Halihóó!:)

Nagyon-nagyon nagy hírrel tudok jelenleg szolgálni! Vagyis, lehet csak én vagyok emiatt ennyire izgatott, de azért én még szeretném megosztani ezt veletek!

A fő téma, hogy legyőztem saját magam, és megcsináltam a számomra lehetetlennek hitt célomat! Na de hogyan is valósítottam ezt meg? Vagy egyáltalán mit vittem véghez? Most kiderül!

Tudni illik rólam, hogy mindig is sportoltam valamit, több fajta sportágat kipróbáltam már életem során. Évekig versenyeztem is, ami biztosan az eddigi legszebb/legizgalmasabb éveim közé tartoznak. Sajnos a sok jó mellett rossz is volt, ezért bizonyos okok miatt fel kellett adnom a versenyzést.

A lábammal mindig is gondjaim voltak, de régebben még nem törődtem vele sokat. Nem is szerettem volna tudomásul venni, nem érdekelt egyszerűen. 

Természetesen eljött az az idő, mikor ki kellett ezt vizsgáltatni, ahol meg is kaptuk az eredményeket, miszerint nagyon kötött az izomzatom, és rövidülés is látható. 

Nem hangzik nagyon komolynak, de mivel nem tett jót, ezért a versenyzést nem folytathattam. 

Őszintén nagyon el voltam kenődve, akkor még teljesen máshogy láttam mindent. Többször meséltem már a régebbi korszakomról, ám ilyen területen még nem.

Tornázni, jógázni jártam el, amit őszintén utáltam, de ezt kellett tennem. 

Mindig is nagy akaraterőt éreztem magamban, de mégsem tettem még akkoriban semmit. 

Mindig is szerettem futni, ugyanis a rövid távokon kiemelkedő voltam, de ennek ellenére hosszabb távokat sosem tudtam így futni.

Őszinte leszek, 400 m-t is alig bírtam lefutni, meg kellett állnom állandóan, annyira görcsölt a lábam. Volt olyan is, mikor a gyorsabb sétálásnál is jelentkeztek ezek a tünetek. 

Mikor belekezdtem a nagy életmódváltásba, akkor ugye az edzések is jöttek. Fél éven keresztül a futást hanyagoltam, akkor csináltam csak, ha nem tudtam elkerülni. Ez 2017 nyarán volt, a lábam ekkor is rossz állapotban volt még. Nem tudtam futni, szinte sírtam a fájdalomtól néha, egyszerűen nem ment, bár ezt fejben is nagyon erősen betraktáltam magamnak.

ÉS itt van a lényeg!

Visszatekintve, már fejben eldöntöttem, hogy nekem ez nem megy, szenvedés az egész. Úgy voltam vele, hogy de jó lenne futni úgy mint mások, de nekem ez lehetetlen, azt mondta az orvos, hogy sosem leszek olyan. És én elhittem.

Novembertől vagyok rendszeres látogatója a konditeremnek, ahol először ismerkedtem meg a futópaddal. Soha nem próbáltam még ez előtt, de az edző azt mondta kicsit fussak rajta, a kardió miatt. 

Úgy voltam vele, lesz ami lesz, próbáljuk ki. Őszintén, kemény 2 percet ha talán lefutottam egy tempóban, aztán le kellett, hogy lassítsak. 

Eléggé el voltam kenődve, nem titkolom senki előtt. 

Januárig nem is nagyon vettem használatba, ezt a "szeretett" gépet, de aztán valami megváltozott. 

Miután elég sokat sikeresen lefogytam és több motiváció lett bennem, ráadásul új év volt, így nagyon sok motivációm lett. Minden edzésem végén ráálltam, és nem volt baj ha keveset futottam, de akkor is csinálni akartam. Lassan haladtam, de mindig szinte 1-1 percet hozzá tudtam tenni. 

Március közepére, sikerült elérnem a 11 perces folyamatos futást, ami másnak nem sok, de számomra maga a csoda volt (természetesen sok minden más is közrejátszott ebben). Én már itt azt hittem, felülmúltam minden teljesítményemet, de ezek után jött csak a hab a tortán!

Rájöttem, hogy tényleg minden fejben dől el! Nem szabad semmit sem elhinned, amit neked mondanak. Ne hidd el azt, hogy te nem tudod ezt, vagy azt megcsinálni!

Mert NEM IGAZ!

Ha te elhiszed, hogy képes vagy rá, akkor tényleg az vagy. 

Semmilyen akadály nem állhat előtted, ha fejben tudod mit akarsz és azt, hogy mit tudsz. 

Március 29-én reggel, úgy keltem fel, hogy nekem el kell mennem a terembe, és futnom kell. Nem tudom milyen belső hang mondta ezt, de hallgattam rá. (Halkan megjegyezném, hogy mindig a legelső megérzésetekre hallgassatok!) Tavaszi szünetem 1. napján, 8 órakor biciklire pattantam, és azt mondtam csináljuk! 

Nem tudom megmagyarázni, hogy milyen érzések voltak bennem, de valamiért izgatott voltam. Ezen okból kitűztem magam elé azt, hogy ha törik, ha szakad, ma akkor is egyben futok le 15 percet, ami számomra nagyon nagy szó. 

Hát, el is kezdtem futni. A zene bömbölt a fülemben, és egyszerűen az egyik lépésem követte a másikat. Nem figyeltem másra, csak futottam és futottam. Elmondhatatlan nagy öröm töltött el. Nem éreztem fájdalmat, nem terelte el semmi a figyelmem. Végre élveztem azt, amit sohasem tehettem meg. Eltelt 15 perc, de nem akartam abbahagyni. Menni akartam tovább, csinálni szerettem volna!

Már a saját szememnek is alig hittem, mikor szépen sorjában láttam a 20,25, 30 percet. Már egyszerűen le sem tudtam állni, annyira belejöttem. Rengeteg gondolat kavargott a fejemben. Boldog voltam, de eközben elszomorodtam azért, mert rájöttem mire vagyok képes, de mégsem vettem észre eddig. 

Lebecsültem önmagam, sosem hittem volna, hogy ÉN, aki még nyáron ott szenvedett 400 m után, az erre képes! Még most is alig hiszem el, mikor ezeket a sorokat írom, de rá kell jönnöm, hogy igenis én voltam!

Összesen 1 ÓRÁN keresztül megállás nélkül, mosolyogva, izgatottam futottam és futottam. 7 km-t sikeresen megtettem, ami egyszerűen felfoghatatlan. Azzal indultam, hogy a 15 perc legyen meg. Az eddigi legtöbb távom, amit még nem régen értem el, az olyan 1.5 km körül volt.

Megmagyarázhatatlan erő volt bennem, azóta sem értem! Viszont úgy érzem, hogy legyőztem önmagam és ezt a saját győzelmemnek könyvelem el! 

Nem hagyom ezek után, hogy valaki is leszóljon, valaki megmondja, hogy mire vagyok képes! 

Most már tudom mit tudok véghez vinni, és hogy mennyi erő van bennem! Nem hagyom ezentúl, hogy ennél kevesebbet vigyek véghez, nem nézem le önmagam. 

Ebből az én tanulságom ezek mellett, hogy SOHA ne adjuk fel! Sosem hittem volna, hogy én egyszer ilyenről írhatok, nem gondoltam, hogy ekkora sikerről írhatok nektek. 

Ha valamit szeretnétek megvalósítani, akkor gyerünk és csináljátok! Fejben határozd el magad, és látod az én példámból is, hogy mennyit is számít ez valójában!
Ne hagyd azt, hogy elvesszenek ezek a "szuper erők" benned! Derítsd ki te is, hogy mire vagy képes, majd ha rájössz, akkor azontúl is csak feljebb és feljebb menj! Ne csinálj annál kevesebbet, mint amit valóban tudsz!

Halihó!

Egy számomra mély és komolyabb témával érkeztem most, és amiket most írni fogok, úgy gondolom sok mindenkiben megfogalmazódott már.

Na de mi is a legnagyobb félelmem? Mitől rettegek annyira ilyen idősen, mi játszódik le a fejemben nap mint nap?

Nos, van egy dolog, ami éjjel-nappal üldöz engem, nem hagy egy nyugodt percet sem. Állandóan beférkőznek a fejembe ezek a kis gondolatok, ami miatt nagy kétségbeesés vesz általában hatalmába.

Nem tudom egy szóban kifejezni, hogy mi is ez az érzés, ezért inkább körülírom, talán úgy könnyebb és érthetőbb lesz.
Vannak olyan napjaim, estéim, mikor többet gondolkozom, jobban elmerülök a gondolataimban. Ilyenkor feljön az, hogy mi lesz, ha nem sikerül?

Mi van akkor, hogyha nem jön össze az, amit én elterveztem és nap mint nap küzdök érte? Feleslegesen ölök bele órákat, napokat, heteket, éveket egy dologba, de mégsem fog sikerülni.

Úgy gondolom ez mindenkiben fel szokott merülni, akinek van egy álma, célja. De ez nincs véletlen.
Mindenki kételkedett magában, az is aki sikeres lett, az is aki nem. Ez elkerülhetetlen, ugyanis nem ismerhetjük a jövőt.



Nem tudom kifizetődik-e az, amit én most csinálok, amiért hajtok. Ki tudja? Lehet semmi sem lesz a jövőben, talán teljesen mást fogok csinálni.
Tudom sokszor nézem irigykedve az én saját példaképeimet, sikeresebb személyeket, hiszen nekik sikerült. Elérték azt, amit küzdöttek.
Ezért nézek fel rájuk, én is ezt szeretném tenni.
Ők sem tudhatták mi lesz a jövőben, egyszerűen csinálták és reménykedtek. Nem tudhatták, hogy mi lesz belőlük. Mégis, miket elértek és végrehajtottak.
Egy olyan életet élhetnek, amiről mindig is álmodtak, számukra ez már a valóság lett. Elég erősek voltak ahhoz, hogy megcsinálják.

Sokszor úgy érzem, hogy talán nem elég amit teszem. Vajon az aki most ott áll példaképemként többet tett? Mit csinált másképp? Mivel volt több és jobb? Mit kell tennem ehhez? Vagy a szerencse is közrejátszott nekik? Esetleg előre meg van írva, hogy milyen utat szánnak nekem?



Ez a rengeteg kérdés, ami csak egyre lefelé húz. Minél többet elmélkedem ezen, annál jobban magával ragadnak. Már néha sírhatnékom van ezektől és csak el akarom őket űzni.

És ekkor jön egy nagyon fontos dolog, ami meghatározza az ezek utáni érzéseinket!
A boldogságunk.

Tudom, hogy én mennyi mindenen tudok aggódni és kétségbeesni. Nagyon jól ismerem magam ilyen téren, sokszor még én is túlzásnak tartom már ezt.
Viszont nagyon jól tudom azt is, hogy boldog vagyok.

1-2 órán belül visszatérnek a pozitív gondolataim, visszatérek az igazi önmagamhoz. Elmúlik a félelem, és folytatom azt, amiért küzdök állandóan. Nem engedem azt, hogy leragadjak abban, ami tudom, hogy rossz útra vezetne.
Rájövök mindig, hogy lehet nem fog sikerülni. Talán tényleg semmi sem lesz úgy, ahogyan szeretném. De ilyenkor eszembe jut, hogy én már így is boldog vagyok.
És ebbe tudok kapaszkodni. Akármi is legyen a sorsom, tudom azt, hogy már nem érhet rossz, ha boldog vagyok.



Ezen negatív gondolatok ellenére minden reggel mosolyogva kelek fel, alig várom az újabb napot, amikor dolgozhatok valamin. Olyankor feledésbe merül minden félelem, nem is törődöm ezekkel. Ahogyan ezeket a sorokat most éppen írom, akkor sem törődöm ezekkel.
Nem érdekel, hogy sikerül-e, ha most én csinálni akarom és ez tesz boldoggá.
Továbbra is hiszek abban, hogy a kemény munka kifizetődik.

Nincs annál jobb érzés, mikor a hétköznapi reggeleken 5-kor felkelek, és mikor belenézek a tükörbe egyszerűen elmosolyodom és izgatott leszek. Nem tudom megmagyarázni miért, de nem is kell szerintem.
Ebből érzem azt, hogy valamit jól csinálok, innen tudom, hogy nekem ezt kell tennem és egy jó úton haladok. Lehet nem az a vége ennek az útnak, ahogyan én azt gondolom, de mindenképpen ez a helyes út számomra.

Sziasztok!:)

Mindig is egy művészi léleknek tartottam magamat, és úgy érzem szépen lassan ez kezd is kijönni rajtam. Ebben a bejegyzésben nem tervezek sok mondani valót, csupán megszeretném osztani veletek, amibe belevágtam egy ideje. 

Nem vagyok profi, semmi ilyesmiről nincs szó, egyszerűen mindig is szerettem fotózgatni, amit szeretnék most már magasabb szinten is végrehajtani. 

Imádom kitervelni azt, hogy mit is örökítsek következőleg meg, és ahhoz hogyan alakítsam a megfelelő hátteret. 

Természetesen én sem vagyok minddel megelégedve, de legalább van miért gyakorolnom és fejlődnöm. 

Tehát, az a lényeg, hogy ez még egy nagyon alapszint, kezdő vagyok, szóval úgy kell ezt most nézni! :D

Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy mit gondoltok róla, ezért is merészkedem ezt most kirakni. Remélem sikeres lesz, és a jövőben tudok még többet hozni számotokra, ami már komolyabb szinten készült! Sajnos tényleg csak pár darabbal tudok még csak szolgálni, nem teljesen vagyok még elégedett, ahogyan említettem is már.

A legújabb képeim mind megtekinthetőek az instagram oldalon!

Ne feledjétek, instagrammon megtaláltak most már! :)

metoomotivation

Halihó! :)

Ismerős az az érzés, mikor úgy érzed mindent megtettél már, de mégsem adod le úgy a kilókat, ahogyan azt te eltervezted? Ha igen, akkor jó helyen jársz! Összegyűjtöttem néhány tanácsot, amivel beindíthatod ezt a folyamatot!

1. Folyadék

Nagyon fontos szervezetünk számára a megfelelő folyadékbevitel, igazából mindennek a mozgatórugója egy diéta/életmódváltás közepette. 

Tudom rossz szokásom, de bizony sokszor én is elfeledkezem arról, hogy igyak a nagy rohanásban. Ráadásul eleinte az is zavaró volt mikor többet ittam, hogy állandóan mosóba kellett járnom! Viszont ezt hagyjuk figyelmen kívül, egy idő után el fog múlni, amint a szervezetünk hozzászokik!
Már reggel éhgyomorra igyunk meg egy jó nagy pohár vizet, ami beindítja az emésztésünket. 

Mindig vigyél magaddal el egy üveget, ne azon múljon, hogy nem iszol! Iskolába/munkába már előző este készíts ki egy jó nagy üveg vizet, amit magaddal tudsz majd vinni! 

Napi 2-3 liter folyadékot be kell vinni, ha sportolsz akkor ennél többet is akár!

2. Rendszeresség/mennyiség

Lényeges, hogy meglegyen a napi 4-5 kisebb étkezésünk, ne hagyjuk el ezeket! Rengeteg olyan alkalom van, hogy nincs időnk és kevesebb étkezést vezetünk be, viszont akkor többet eszünk. Na ez nagyon helytelen!
Ha idő hiányában is vagyunk, akkor is útközben egy szelet müzlit, egy kis gyümölcsöt, magvakat kapjunk be! Igazán nem telik sok időbe, ráadásul nem maradunk korgó gyomorral sem. Ha ezeket kihagyod, akkor már nagyon éhes leszel addigra, mikor már tudsz enni, így sajnos még nagyobb mennyiséget szeretnél hirtelen bevinni a szervezetedbe. 

Mint a vizet, ezt is készítsd ki már este ha van alkalmad rá, reggel csak fel kell kapnod és már viheted is magaddal!

3. Éheztetés

Ebbe a nagyon nagy hibába TILOS beleesni! Sokan így próbálnak fogyni, de egy idő után csak az ellenkezőjét érik el vele. A szervezet semmit nem kap, és amint valami kis tápanyaghoz jut, egyből elraktározza az összeset. Mondhatni egy védekező funkciója ez a testünknek, ezért kezd el gyűjtögetni, amint tud. Higgyétek el, ez nem megoldás! Legyetek türelmesek, nem kell sietni, nem időre megy! Szépen nyugodtan, fokozatosan változtassatok a rossz szokásaitokon, nem kell rohanni!

Nagyon jól tudom milyen nehéz ez, sajnos saját bőrömön tapasztaltam meg. A bőr nagyon kiszárad, beesett lesz az arc, a haj pedig elkezd hullani. Nem egészséges ez az út és nem is csinálhatod az örökké valóságig! Amint abbahagyod a kilók egyből jönni fognak fel, akár még több is, mint amennyit ezzel sikerült leadnod. 

4. Kardió

Lehetséges, hogy nagyon sokat edzel egy héten, rendszeres látogatója vagy az edzőtermeknek, mégsem mennek le a kilók. Valószínűleg ez attól lehet, mert kimondottan csak súlyokkal edzel. Egy időben én is ezt tettem, meg is állt a fogyásom, bár az alakom valamennyit változott attól. Ha ezek mellé beiktatsz némi kardió edzést is, ami nagyon jól megizzaszt, azzal nagyon sok kalóriát tudsz elégetni, és újra beindul a fogyásod. 

Én leginkább futni szoktam, és már így 1 hónap elteltével is látszódik a hatása! Igaz sokszor nagyon kimerítő tud lenni ez a része, és jobban megizzaszt, de se baj! Izzadjuk, és égessük el azokat a kalóriákat! :D

5. Önszeretet

Ez a tény, nem feltétlen azt jelenti, hogy nem fogysz! Arra szeretnék célozni most, hogy gyakran van olyan, hogy fogsz, ám te mégsem így látod! Mikor belenézel a tükörben, akkor semmi változást nem veszel észre, viszont a környezeted látja ezt. 

Attól, hogy néha nem látod, igenis lehet változás! Itt is fontos a türelem, fogadd el magadat és ne légy annyira szigorú! Légy büszke arra, amit eddig elértél, hidd el, már is más fog a tükörből visszanézni rád!

Ha magadra nézel, akkor egyszerűen mosolyogj! Érezd át a változást, érezd azt, hogy egy egészséges útra tértél, ne azt figyeld mennyi kell még! Vedd észre, hogy mekkora utat tettél meg eddig!

FELHÁBORÍTÓ

Ennyit tudnék jelenleg mondani, az elmúlt napok eseményei után.

Természetesen mindig halljuk, hogy az internet milyen veszélyes, át kell gondolni mit osztunk meg...de igazából sokan úgy vagyunk ezzel, hogy "velem úgysem történhet ez meg".

Hát igen..így nem szabad gondolkoznunk! Én is ezek közé az emberekhez tartoztam valamilyen szinten, de már én is belátom, hogy nem így kellett volna lennie.

Mindig nagyon oda kell figyelni a fiókjainkra, időnként változtassunk jelszót is. 

Na de mi is történt velem, ami ennyire feldühített?

Egy átlagos reggelre keltem, semmi különöset nem észleltem semmilyen online felületemen sem. Tanulás miatt gépet kellett használatba vennem, és kisebb pihenőt is tartottam ugyebár közben. Egy olyan oldalra szerettem volna bejelentkezni, ahová már régen tettem, így nem teljesen emlékeztem az adataimra. Úgy voltam vele, próba szerencse beírom az e-mail címem. Meglepetésemre el is fogadta, úgy ahogyan a jelszót is. Na igen..innen volt a probléma. 

Hirtelen fel sem fogtam mi történik, de nem az én oldalamat adta be. El kellett hogy gondolkozzak, mert tipikusan olyan pillanat volt, mikor nem hittem a szememnek. Hogy lehetséges az, hogy az én  e-mailem és jelszavam, de nem az én fiókom? Ki is léptem zavarodottságomban, de közben rájöttem a valódi felhasználónevemre, így beléptem oda. Szerencsémre már az enyémet adta be, de akkor sem értettem kié lehet az a másik fiók.

Egy idő után, mikor már leesett, hogy mi is történik, akkor nagyon feldühített ez a dolog. HOGYAN teheti meg azt valaki, hogy az ÉN adataimmal hoz létre magának egy fiókot? A tiszta véletlenségből jöttem rá erre, de azóta is hálás vagyok ennek. 

El sem hiszem, hogy vannak ilyen emberek, nem tudom mi haszna belőlük. Természetesen egyből megtettem a biztonsági intézkedéseket, amiket csak lehetett. Valószínűleg egyébként nem is magyar volt az, aki tette. 

Egyértelműen minden felületemen átírtam a jelszót, és ellenőriztem is őket. A facebookon azt jelezte ellenőrzés után, hogy valaki belépett, de nem én voltam. Itt is megtettem mindent, ezután is figyelni fogok erre. Hála istennek semmilyen elváltozás nem történt egyébként, nem tett semmit, így még a szerencsésebbek közé tartozom.

Viszont, tudom, hogy rengeteg ilyen eset van, ezért szeretném erre felhívni a figyelmeteket, mert tényleg bármikor megtörténhet. Ellenőrizzétek, változtassatok jelszót, figyeljetek erre!

Tényleg bármikor jöhet egy rosszabb indulatú ember, ki tudja mit művelhet, ez nem játék!

Remélem tanultok páron az én esetemből, hibáimból, ezért is szerettem volna ezeket megosztani veletek. Kérlek titeket, figyeljetek, és óvatosan osszatok meg mindent! Nem tudhatod kibe botlasz bele az internet világában!

Halihó! :)

Régóta várom már azt, hogy meg tudjam ezt a bejegyzést is írni számotokra, pontosabban 1 hónapja. Nagy lépésekre köteleztem el magamat, ez pedig nem más volt, mint a vegán életmód kipróbálása.

Igazából már 1 éve nagyon kevés állati eredetű ételt fogyasztottam, úgy gondoltam, hogy akkor már csináljuk normálisan. 

Ki kell jelentenem, hogy nem feltétlen maradok így örökre, annak ellenére hogy megtetszett, csupán a tapasztalataimat szeretném veletek megosztani. 

Viccesen kezdődött el mondjuk, mivel annyiból állt az egész, hogy egy nap teljesen "véletlenül" úgy jött ki, hogy nem ettem semmilyen állati eredetűt, de nem szándékosan, egyszerűen így jött ki. Viszont, mikor feltűnt és bele is gondoltam ebbe, akkor elhatároztam, hogy egy kihívásként fogok erre tekinteni. El is határoztam, hogy adok egy esélyt neki, minimum egy hónapig tapasztalgatni fogom.

El is érkezett ez az időpont, letelt a 31 nap. 

Nem mondanám azt, hogy a napi rutinom nagyon megváltozott volna, egyáltalán nem befolyásolta ez, bár nem is nagyon tudná. 

Ami előnynek mondható, az minden bizonnyal az, hogy sokkal élénkebbnek éreztem magam, még akár egy déli családi ebéd után is. Nem éreztem azt a nagy teltségérzetet, sokkal könnyedebb érzetem volt egész nap. Nem kellett délután ledőlnöm azért, mert alig álltam már a lábamon, azt tehettem amihez éppen kedvem támadt.

Az is jó pontnak számít, hogy sokkal egészségesebbnek éreztem magam. Maga a tudat, hogy nem viszek olyat a szervezetembe, ami rossz lehetne esetleg, nagyon megnyugtató volt. Szívesen beszéltem róla annak, aki éppen kérdezett erről, büszkévé tett engem, tényleg változtatott a felfogásomon.

Minden bizonnyal megismertem sok új ételt, amit nagy lépésként fogok fel az egészségem szempontjából. Olyan ételeket ettem, amiről eddig még csak hallani sem hallottam.
Természetesen ez magával hozta azt is, hogy az elején még nem sikerült annyira változatosan ennem, mint kellett volna. Eleinte voltak olyan gondjaim, hogy nem tudtam mit ehetnék most, mivel pótoljam a húst, tejtermékeket. Bele kellett szokjak abba, hogy ne állandóan ugyanazokat készítsem el, meg kellett ismerkednem mással is. Természetesen nem volt könnyű az elején, de szerintem egyáltalán nem lehetetlen, amint egyre jobban utána olvasgattam, rengeteg mindent találtam az interneten.

A bőrömnek mindenképpen nagyon jót tett, főleg az arcomnak. Eltűnt a sok kisebb pattanásom és bőrhibám, sokkal egészségesebbnek tűnik már, így egy hónap után is. A víz is közrejátszott ebben, de 100%, hogy az étkezésem is.



Tudni kell azt is, hogy én tényleg mindenből az egészségeset próbáltam enni. Tehát ez nem azt jelenti, hogy ettem attól a sült krumplit stb., csak mert az is lehet vegán.

Az alakomon is látszódik a változás. Eddig is ugyanannyit edzettem, mint jelenleg, mégis több változás vehető észre rajtam. Csípőmön és a combomon is több minden észlelhető, aminek mondjuk ki, nagyon örültem. Az is benne van, hogy most többször eszem, de kisebb adagokat. Gondom volt ezzel korábban, de tudtam, hogy rá kell erre szoktatnom magam.

Összefoglalva sok előnye van ennek szerintem, de véleményen alapján az is rendben van, ha valaki ugyanúgy fogyasztja az állati eredetű termékeket is. Több gluténos ételt ettem így, mint az elmúlt fél évben általában, de ugye ezek mellett sok mindent ki is hagytam, így ez nem árt. Valaki a glutént vonja pont ki amennyire tudja, neki szerintem például ez nem lenne így a legjobb, valamiből kell energia a szervezetünknek.
És nem tudom elégszer azt hangsúlyozni, hogy mindenki úgy éljen, ahogyan neki a legjobb, amitől a legjobban érzi magát a bőrében!! ;)

Ismerős az, mikor olyan embereket látsz, vagy esetleg te is olyan vagy, aki mindent csinál mások után, mert úgy gondolja az a "menő"?

Úgy vannak vele, hogy: miért ne lenne jó beállni a többi cigiző ember közé? Miért ne lenne szuper minden hétvégén buliban lenni és lerészegedni a többiekkel? Miért ne lenne klassz hanyagolni a tanulást, mint mások?

Hát..elmondanám, hogy ezek egyáltalán nem oltáriak.

Mindannyian tudjuk, hogy ezek azért alakulnak ki, mert mindenki meg szeretne felelni a körülötte lévő kialakított elvárásoknak. 

Félünk.

Rettegünk attól, hogy ki fognak minket rekeszteni, azért, mert mi különbözünk a "normálistól". Természetesen minél több barátra szeretnénk szert tenni, ennek érdekében sokan hajlamosak vagyunk olyanokat tenni, amit magunktól nem csinálnánk.  Inkább elkezdünk dohányozni, inni, bulizni és a rossz útra térni. De valóban megéri saját magunkat ezért tönkretenni?
Szomorú, hogy hagyjuk magunkat, hogy ezek az emberek befolyásoljanak minket.



Nagyon nehéz azt mondani, hogy inkább kevesebb emberrel barátkozom és nem csinálok olyat, amit megbánok, minthogy sok, hamis haverom legyen.

Úgy gondolom mindenképpen az első variáció a helyes, legyen kevesebb, de igaz barátaink. Nem leszek több attól, mert sok ismerősöm lesz. Egyedül azt kapnám cserébe, hogy hátba szúrnak, kibeszélnek, kihasználnak.
Ne törődj azzal, ha nem kerültél éppen bele a "legmenőbb" társaságba, véleményem szerint, csak számodra lesz előnyösebb így, nem vesztesz semmit sem el ezzel.

Az legyen a fontos és meghatározó, amit tényleg az igaz barátaink gondolnak rólunk, az számít igazán. Én magam is eljutottam arra a pontra, hogy már csak az ő véleményük számít. Nem izgat már az, ha nem a "nagy" emberek közé illeszkedem éppen be.



Úgy érzem semmivel sem lettem kevesebb, sőt sokkal többet tudok törődni magammal, a dolgokra koncentrálni. Pozitívabb emberekkel vettem magam körül, így tudnak motiválni, a lényeges dolgokra koncentrálni.

Nem kell attól félnem, hogy esetleg egyszer rosszat csinálok vagy attól, hogy hirtelen elárulnak engem. Sokkal felszabadultabb lehetek a társaságomba, nem érzem magam kínosan, nem kell mindig megfelelnem valakinek, és szerintem ez a legjobb. Bátran lehetek önmagam, ők úgy fogadnak el ahogy vagyok, és én is őket.
 Higgyétek el, mindig lesz olyan, aki elfogad benneteket, és ha rátaláltok, akkor soha ne engedjétek el, becsüljétek meg. Manapság nem egyszerű ilyet találni, ezért tényleg hálásnak kell lennünk érte.

Emellett biztosan állíthatom azt, hogy egy szebb jövő vár rátok, ha így cselekszetek. Így tudod megvalósítani önmagadat, ha elmész az árral együtt most, akkor a jövődet is magaddal viszed sajnos.
Ne légy gyenge, gondolj mindig a céljaidra, álmaidra és arra, hogy mi vezet ezekhez téged közelebb!