21. SZÁZADI OKTATÁSI RENDSZER

október 08, 2018

Sziasztok!

Már régóta fogalmazódnak bennem ezek a gondolatok, de eljött az a pont, mikor úgy érzem, hogy ideje lesz ezeket leírnom. 
Teljesen őszinte leszek, elfogadom azt is, hogy valaki ezeket más szemszögből látja, ez az én saját véleményem. 

Szokatlan tőlem, azonban mégsem tudok írni erről a témáról feltétlen pozitívan. Persze mindig azt mondom, hogy meg van mindennek a jó oldala, ahogyan ennek is, bár egyre inkább csak a rosszat kezdem látni.

Jelenleg 17 évesen bőven beleesem abba a korba, hogy benne legyek az oktatási rendszerbe. Szinte nap mint nap elszomorodom attól, amit magam körül látok. Egyre több elnyomást és elvárást érzek. 

A legrosszabb tény az az, hogy hülyének érezzük magunkat. ÉN magam is butának érzem magam akkor, ha éppen egy matek dolgozatom nem sikerült..pedig nem ez az igazság. 
Miért ne lehetnék attól jó, mert egy dolgozatom nem sikerült? Vagy mert egy adott tantárgyból nem vagyok a legjobb? Miért kell azt éreznem, hogyha valami nem sikerül éppen, akkor az az egész életemre kihat mostantól? Miért kell azt hallgatnom, hogy nem fog menni az érettségi? És ez mind azért, mert valamiből vagyok éppen a legjobb. 
Imádom a tanáraimat, ez nem erről szól, ők nem tehetnek erről, a rendszer ilyen. Nekik sem könnyű jelenleg. 

Természetesen ott vannak a legjobb tanulók, akiket mindenki istenít. Elismerem, nagyon sokat tesznek ezekért az eredményekért, én is természetesen a legjobbra hajtok, bár attól nem vagyok a legjobb. Viszont egy idő után rossz ezt hallgatni, hogy mindig csak ők. Mi van a többi diákkal? Mi van a többi tehetséges fiatallal?
Annyi tanulót látok magam körül, aki lehet éppen nem a legjobb tanuló, de mégis van valami tehetsége. Valaki profin rajzol, sportol, zenél vagy ír. Nagyon sokszínű az egész fiatalság, csak ezt nem tudják/tudjuk kimutatni.
Egyszerűen időnk sincs azzal foglalkozni, amit igazán szeretünk. Nincs lehetőségünk ezeket kitanulni, esetleg ha vért izzadva éjszakába nyúlóan tanulunk.

Szomorú, hogy sokan úgy nőnek fel tényleg, hogy azt hiszik tehetségtelenek, és nekik ez járt. Ez dobta az élet, ez van. Pedig nem!
Mindenki más, mindenki megérdemel egy jó életet. Egy céllal születünk, de mégsem tudjuk elérni ezeket, kiölik belőlünk, már ilyen fiatalon.
Hogyan várják el tőlünk, hogy legyünk valakik, mikor pont ezt akadályozzák meg?

Mi van akkor, ha valakit nem érdekel a magyar vagy a matek? Mi van akkor ha nem szeret sok felesleges anyagot bemagolni? Ki szeret egyáltalán?
De mind ezektől függetlenül, akkor is sokat ér mindenki! Minden egyes ember. Az életben nem fogják megkérdezni azt, hogy milyen lett a dolgozatod a periódusos rendszerből. Nem ettől leszünk értékes emberek.

És ezt mind elhisszük. Elfogadjuk, hogy nekünk így kell élni. Elfogadjuk azt, hogy "hülyék" vagyunk. Nem szállunk ezzel vitába, mert idősebbektől halljuk, akikre elvileg fel kell néznünk, és mindig a jót mondják nekünk.


Arra várunk, hogy kerüljünk ki ebből az egészből, ne legyünk többé fiatalok, legyen már vége. És jobb lesz attól? Hát nem.
Ezeknek kellene a legszebb éveknek lennie, akkor miért akarjuk, hogy essünk túl rajta végre? Ha most elhiszed, hogy te ennyit érsz és nincs is értelme küzdened, akkor nem lesz jobb. Értened kell, hogy mindig van miért küzdeni, bármi is történik. Ne hidd el másoknak, ha azt mondják nem lesz belőled semmi! Ez nem igaz!
Lehet, hogy éppen az lesz az egyik legsikeresebb ember az életben, aki most például majdnem megbukott valamiből. Rengeteg olyan példát láthattunk már, mikor bebizonyították, hogy igenis ők sokat érnek, és nincs számukra lehetetlen.
Egyedül azt kell elhinned, hogy te is képes vagy rá. Ne másokra hallgass, mert kit érdekel, ha azt mondják nem érsz semmit? Nem kell beletörődnöd ebbe.

Én magam is elhittem ezeket. Sokszor szánalmasnak éreztem magam, elhittem azt, hogyha még 1-2 rosszabb jegyet szerzek, akkor aztán tényleg nem lesz belőlem senki.
Ez volt az egyik legnagyobb baromság, amit elhihettem. Nem hagyom azt, hogy más döntse el mire vagyok képes. Egyedül magamban hihetek, ez az egyetlen esélyem.

Tehát kérlek, állj ki magadért, ne fogadd el azt, amit próbálnak beléd beszélni. Nagyon sokat érsz, nagy dolgokra vagy képes, én tudom! Bármit meg tudsz csinálni, amit eltervezel, ne befolyásoljon más. Nem hagyhatod el emiatt a gyerekkori álmaidat, győzd le ezeket a mondatokat!
Mutasd meg ki is vagy valójában, essen le mindenkinek az álla a jövőben! Hidd el, a jövőben téged fognak irigyelni azért, amiért most nem álltál be a sorba!










You Might Also Like

2 megjegyzés

  1. Szia! :)
    Teljes mértékben egyetértek veled. Én is épp nemrég írtam meg a blogomon, hogy mennyire ki vagyok készülve a sok iskolai feladattól stb. Most 11. osztályos vagyok, és tényleg úgy érzem, hogy megszakadok, pedig alig kezdődött el a tanév. És még annyi minden van hátra, hogy rossz belegondolni. Kisérettségi, nyelvvizsga... meg hát azt is ki kellene találni, hogy mihez kezdjek az életemmel. És tényleg igazad van, hogy a tanárok is folyton azt hajtogatják, hogy "húdenehéz lesz leérettségizni" meg "tanuljál fiam, mert nem vesznek fel sehová". Ahelyett, hogy azt emelnék ki, hogy még a kevésbé jó tanulók közül is nagyon sokan szuperül teljesítettek az érettségin... Így a maradék életkedvemet is elveszik, és sokszor arra gondolok, hogy inkább elmennék "takarittonak asvájcba". :"D
    Mindenesetre köszi, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, jó látni, hogy nem vagyok egyedül. Kitartást kívánok neked is! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Először is nagyon szépen köszönöm, aranyos vagy, én is kitartást kívánok neked, menni fog ♥ Úgy tűnik egy cipőben járunk, mivel én is 11.-es vagyok, valamint lesz nyelvvizsgám és érettségim is. Érdekes a sors, én azt mondom :D

      Törlés

Népszerű bejegyzések

Megtalálsz a Facebookon :)

És Instagramon is ;)