, ma akkor is egyben futok le 15 percet, ami számomra nagyon nagy szó. 

Hát, el is kezdtem futni. A zene bömbölt a fülemben, és egyszerűen az egyik lépésem követte a másikat. Nem figyeltem másra, csak futottam és futottam. Elmondhatatlan nagy öröm töltött el. Nem éreztem fájdalmat, nem terelte el semmi a figyelmem. Végre élveztem azt, amit sohasem tehettem meg. Eltelt 15 perc, de nem akartam abbahagyni. Menni akartam tovább, csinálni szerettem volna!

Már a saját szememnek is alig hittem, mikor szépen sorjában láttam a 20,25, 30 percet. Már egyszerűen le sem tudtam állni, annyira belejöttem. Rengeteg gondolat kavargott a fejemben. Boldog voltam, de eközben elszomorodtam azért, mert rájöttem mire vagyok képes, de mégsem vettem észre eddig. 

Lebecsültem önmagam, sosem hittem volna, hogy ÉN, aki még nyáron ott szenvedett 400 m után, az erre képes! Még most is alig hiszem el, mikor ezeket a sorokat írom, de rá kell jönnöm, hogy igenis én voltam!

Összesen 1 ÓRÁN keresztül megállás nélkül, mosolyogva, izgatottam futottam és futottam. 7 km-t sikeresen megtettem, ami egyszerűen felfoghatatlan. Azzal indultam, hogy a 15 perc legyen meg. Az eddigi legtöbb távom, amit még nem régen értem el, az olyan 1.5 km körül volt.

Megmagyarázhatatlan erő volt bennem, azóta sem értem! Viszont úgy érzem, hogy legyőztem önmagam és ezt a saját győzelmemnek könyvelem el! 

Nem hagyom ezek után, hogy valaki is leszóljon, valaki megmondja, hogy mire vagyok képes! 

Most már tudom mit tudok véghez vinni, és hogy mennyi erő van bennem! Nem hagyom ezentúl, hogy ennél kevesebbet vigyek véghez, nem nézem le önmagam. 

Ebből az én tanulságom ezek mellett, hogy SOHA ne adjuk fel! Sosem hittem volna, hogy én egyszer ilyenről írhatok, nem gondoltam, hogy ekkora sikerről írhatok nektek. 

Ha valamit szeretnétek megvalósítani, akkor gyerünk és csináljátok! Fejben határozd el magad, és látod az én példámból is, hogy mennyit is számít ez valójában!
Ne hagyd azt, hogy elvesszenek ezek a "szuper erők" benned! Derítsd ki te is, hogy mire vagy képes, majd ha rájössz, akkor azontúl is csak feljebb és feljebb menj! Ne csinálj annál kevesebbet, mint amit valóban tudsz!