Halihó!:)

Huhh, hol is kezdhetném. Sosem voltam egy vékony alkatú lányka, de ez régebben nem annyira zavart még. Mindig is egy visszahúzódó, csendes személyiség voltam, de kezdek rájönni, hogy a kinézetem is sokat befolyásolt ezen. Természetesen nem voltam ilyen veszélyesen elhízott vagy ilyesmi, de akkor is volt rajtam felesleg.

Rengeteg alkalommal határoztam el azt, hogy na most akkor tényleg lefogyok, de olyan fiatalon természetesen nem sokáig csináltam sosem.

Én is abba a kategóriába tartoztam, hogy "majd egyszer lefogyok", "nekem alapból ilyen az alkatom", "én úgysem tudok lefogyni".

Rá kellett jönnöm, hogy amíg így gondolkodom tényleg nem fog sikerülni. Ha bele is kezdtem és így álltam hozzá, akkor egyértelműen kudarc volt a vége.

Egyszer tettem egy kijelentést, hogy akkor is megcsinálom, én leszek az aki tényleg tesz érte, majd megmutatom mindenkinek.

Ezek után semmi... több, mint 1 évig semmi sem változott meg. Elballagtam, új iskolába kerültem, osztályt váltottam. Semmin sem változtattam, viszont egyre rosszabbul éreztem magamat a bőrömben.

Elkezdtem újra, de mégsem sikerült, valamit rosszul csináltam. Próbáltam máshogy étkezni, sportolni többet, de nem jött az az eredmény, amit én vártam.

Valami nem stimmelt.

Nagyon hosszú idő volt, mire rájöttem, hogy a felfogásommal volt a baj. Akkor sikerült igazán elindítanom a folyamatot, mikor az egész életemen változtattam.

Próbáltam mindennek a jobb oldalát nézni, akkor is, ha nem volt könnyű. Elkezdtem kisebb változásokat beiktatni, amik lassan az életem részévé váltak, soha nem cserélném el senkivel most már ezeket.

A legelső dolgom az volt, hogy a nassolást kiiktassam, amit sokszor talán érzelmek miatt csináltam. Ezt legkönnyebben úgy valósítottam meg, hogy próbáltam minél aktívabb lenni. Hobbit kerestem, edzeni mentem, többet tanultam. Legtöbbször el is felejtkeztem arról, hogy nassolni szeretnék.

Beiktattam a heti 4-5 edzést is, ami eleinte igaz fárasztó volt, de nagyon gyorsan hozzászoktam a pörgős élethez és jobban is érzem így magam. Eleinte nem voltak olyan kemény edzések ezek, szépen sorban próbáltam ki az új gyakorlatokat, kb 1 órásakat csináltam. Volt hogy itthon, de volt hogy az edzőteremben voltam. Az edzőterem egy jó megoldás lehet, sokkal több motivációt kapunk, ha látunk másokat is magunk körül.

Az étkezésem is teljesen megváltozott, minden gyors, egészségtelen, zsíros ételt kiiktattam. Tudom nem hangzik könnyűnek, de tényleg hozzá lehet szokni, nekem ma már nem is esnének jól azok az ételek, amiket régen fogyasztottam.

Reggelire általában valami laktatóbbat ettem, például zabkását, ez mindig beválik. Jó ötlet még a rántotta is, de én sajnos, hogy tojásmentesen étkezem, így nincs lehetőségem erre. Bár van egy remek alternatíva erre, méghozzá a vegán rántotta, ami tofuból készül. Persze volt, hogy csak egy natúr joghurtot kívántam gyümölcsökkel, de érdemes tényleg olyat, amivel sokáig bírjuk.

Ebédre sok-sok zöldséget ettem csirkével/hallal/tofuval és nem mindig, de ha köretet is ettem, akkor pedig rizst, édesburgonyát, kuszkusz vagy bulgurt ettem. Persze nem csak ezek a lehetőségek vannak, én is rengeteg remek receptet találtam, amiket ki is próbáltam. Nagyon fontos a változatosság!

Vacsorára már csak valami könnyebb salátát vagy krémlevest ettem, nem estek már jól az olyanok, amik nagyon eltelítettek. Sokkal jobbat aludtam így, nem voltam olyan fáradt reggelente, jobban bírtam a napokat is.

Ha annyira nassolhatnékom támadt, akkor ettem egy kis gyümölcsöt, joghurtot, zabfalatokat (recept található róla), magvakat. Ezek mindig feltöltöttek és elvették az éhségérzetemet.

Ezek mellett nagyon odafigyeltem a megfelelő folyadékbevitelre, napi 2 liter vizet minimum megiszok. Nem nagyon szoktam mást inni, esetleg teákat, de azokat natúran iszom csak.

Mindemellett tényleg odafigyeltem az aktív életmódra, próbálok mindent előre megcsinálni, nem az utolsó percekre hagyok mindent. Sokkal hatékonyabb vagyok így, javítottam a suliban is.

Kijelenthetem, hogy teljesen megváltozott az életem, minden más lett körülöttem. Másképp látom már a dolgokat, és ezt körülöttem is észrevették. Az emberek is így viszonyulnak hozzám, a kapcsolataim is változtak. Úgy érzem kezd helyreállni az életem, szóval tényleg nem csak a fogyásról szól ez, hanem magáról az életünkről.

(Csak így zárójelben megemlítenék még egy óriási előnyt, ami nem más, mint a ruhavásárlás. Eddig kínzás volt, most imádok próbálgatni, járni a boltokat! :D)

Mindenkinek nagyon sok sikert kívánok ahhoz, hogy neki is sikerüljön ezt véghez vinnie, bizony lehetséges! Nem rég én is azt mondtam, hogy nem..és nézzétek! Mégis itt vagyok! :)