Egyszerűen már nem...nem tud érdekelni.

Ha valaki maximalista, nem azt jelenti, hogy mindig mindenben a legjobb. Nem lehet ő sem állandóan toppon, vannak gyengeségei, félelmei, kudarcai. 

Nem lehet elvárni, hogy mindig csak mosolyogjon, jó eredményeket érjen el és soha ne hibázzon. Emberből van, mint mindenki más, vannak rosszabb és jobb napjai is. 

Ezzel már csak egy gond van...

...hogy én ezt nem tudtam.

Lehet, hogy éppen te is, aki most ezt olvassa, egy olyan személyiség vagy, mint én. Kijelenthetem, hogy teljes szívemből maximalista vagyok és nem jól viseltem az egyes kudarcaimat. Mindig a legjobbat akarom nyújtani, nem hagyom azt, hogy hibázzak bármiben is. 

Mindig a könyveim felett görnyedek késő estig, miután a fárasztó iskola és edzés után hazaérek. Nem mondom, hogy hibáztam ezekkel, de a felfogásommal mindenképpen. 

Rá kell jönnöm, hogyha becsúszik egy-egy rossz jegy, vagy éppen egy edzést hagyok ki a heti 7 darabból, attól nem áll meg a világ. Nem leszek tőle kevesebb, nem leszek rosszabb vagy lustább. 

Egy alkalom nem a világ vége, holnap attól ugyanúgy felkelek, megy tovább az életem. Nem változtathatok a múlton. 

Nem azt mondom, hogy mától kevesebb mindent vállalok magamra, vagy lazábbra fogom. De ha véletlen nem úgy sikerül és elrontok valamit, akkor nem fogom addig őrölni magam rajta, amíg őrültbe nem kerülök. Képes voltam napokig is akár egy kisebb hibán rágódni ahelyett, hogy továbbléptem volna és csináltam volna a teendőim azért, hogy fejlődjek. Magamtól vettem el azokat az értékes perceket, órákat, napokat. 

Az idő, ami a bánkódással ment el, azt sosem kapom már vissza, nem is volt értelme. Nem lettem vele előrébb semmivel, nem változtatott a helyzetemen sem. Egyszerűen magamnak kreáltam a problémáim, félelmeim.

De ezt az élet minden pontjára értem. Nem érdekel már, hogy mit gondolnak rólam. Nem tudok mit mondani arra, ha valaki éppen rólam beszél a hátam mögött, vagy éppen a szemembe mondja. Meghallgatom a véleményét, és ha úgy gondolom, hogy nekem az jó, akkor megfogadom. Viszont, ha csak le akar húzni, akkor nem fog érdekelni. Nem hagyom, hogy ez befolyásoljon engem, nem teszem ezért tönkre magamat.

Teljesen kiakadtam azért, mert felelésemre egyest kaptam. Természetesen nem a tanárra voltam mérges, egyszerűen magamat kezdtem el felemészteni belülről, a hibát kerestem. Természetesen nem csak annyi volt, hogy nem tanultam, más volt a helyzet. Egyszerűen rengeteg tanulni valóm volt a vizsgák miatt és az órai anyag helyett a tételeimet kellett tanulnom. Tudom, hogy órákat ültem felettük és borzasztóan fáradt voltam. Még késő este is tanultam, már szinte elaludtam a füzettel és már nem jutott rá egyszerűen energiám, csak a felét átnézni. 

A tanár tudta, hogy jól tanuló vagyok, azért feleltetett volna, de rossz napomkor fogott ki sajnos. Mikor azt mondta, hogy "Már a jó tanulókra sem lehet számítani", akkor először nagyon szíven ütött, ugyanis közben napok, hetek óta csak tanulok.

Azon járt az agyam, hogy miért nem csináltam jobban, mit kellett volna máshogy. Már egyszerűen nem tudtam másra koncentrálni. 

Miután ezen a fázison túlestem, rájöttem, hogy ő valójában, csak azt látta, hogy nem tudtam felelni. Nem tudta, hogy mi van a háttérben, nem is érdekelte a valódi oka. Alaptalanul mondta azokat a szavakat nekem, ezért eljutottam oda, hogy ne érdekeljen. Tudom magamról, hogy a vizsgáim jók lesznek, nem lustaság miatt sikerült így, nem leszek attól rossz tanuló.

De ez csak egy példa volt. Rengeteg olyan dolog történt, ami már nem érdekel. Ha felvenném magamra ezeket, akkor sehová sem tudnék fejlődni, leragadnék ebben a helyzetben, amit nem hagyok.

Én is emberből vagyok, nem lehet mindig jó mindenben. Attól mert vannak rosszabb napjaim, amik így sikerülnek, az nem azt jelenti, hogy mostantól az egész életem ilyen lesz.

Egyszerűen egy nagy levegőt kell venni, lenyugodni, zenét hallgatni, barátokkal beszélgetni..és továbblépni. 

Nem várhatjuk el senkitől sem, hogy egy Superman legyen. Még egy elfoglalt embernek is vannak igényei. Ő sem állandóan csak pörög, megy a csinálja. Pihennie kell. Meg kell állnia, el kell gondolkoznia, aludnia kell egyet, szórakoznia kell. Legbelül mindenkiben ott lakozik a félelem, a vágy, az álmodozás, az öröm, a kétségbeesettség. Nem különbözünk ebben. 

Ne higgyük azt, hogy a példaképeink nem szoktak pihenni, szórakozni, baklövéseket csinálni. Dehogyisnem szoktak, többet mint gondolnánk. Szinte ki lehet jelenteni. hogy ők tapasztalnak a legtöbbet életük során, rengeteg minden éri őket életük során.

Tehát, ha te is egy maximalista, szorgalmas és kitartó ember vagy, akkor kérlek..pihenj! Állj meg egy kicsit, ne ess át a ló túloldalára, nem kell megfelelned senkinek! Nem várhatnak el tőled semmit, azt csináld amit te szeretnél! Mi van ha nem sikerül egyszer? Na BUMM..kit érdekel! Egy percig se érezd magadat rosszul, szedd össze az erődet és csináld tovább, mutasd meg ki is vagy!
Senki nem szólhat bele, hogy te éppen mit csinálsz. Nincsen hozzá közük, ha te éppen a nehéz napok után csak pihenni szeretnél..akkor tedd azt! Megérdemled, ez neked is kijár!
Sőt, merd vállalni azt, hogy hibáztál! A legrosszabb amit tehetsz, hogy egyből a másikban keresed a hibát, ki akarsz bújni a felelősség alól. Semmi baj nincs abban, ha elrontod, nem kell szégyellned senki előtt.
Bízz bennem és ne kreálj magadnak felesleges aggodalmakat! Ha ezt betartod, akkor nagyon sok stressztől fogsz megszabadulni, elindulhatsz tényleg azon az úton, ami neked lett szánva!