Ismerős az, mikor olyan embereket látsz, vagy esetleg te is olyan vagy, aki mindent csinál mások után, mert úgy gondolja az a "menő"?

Úgy vannak vele, hogy: miért ne lenne jó beállni a többi cigiző ember közé? Miért ne lenne szuper minden hétvégén buliban lenni és lerészegedni a többiekkel? Miért ne lenne klassz hanyagolni a tanulást, mint mások?

Hát..elmondanám, hogy ezek egyáltalán nem oltáriak.

Mindannyian tudjuk, hogy ezek azért alakulnak ki, mert mindenki meg szeretne felelni a körülötte lévő kialakított elvárásoknak. 

Félünk.

Rettegünk attól, hogy ki fognak minket rekeszteni, azért, mert mi különbözünk a "normálistól". Természetesen minél több barátra szeretnénk szert tenni, ennek érdekében sokan hajlamosak vagyunk olyanokat tenni, amit magunktól nem csinálnánk.  Inkább elkezdünk dohányozni, inni, bulizni és a rossz útra térni. De valóban megéri saját magunkat ezért tönkretenni?
Szomorú, hogy hagyjuk magunkat, hogy ezek az emberek befolyásoljanak minket.



Nagyon nehéz azt mondani, hogy inkább kevesebb emberrel barátkozom és nem csinálok olyat, amit megbánok, minthogy sok, hamis haverom legyen.

Úgy gondolom mindenképpen az első variáció a helyes, legyen kevesebb, de igaz barátaink. Nem leszek több attól, mert sok ismerősöm lesz. Egyedül azt kapnám cserébe, hogy hátba szúrnak, kibeszélnek, kihasználnak.
Ne törődj azzal, ha nem kerültél éppen bele a "legmenőbb" társaságba, véleményem szerint, csak számodra lesz előnyösebb így, nem vesztesz semmit sem el ezzel.

Az legyen a fontos és meghatározó, amit tényleg az igaz barátaink gondolnak rólunk, az számít igazán. Én magam is eljutottam arra a pontra, hogy már csak az ő véleményük számít. Nem izgat már az, ha nem a "nagy" emberek közé illeszkedem éppen be.



Úgy érzem semmivel sem lettem kevesebb, sőt sokkal többet tudok törődni magammal, a dolgokra koncentrálni. Pozitívabb emberekkel vettem magam körül, így tudnak motiválni, a lényeges dolgokra koncentrálni.

Nem kell attól félnem, hogy esetleg egyszer rosszat csinálok vagy attól, hogy hirtelen elárulnak engem. Sokkal felszabadultabb lehetek a társaságomba, nem érzem magam kínosan, nem kell mindig megfelelnem valakinek, és szerintem ez a legjobb. Bátran lehetek önmagam, ők úgy fogadnak el ahogy vagyok, és én is őket.
 Higgyétek el, mindig lesz olyan, aki elfogad benneteket, és ha rátaláltok, akkor soha ne engedjétek el, becsüljétek meg. Manapság nem egyszerű ilyet találni, ezért tényleg hálásnak kell lennünk érte.

Emellett biztosan állíthatom azt, hogy egy szebb jövő vár rátok, ha így cselekszetek. Így tudod megvalósítani önmagadat, ha elmész az árral együtt most, akkor a jövődet is magaddal viszed sajnos.
Ne légy gyenge, gondolj mindig a céljaidra, álmaidra és arra, hogy mi vezet ezekhez téged közelebb!