Halihó! :)

Tudom, sajnos el voltam tűnve egy kisebb ideig, de nem feledkeztem meg rólatok nyugi! 

Eléggé el voltam mostanság havazva a teendőkkel így a vizsgáim közepette, ráadásul még csak nem is itthon töltöttem a hosszú hétvégémet, így egy kicsit megcsúsztam a dolgaimmal. DE, nem keresek kifogásokat, ezért teljesen én vagyok a felelős, ami nagyon fontos!

Na de inkább térjünk is a lényegre! Ahogyan a címből is láthattátok, bizony Pesten volt szerencsém eltölteni 4 csodás és izgalmakkal teli napot. 

Nagyon vártam már, hogy kicsit kiszabaduljak a sűrű hétköznapjaimból, kellett már egy kis változás az életembe. Őrültem, hogy Pestet tűztük ki, mivel mint ahogyan sokan tudják a nagy városok szerelmese vagyok.

Bevallom a közlekedéstől kicsit féltem, számomra egy teljesen új világ volt, de szerencsémre olyan személy is volt mellettem, aki már jól ismeri az ottani járást. Úgy gondolom ez alatt a pár nap alatt is elég jól megtanultam pár dolgot, ami még hasznomra szolgálhat az elkövetkezendő években. 

Őszintén szólva, voltak bőven hátrányok is, mivel nem voltak az utcák a legtisztábbak, ahogyan a közlekedési eszközök sem, de ettől eltekintek, és tényleg koncentráljunk inkább a jó dolgokra!

Összesen 4 napot töltöttem fent és én sem gondoltam volna, hogy ennyi tapasztalatot tudok gyűjteni. Alig tudtam "belekóstolni" az ottani életben, még is látszódik, hogy milyen óriási különbségek vannak még így országon belül is. Hatalmas tömeg volt mindenhol, ami itt nálunk azért nem megszokott a mindennapokban.
Tisztában vagy vele, hogy valakit pont ez zavar/zavarna, de én egyszerűen oda-vissza voltam ettől. Volt körülöttem élet, mindig valamilyen hatás ért az utcán, amit elmondhatatlanul élveztem. 

És ha őszinte szeretnék lenni, akkor az is megtetszett, hogy nem volt minden 2. ember ismerős, úgy mint itt a kisvárosban.



A legmeghatározóbb pillanat természetesen a színház volt, de előtte mondanék pár szót a többi napomról is! :)
Miután szombaton délelőtt leszálltam sikeresen a buszomról, akkor szinte egyből az állatkert felé vetettük az irányt, mivel tudtuk, hogy ez egy egész napos program lesz.
Meg kell mondjam, hogy régen imádtam egyszerűen ilyen helyekre járni, mindig izgatott lettem, hogy számomra szokatlan állatokkal találkozhassak. Ne értsétek félre, most is gyönyörűek voltak és ugyanúgy tetszett, viszont úgy érzem, most már kicsit a dolgok mögé látok így érettebb fejjel.
Nagyon sokszor volt az, hogy annyira megsajnáltam őket, belegondoltam abba, hogy nekik milyen is lehet az valójában, hogy nap mint nap emberek nézik őket, mint valami kiállított tárgyakat.
Sajnos emiatt szívszorítóbb volt ez az egész, de attól függetlenül egy nagyon kellemes, vicces, meleg és fárasztó napot tudhattunk magunk után. És természetesen ha már arra jártunk, akkor megnéztük még a csodálatos Hősök terét is, ahol hihetetlenül nagy tömeg volt.



A következő napom is eléggé izgalmasnak mondható, főleg az esti része. Napközben igazából csak elmentünk vásárolgatni egy jó kis családi szokásunkhoz híven, de természetesen megérte, mint mindig.  Meglepetésként pedig elmentünk egy olyan helyre enni, amit már nagyon régen kinéztem magamnak, ami nem más mint a Padthai Wokbar. Iszonyatosan finomakat ettünk, és plusz pont azért, mert mindent úgy adtak ahogy kértünk, mármint én vegánként tudtam összeállítani úgy ételt, ami nekem is megfelelő.



Viszont az este...hát az valami hihetetlen volt. Rengeteg elkápráztató jelenséget/dolgot láttam már, de ilyenhez foghatót még nem. Mindig is láttam, ahogyan posztolgatja mindenki az éjszakai képeit a Gellért-hegyről, de én még nem jártam ott. Már fotókon keresztül is ájuldoztam a látványtól, de mikor élőben elém került, akkor leírhatatlan érzésem volt. Egyszerűen csak percekig bámultam a gyönyörűen kivilágított várost és nem tudtam levenni róla a szemem. Magával ragadott az egész látvány, rengeteg gondolat kavargott akkor a fejemben. Hirtelen éreztem nyugalmat, izgatottságot de egyben megkönnyebbülést is. Arra a pár percre, mintha eltűntek volna a problémák, nyomasztó gondolatok. Egyszerűen eszembe se jutottak, csak gyönyörködtem a kilátásban. Aki még nem járt itt fent, akkor mindenképpen ajánlom, egy olyan élmény részese lehet, ahol máshol nem kaphat meg, ebben biztos vagyok!


Éééés akkor el is érkezett a hónapokkal ezelőtt várt pillanat, ugyanis hétfő este elindultunk a színházba. Régebben nem sokat érdeklődtem ilyesmi előadások felé, de amint meghallottam, hogy a Pál utcai fiúkat lenne lehetőségem megnézni, azonnal kaptam is a lehetőségen. Nem sok kötelezőolvasmányt vettem sajnos a kezeim közé, de ez azok közé tartozott. Ez volt az egyetlen olyan könyv, ami tényleg lekötött és meg is maradt a fejemben. Magával ragadott az üzenete és az érzelem világa, teljesen az én stílusom.
A darab zenéit már itthon is hallgattuk, tehát már nem volt ismeretlen számunkra. Egyre jobban lettem izgatott az idő múlásával, nagyon vártam már a színjátékot. A szereplőkkel is nagyjából megismerkedtem, szerettem volna azért képben lenni, bár sokkal jobban megkedveltem őket, mint gondoltam.



Le kell, hogy spoilerezzem, de egyszerűen hihetetlen volt. Egy pillanatra sem bírtam a színpadról elvenni a szememet, csak kapkodtam a fejemet össze-vissza, mindig történt valami izgalmas. Nem hittem, hogy ennyire leköt, de ez tényleg egy olyan alkotás, amit még 50 év múlva is szívesen ajánlanék, akár az unokáimnak is. Sokkal jobban átéreztem így, mint könyvön keresztül, már a felénél könnyes volt a szemem.
A színészek eszméletlenek voltak, ahogyan átadták az érzelmi világot, az összetartást, barátságot és küzdelmeiket. SŐT, mikor még a könyvet olvastam, akkor Áts Ferit nem tartottam egy jó szereplőnek, hiszen csak ő volt a rossz, én pedig egyértelműen nem kedveltem így, de ez teljesen megváltozott. Igaz így is ő volt a "gonosz", de számomra teljesen más színben tüntették fel, szerethető karaktere volt véleményem szerint.
Természetesen a kedvenceim azért megmaradtak Boka és Nemecsek fényében, de igazán magával ragadott szinte az összes szerep, nem számított, hogy melyik oldalon álltak.

Összegezve, egy felejthetetlen élményben részesülhettem, de ami a hab a tortán az az, hogy voltam olyan szerencsés, hogy a kedvenc szereplőimmel közös képet is készíthettem. Nem sokat, de pár szót azért tudtunk velük beszélni, és lenyűgözött, hogy mennyire közvetlenek, türelmesek és kedvesek voltak az ott várakozó rajongókkal. Nagy tisztelettel néztem emiatt rájuk, nagyra becsültem ezt, ugyanis manapság nem sok ilyen létezik, be kell vallani. Fáradtak és álmosak voltak, de nem akadályozta ez meg őket, kijöttek hozzánk, pedig még 2 perccel előtte szakadt az eső, szóval még az idő sem volt kedvező.



Bárki, aki gondolkozott azon, hogy egyszer megnézze, annak bátran merem ajánlani, nem fog csalódni az biztos, a könyvet nagyon jól visszaadja, nem torzított az érzelmi világán/hatásán semmit. Nagyon sok tanulságot le lehet belőle vonni, ezért a fiataloknak is remek program, főleg annak, aki esetleg lusta elolvasni, mert legalább akkor ilyen formában megismerheti a történetét.

Esetleg ti már megnéztétek ezt az előadást? Ha igen, akkor milyen gondolatokat, érzelmeket váltottak ki belőletek? :) Nyugodtan írjátok meg, kíváncsi lennék minden részletre, ki hogyan élte meg!