Ismerős az állandó és unalmas magolás?

Leülni az asztalod elé és bemagolni a szavakat szerintem az egyik legnagyobb kínzás, és még nem is maradnak meg hosszútávon. 

Én az angolt 2 éve kezdtem el, mikor felkerültem középiskolába, előtte sajnos nem volt háttértudásom, kizárólag nagyon alapszavakat tudtam. 

Tisztában voltam azzal, hogy én már nem mehetek egyetemre nyelvvizsga nélkül, ezért tudtam, hogy valami nagyon gyors módszert kell kidolgoznom.
Legelőször úgy kezdtem neki, hogy több oldalról kiírtam magamnak a szabályokat, próbálgattam megtanulni őket. Igazából elméletben meg is maradtak ezek, csak éppen használni nem tudtam őket, mikor kellett volna.



Mindig rengeteg sorozatot, filmet néztem, mint mindenki más, amiből egészen sok szó megmaradt, de nem értem el a kívánt hatást. Éreztem, hogy valami még kell nekem.
Egyik este éppen a facebookot néztem, amikor kidobott egy oldalt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Úgy voltam először vele, hogy nézzük meg, ki tudja, lehet éppen segíteni fog, bár nem tűnt másnak, mint az összes többi ilyen oldal.

Be kell valljam, tévedtem. Óriási változást hozott számomra, nem hittem, hogy interneten keresztül ilyen hatékonyan tudnak nekem segíteni az angol tanulásban.

Na de mi is ez a weboldal?
Ez nem más, mint a: https://beszeljangolul.com/

Hihetetlen jó videókat készítenek, és ami a legjobban megfogott, hogy kizárólag angol nyelven beszélnek az oktató videóikban. Első hangzásra ez ijesztő, hiszen sokszor magyarul sem értjük meg a szabályokat, de felnyitották a szememet, hogy pont ez a baj. Magyarul szeretnénk bemagolni a szabályokat, miközben angolul kell gondolkoznunk, ha a nyelvet szeretnénk beszélni.
Nem viccelek, minden egyes kis videó után rengeteget fejlődött a nyelvtanom és a szókincsem is, ami hihetetlen. Nem ültem le bemagolni, mégis a fejembe maradtak, csupán a videó nézésével. Teljesen más módszer, mint az eddig tanítottak a suliban, de ez nem jelenti azt, hogy nem működik. Ideje váltani, nem kell a megszokott módszerekhez kötődni.

Az oldal 2011-ben indult el cikkekkel, 2012 óta pedig már ingyenes videótartalmak is elérhetőek.
Hetente jelennek meg új írott tartalmak, illetve a videós anyagok is folyamatosan bővülnek, fejlesztés alatt vannak.
A regisztrációval egy 6 részes sorozatban mutatják be, hogy milyen jó módszerek vannak nyelvtanuláshoz, illetve minden tananyag első szakasza kipróbálható.
3 csomag van jelenleg, a 4. tavaszra várható.

Céljuk, hogy videós tananyagokkal juttassák el a tanulókat C1-es szintre úgy, hogy 30-40 élő órával egy nyelvvizsga is reális céllá válljon. Tehát a kompetenciák kiépítése a fő szempont a szókincs és a nyelvtani tudatosság fejlesztése mellett.

Sziasztok!

Mielőtt a témára térnek, előtte egy kis személyen történetet hoztam el nektek, hogy jobban érthetőek legyenek a következő sorok. 

Mikor és miért kezdtem el blogolni? Mi ezzel a célom, mit szeretnék elérni? 

Próbálom összeszedni a gondolataimat, de be kell vallani, hogy egyáltalán nem könnyű téma ez számomra. Viszont, most kezdeném is az elején.

Mikor életem első ilyesfajta oldalára találtam, akkor még csak 5.-es osztályba jártam. Elég fiatal voltam még, igazából nem is tudtam kik írják ezeket és miért. Egyszerűen csak találtam történeteket, novellákat, amik nagyon megfogtak, ráadásul praktikus is volt, mivel akkoriban nem szerettem
könyveket olvasni. 

Egy darabig semmi változás nem történt, bár az biztos, hogy teljesen függővé váltam ilyen téren. Egyszerűen órákig a gép előtt ültem, sokszor akár tanulás helyett is sajnos. Nem tudtam elszakadni a blogok olvasásától, teljesen oda-vissza voltam értük. 

Ezek után szerintem természetes az, hogy én is szerettem volna történeteket írni. Nem is gondolkodtam sokat rajta, egyből belevágtam, de meg kell mondani, valami katasztrófa volt az egész. A helyesírásom nulla volt, fogalmazni sem tudtam, szóval egyáltalán nem volt élvezhető. 

Több nekifutásom is volt, szerencsére úgy éreztem, hogy minden egyes kezdetnél fejlődtem kicsit. Mindig úgy voltam vele nem jó, senki sem olvassa, de aztán mégis valami arra ösztönzött, hogy próbáljam újra. Nagyon sokszor eljátszottam ezt, de így visszagondolva 6-7 év után, egyáltalán nem bánom. Sőt! Örülök, hogy nem adtam fel akkor, hiszem ezt, hogy oka van ennek. 

Kezdetben nem volt célom igazából, egyszerűen arról írtam, ami eszembe jutott, amiket láttam másoktól. 

Szerencsére ma már kijelenthetem azt, hogy igenis vannak céljaim, és tudom is, hogy mit szeretnék elérni. 

Elsősorban a velem egyidőseknek írok, vagy legalábbis azoknak, akik még mindig az iskolapadban ülnek. Van néhány bejegyzésem, ami akár idősebbeknek is hasznos lehet, de az ritkábban fordul elő.
Igazából ez szerintem nem sok magyarázatra szorul, hiszen egyértelműen azért van így, mivel én is éppen ezekben az években vagyok benne, erről tudok "nyilatkozni".

Célom az, hogy el tudjátok fogadni önmagatokat. Egyáltalán nem könnyű ebben a korban, ezt jól tudom. Engem sokszor zavart az, hogy idősebbek magyarázták mindig, hogy miért kell szeretni a sulit ilyenkor, mit hogyan csináljunk. Persze sok tapasztalatuk van már, de még ha csak pár évről is van szó, akkor is rengeteg minden változott. Az tudja csak igazán, hogy milyen, aki éppen most benne van.   

Ha nem sikerült belekerülni a "menő" társaságba (utálom ezt a kifejezést), akkor sajnos eléggé szívás az iskolai élet. Nagyon jól tudom ezt az érzést, viszont az fontos, hogy attól ne gondoljuk magunkat kevesebbnek. Nem véletlenül nem barátkozol velük, meg van mindennek az oka. Hidd el, lehet, hogy te sokkal boldogabb vagy mint ők, egyszerűen meg kell találni a társaságodat, és nem törődni a többiek véleményével.

Aki esetleg beszól neked, annak valószínűleg saját magával vannak elég komoly problémái, nem veled. Ezt a saját bőrömön tapasztalhattam meg, de nem is bánom, sokat tanultam belőle.
Ma már úgy gondolom, hogy van nekem annál jobb dolgom is, minthogy mások véleményével törődjek, nem nagyon tud izgatni.
Sajnos vagy nem sajnos én a saját fejem után megyek, ami néha jól és néha rosszul sül el. De még mindig inkább így csinálom, nem mások utasításait szeretném követni.

De most komolyan..tudom, hogy valakit nap mint nap érnek beszólások, kritikák..de gondoljunk bele! Csak pár évet vagy velük, aztán nem számít már ez. Ők is változni fognak remélhetőleg, te pedig már valószínűleg régen máshol leszel.
Ha van valami amit szeretnél, akkor csináld. Kit izgat, hogy mit gondolnak? A saját boldogságodnál nincsen fontosabb. Ha követed azt amit akarsz, akkor úgyis találkozol a megfelelő emberekkel.

Azt mondja valaki, hogy csúnya vagy? Hát egészségére. Vagy az alakodra szól be? Milyen alapon szól le téged? Ő olyan tökéletes?
Mikor kritikát hallasz, mindig vedd azt figyelembe, hogy ki mondja azt. Érdemes tőle elfogadni? Ha nem kedveled, tudod milyen...akkor hallgasd meg, majd menj tovább. Tudom ez nagyon nehéz, de akkor is meg kell csinálni.

De mindezek előtt, önmagadat kell elfogadni, ez csak így lehetséges. Ha nem tartod magad elég jónak, nem tudod elfogadni aki vagy, akkor sajnos egyértelműen hallgatni fogsz a kritikákra, azok fognak befolyásolni.
Ha tudod, hogy mit szeretnél, akkor légy magabiztos! Tegyél érte! Mi az okod arra, hogy nem csinálod? Mindig van valami hülye kifogás. Tudd, hogy mit akarsz olyan erősen, hogy ne tudjanak elbizonytalanítani.

Nem tetszik esetleg az alakod? Akkor tessék elkezdeni sportolni, odafigyelni az étkezésre, ez ilyen "egyszerű". Szeretnél idegennyelveket beszélni? Akkor ülj le az asztalod elé, és kezd el! Jobb akarsz lenni matekból? Akkor gyakorolj!
Miért várunk mindennel? Vagy inkább mire várunk?
Arra, hogy majd később jobb lesz? Vagy a megfelelő pillanatra? Ha igen, akkor el kell, hogy szomorítsalak, mert ez nem lesz így. Hiába vársz akármire is, nem fog eljönni, ha nem teszel érte most.
Nekem sem könnyű mindig azért tenni, amit el szeretnék érni, mégis megteszem. Ez az egyetlen út ahhoz, hogy sikeres legyél abban, amit szeretsz.

Az álmaid mindig ott lesznek, nem tűnnek csak úgy el, 20 év múlva sem. Akkor majd azon fogsz lehet gondolkozni, hogy miért nem tettél érte most. Ha van egy álmod, akkor ne hagyd magad, ne bánd meg később akár az egész életedet. Üldözni fog egy egész életen át, ha most nem kezded el.

Persze most lehet azt mondani, hogy jajj de könnyen beszélek, alapból ilyen vagyok. De nem, régen egy rendkívül negatív ember voltam, akinek semmi nem tetszett, semmi sem sikerült. Sőt, még most is vannak rossz napjaim, mint mindenki másnak. De ez nem befolyásolhat minket, ahogyan semmi más sem.
Iszonyat nehéz változtatni, de arra kérlek próbáld meg. A saját életedet éld, ne másét. Te TE vagy. Nem a szomszéd Piroska, vagy Pistike a másik osztályból. Ez a te életed, te fogod ezt élni a jövőben is, alakítsd úgy, ahogyan szeretnéd. Egyszer úgy is elkerülsz innen, akkor már nem ebben a környezetben leszel, új emberek, új feladataid lesznek.
Várhatsz a csodára, de az nem fog csak úgy kopogtatni az ajtódon.



  

Sziasztok!

Ez a pillanat is elérkezett, már régóta szeretnék ilyennel nektek készülni. Nagyon izgatott vagyok, kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog nektek tetszeni az első videóm!

Tudom jól, egyáltalán nem profi, lehet mit javítani még rajta, de majd az idő múltával belejövök ebbe. 

Mindig zavart az, hogy sok olyan témám van, amit nem tudok leírni, hanem mutatnom kellene. Nagyon sokáig gondolkoztam, hogy belevágjak-e ebbe, de addig gyötrődtem rajta, hogy úgy voltam vele miért is ne. 

Már régebben is vágtam videókat, ezért hála istennek nem volt annyira új ez nekem. 

Először még nem volt merszem beszélni egy témáról vagy ilyesmi, inkább az ilyesfajta videókat tartom most még előnyben, később remélem ez változik. 

De most akkor, lássuk is, hogy mit ettem egy nap alatt, mindössze 840 FT-BÓL!



https://www.youtube.com/watch?v=dmArUY8pBVM&t=1s

Kedves 13 éves Én!


Rengeteg gondolat cikázik a fejemben, ahányszor csak rád gondolok. Néha boldogan, néha szomorúan emlékszem a régi élményeinkre. 
Első körben, lenne hozzád pár kérdésem.



Miért nem bízol önmagadban? Miért becsülöd le azt, amire képes vagy? 
Ne hallgass állandóan másokra, tedd végre azt, amit te szeretnél csinálni. Merj felszólalni másokért és magadért! A te véleményed is számít.
Ne gondolkodj állandóan azon, hogy nem vagy elég jó. Bátornak kell lenned, sok minden áll még előtted. 

Miért vagy negatív, miért panaszkodsz?
Ne csinálj a másiknak is rossz kedvet azért, mert te nem vagy jó hangulatban. Főleg akkor ne, ha neked is csak kamu, kitalált bajaid vannak. El fogsz veszíteni mindenkit, ha így folytatod. Egy idő után ezek senkit nem fognak érdekelni, térj észhez!
Hidd el, sokkal jobb, ha boldog vagy, ne kreálj magadnak rossz dolgokat, amik valójában nem is lennének az életedben. 

Miért vagy lusta?
Szerinted, ha nem csinálod azt amit szeretsz, lusta vagy elkezdeni..akkor sikerülni fognak azok a dolgok, amiket mindig is meg szerettél volna tenni? Hát nem. 
Semmi nem fog történni, ha nem kezded el. Lehet fáradt vagy, lehet mások sem csinálják körülötted, de neked meg kell tenned! Soha ne érdekeljenek a kifogások, egyszerűen csinálnod kell!
Tanulnod kell jobban, légy szorgalmas! Nem kell a legjobbnak lenned, de akkor is tégy a jövődért, nem fog magától megvalósulni. 

Miért nem törődsz magaddal?
Ha nem tetszik a külsőd, akkor változtass rajta. El kell fogadni önmagad, de amin tudsz változtatni és zavar, akkor cselekedned kell. Nem lesz "álomalakod" csak úgy a semmiből. Figyelj oda az étkezésedre, mozgásodra! A tested meg fogja köszönni ezt később, nem hiába hallod ezt több embertől is, igazuk van. 

Tudom, most sok rossz dolgot soroltam fel neked, ezek talán rosszul eshetnek. De hidd el, mindezek ellenére Hálás vagy neked. 

Köszönöm, hogy miattad az lettem, aki jelenleg vagyok. 
Köszönöm, hogy nem adod fel akkor sem, ha nehéz helyzetben vagy.
Köszönöm, hogy rengeteget álmodozol, akkor is ha mást azt mondja nincs értelme.
Köszönöm, hogy megcsinálod azt a sok-sok hülyeséget és rossz döntést, amiből tanulni fogok a jövőben.
Köszönöm a sok jó barátságot amit kötöttél, és hogy a rossz barátokkal megszakítottad a kapcsolatot. 

Szeretném, ha tudnád, hogy minden rendben lesz. Meg fognak találni azok az emberek, akikre szükséged lesz. Sok mindent úgy látsz majd, hogy ellened dolgozik, de rá fogsz jönni, hogy ez mind miattad volt. Ne hibáztasd mindenért magad, ami megtörtént, az megtörtént. 
Ne aggódj olyan sokat, minden úgy fog alakulni, ahogyan az neked a legjobb. 
Sok minden meg fog szűnni az életedben, de ezeket sose bánd, jönni fog helyette valami más. 
A barátaid mindig számíthassanak rád, ez nagyon fontos. Légy ott nekik mindig!
Egy kicsit kell már csak várnod, és megérkeznek azok az életedbe, akik teljesen meg fogják változtatni jó irányba.
Hallgass a belső megérzésedre, mindig tudni fogod a választ legbelül, ne nyomd el ezt az érzést. Nem véletlen érzed ezeket legbelül, jelentőségük van. Mindig az első megérzésre bízd magad, és minden rendben lesz. 

Még egyszer szeretnék mindent megköszönni, és soha ne add fel! Bármi történik te menj tovább, ne érdekeljen semmi, meg tudod csinálni! Bizonyítanod kell!

Sziasztok!

Már régóta fogalmazódnak bennem ezek a gondolatok, de eljött az a pont, mikor úgy érzem, hogy ideje lesz ezeket leírnom. 

Teljesen őszinte leszek, elfogadom azt is, hogy valaki ezeket más szemszögből látja, ez az én saját véleményem. 

Szokatlan tőlem, azonban mégsem tudok írni erről a témáról feltétlen pozitívan. Persze mindig azt mondom, hogy meg van mindennek a jó oldala, ahogyan ennek is, bár egyre inkább csak a rosszat kezdem látni.

Jelenleg 17 évesen bőven beleesem abba a korba, hogy benne legyek az oktatási rendszerbe. Szinte nap mint nap elszomorodom attól, amit magam körül látok. Egyre több elnyomást és elvárást érzek. 

A legrosszabb tény az az, hogy hülyének érezzük magunkat. ÉN magam is butának érzem magam akkor, ha éppen egy matek dolgozatom nem sikerült..pedig nem ez az igazság. 

Miért ne lehetnék attól jó, mert egy dolgozatom nem sikerült? Vagy mert egy adott tantárgyból nem vagyok a legjobb? Miért kell azt éreznem, hogyha valami nem sikerül éppen, akkor az az egész életemre kihat mostantól? Miért kell azt hallgatnom, hogy nem fog menni az érettségi? És ez mind azért, mert valamiből vagyok éppen a legjobb. 

Imádom a tanáraimat, ez nem erről szól, ők nem tehetnek erről, a rendszer ilyen. Nekik sem könnyű jelenleg. 

Természetesen ott vannak a legjobb tanulók, akiket mindenki istenít. Elismerem, nagyon sokat tesznek ezekért az eredményekért, én is természetesen a legjobbra hajtok, bár attól nem vagyok a legjobb. Viszont egy idő után rossz ezt hallgatni, hogy mindig csak ők. Mi van a többi diákkal? Mi van a többi tehetséges fiatallal?

Annyi tanulót látok magam körül, aki lehet éppen nem a legjobb tanuló, de mégis van valami tehetsége. Valaki profin rajzol, sportol, zenél vagy ír. Nagyon sokszínű az egész fiatalság, csak ezt nem tudják/tudjuk kimutatni.
Egyszerűen időnk sincs azzal foglalkozni, amit igazán szeretünk. Nincs lehetőségünk ezeket kitanulni, esetleg ha vért izzadva éjszakába nyúlóan tanulunk.

Szomorú, hogy sokan úgy nőnek fel tényleg, hogy azt hiszik tehetségtelenek, és nekik ez járt. Ez dobta az élet, ez van. Pedig nem!
Mindenki más, mindenki megérdemel egy jó életet. Egy céllal születünk, de mégsem tudjuk elérni ezeket, kiölik belőlünk, már ilyen fiatalon.
Hogyan várják el tőlünk, hogy legyünk valakik, mikor pont ezt akadályozzák meg?

Mi van akkor, ha valakit nem érdekel a magyar vagy a matek? Mi van akkor ha nem szeret sok felesleges anyagot bemagolni? Ki szeret egyáltalán?
De mind ezektől függetlenül, akkor is sokat ér mindenki! Minden egyes ember. Az életben nem fogják megkérdezni azt, hogy milyen lett a dolgozatod a periódusos rendszerből. Nem ettől leszünk értékes emberek.

És ezt mind elhisszük. Elfogadjuk, hogy nekünk így kell élni. Elfogadjuk azt, hogy "hülyék" vagyunk. Nem szállunk ezzel vitába, mert idősebbektől halljuk, akikre elvileg fel kell néznünk, és mindig a jót mondják nekünk.


Arra várunk, hogy kerüljünk ki ebből az egészből, ne legyünk többé fiatalok, legyen már vége. És jobb lesz attól? Hát nem.
Ezeknek kellene a legszebb éveknek lennie, akkor miért akarjuk, hogy essünk túl rajta végre? Ha most elhiszed, hogy te ennyit érsz és nincs is értelme küzdened, akkor nem lesz jobb. Értened kell, hogy mindig van miért küzdeni, bármi is történik. Ne hidd el másoknak, ha azt mondják nem lesz belőled semmi! Ez nem igaz!
Lehet, hogy éppen az lesz az egyik legsikeresebb ember az életben, aki most például majdnem megbukott valamiből. Rengeteg olyan példát láthattunk már, mikor bebizonyították, hogy igenis ők sokat érnek, és nincs számukra lehetetlen.
Egyedül azt kell elhinned, hogy te is képes vagy rá. Ne másokra hallgass, mert kit érdekel, ha azt mondják nem érsz semmit? Nem kell beletörődnöd ebbe.

Én magam is elhittem ezeket. Sokszor szánalmasnak éreztem magam, elhittem azt, hogyha még 1-2 rosszabb jegyet szerzek, akkor aztán tényleg nem lesz belőlem senki.
Ez volt az egyik legnagyobb baromság, amit elhihettem. Nem hagyom azt, hogy más döntse el mire vagyok képes. Egyedül magamban hihetek, ez az egyetlen esélyem.

Tehát kérlek, állj ki magadért, ne fogadd el azt, amit próbálnak beléd beszélni. Nagyon sokat érsz, nagy dolgokra vagy képes, én tudom! Bármit meg tudsz csinálni, amit eltervezel, ne befolyásoljon más. Nem hagyhatod el emiatt a gyerekkori álmaidat, győzd le ezeket a mondatokat!
Mutasd meg ki is vagy valójában, essen le mindenkinek az álla a jövőben! Hidd el, a jövőben téged fognak irigyelni azért, amiért most nem álltál be a sorba!

Sziasztok!:)

Ma egy személyesebb történetről szeretnék nektek írni, így jobban megtudtok ismerni engem. 

Visszagondolva nekem ez a történet már nagyon régen kezdődött. Mindig is érdekelt a művészet, lelkesedtem az ilyen témákért.

Emlékszem, mikor megkaptam az első gombos telefonomat, és az volt a legelső feladatom vele, hogy fotózzak le mindent. Még nagyon fiatal voltam, igazából nem is értettem miért csináltam annyi kis apró, értelmetlen fotót. 

Mikor betöltöttem a 11-12 éves kort, akkor már előjött bennem az, hogy szabadidőmben leültem szerkesztgetni őket. Természetesen nagyon bénák voltak, de hát valahol el kell kezdeni. 

Még ekkor sem tudatosult bennem az, hogy miét csinálom ezt, egyszerűen csak imádtam ezzel tölteni az időmet. Ha képet készítettem, akkor mindig ügyeltem arra, hogy minél jobban sikerüljön, ne legyen egy összecsapott valami. 

Igazából ez évekig húzódott nekem, egy hobbiként tekintettem erre az egészre, jó kikapcsolódásnak. 

Ma már tudom, hogy nekem egy kifejezőeszközzé vált a fotózás. Meg tudom mutatni az érzéseim, a stílusom, hogy valójában ki vagyok én. Ki tudom fejezni az üzenetemet, kedvemet. Tükröződök a képeimben, ha sötétebbek, akkor egyértelműen kicsit rosszabb napom volt. Imádom, ahogy a színekkel lehet játszadozni, és hogy mennyit számítanak. 

Valaki ezt rajzzal, tánccal, zenével tudja kimutatni, és végre rájöttem én is arra, hogy mivel tudom magamat kifejezni. 

Imádom beállítani a háttért, a suliban egész nap azon gondolkozni, hogy mi lenne a jó, milyen beállítás, fény. 

Képes vagyok eltölteni 1-2 órát naponta a szerkesztéssel, pakolászással és tervezgetéssel egy kép kedvéért. 

A jövőben természetesen komolyabban szeretnék ezzel foglalkozni, úgy érzem nekem ezzel kell foglalkoznom. Egyelőre semmilyen előképzettségem sincsen, mindent magamtól tanultam meg, távol állok még a profi munkától. 

Óriási boldogsággal tölt el az, hogy megtaláltam azt, amit szeretek a mindennapokban csinálni, van miért küzdenem. 

A következő lépésem egy tanfolyam lesz, amit remélhetőleg el tudok még idén végezni, mindenképpen szeretném fejleszteni önmagam napról napra. 

Nagy terveim vannak, remélem egy nap majd mindent valóra tudok váltani, küzdeni fogok érte. 

Arra szeretnék rávilágítani ezzel nektek, hogy milyen fontos egy hobbi megtalálása. Meg kell keresni, amiben kitűntök, otthon érzitek magatokat. 

Neked mi az, amit életed hátralévő részében tudnál minden nap boldogan csinálni? 

Ha ezt megtaláltad, akkor soha ne engedd el, addig menj, amíg el nem éred a céljaidat. Nem baj, ha lehetetlennek tűnik, akkor is folytasd! 

Akkor leszel igazán boldog és szabad, ha azt csinálhatod, amit igazán szeretsz. Ne hagyd, hogy ezek a gyerekkori álmok ne valósuljanak meg, akármilyen hülyeségnek tűnnek. 

Kezdd el és ne add fel!

Hiába gondolkodsz azon, hogy de jó lenne/lett volna ha...

Ha így folytatod, semmi sem fog változni, ugyanott maradsz, ahol éppen most vagy. Ne gondolkozz azon, hogy sikerül-e vagy sem. Ha nem éppen úgy alakul, mint tervezted, legalább tudod, hogy volt értelme, volt miért küzdened, nem csak elteltek feletted az évek. De ami még jobb az az, hogy lehet még sokkal jobb dolog alakul ki belőle, mint azt valaha is hitted volna! Nem tudhatod mit tervez számodra a jövő!

Inkább bukj el százszor, minthogy meg sem próbáltad. Örökké ott lesz a bűntudat, amit nem tudsz majd elkergetni. Az álmod nem fog hagyni téged, ott lesz a fejedben mindig.

 A legrosszabb dolog amit el tudok képzelni az az, hogy azon gondolkozzak felnőtt koromban, hogy miért nem cselekedtem most. Elmenni úgy, hogy nem is éltem valójában. Félek attól, hogy üldözni fognak a saját álmaim, mivel ahogyan mondtam, nem fognak megszűnni.  

Halihó! :)

Üdvözöllek téged, ebben a szép és őszies hangulatban, már javában benne vagyunk, ahogyan én hívom a "változás" évszakában.

Ha pár éve megkérdezte volna valaki tőlem, hogy mit szeretek az őszben, akkor nem sokáig kellett volna hallgatnia engem, ugyanis semmit nem kedveltem benne. 

Úgy voltam vele, hogy minden rossz, elkezdődött az iskola, vége a nyárnak, jön a rossz idő...miért lenne jó ez?

Azonban, most megszeretném mutatni a jó oldalát az ősznek, nem kell feltétlenül rosszul gondolni rá. Összegyűjtöttem pár dolgot, amire rájöttem, hogy ezt igenis szeretem ebben az időszakban. 

                                 1. Tea

Tudom snassz dolog, de tényleg imádom a teákat, egy időben gyűjtöttem is őket, rengeteget kipróbáltam. Már hiányzott az, hogy bekuckózzak vele a jó melegben, ugyanis nyáron nem mindig esik olyan jól a forró tea. 

Ráadásul rengeteg jó hatása is van, főleg a zöld teáknak, bár hozzáteszem, nem rakok bele semmilyen cukrot vagy édesítőt. 

Ha egy stresszes napon vagytok túl, akkor csak üljetek le egy könyv vagy egy film elé, és kortyolgassátok el, higgyétek, csodákra képes. Én megtaláltam a kedvencemet most, ami függővé tett, szóval most kicsit vissza kell fogni magam! :D

2. Könyvek

Itt is lennének már az előbb megemlített könyvek, mostanság szeretek így kikapcsolódni. Sokszor az volt, hogy szimplán egy hosszú nap után leültem a gép elé, vagy a telefonomat nyomogattam, de rájöttem sokkal jobb egy könyvet fogni a kezemben. Ha készen vagyok mindennel esténként, és van még energiám/időm, akkor fogom az újonnan beszerzett könyveim, és olvasni kezdek. Nem szerettem, de most nagyon magával tud ragadni egy-egy darab, teljesen kikapcsol. Olyan könyveknek ültem neki, amiket régóta el szerettem volna olvasni, de sosem vettem rá magam, amit utólag bánok is, de ne feledjétek sosem késő! Ragadjátok meg az alkalmat ha van idő, és vegyetek egy könyvet a kezetekbe, semmi ciki nincs ebből, sőt még fejlődni is fogsz!

                                                                3. Változás

Fentebb már megemlítettem azt, hogy nekem ez a változás évszaka. Újabb esélyekkel tudok mindennek nekiindulni, ami sokat jelent. Ilyenkor mindenki újra a nulláról kezd, esélyt kapunk arra, hogy megmutassuk mit is tudunk, mire vagyunk képesek. Ilyenkor rengeteg inspirációm és ötletem van, amit imádok összeírogatni, megtervezgetni. Két évszak van, ami ilyen számomra, az ősz és a tavasz. Eddig csak a tavaszt preferáltam, hiszen akkor jön el a boldogság, a meleg, a pihenés. Viszont úgy érzem, ilyenkor tényleg nagyobb motivációm van, hiszen most kezdek előröl mindent, tavasszal ez nincsen meg. 

4. Színek

Még mindig összeférhetetlen nekem az, hogy a színek melegséget árasztanak nekem, pedig eközben a rossz idő jön. Lehet, hogy csak én gondolkoztam ilyenen eddig, de tényleg érdekesnek találom, hogy az őszről a piros, narancs, sárga szín jut eszembe, ami alapvetően nekem a meleget jelenti. Viszont ha kilépek a házból, akkor sokkolóan csap le rám a hűvös idő, ez mindig is különleges fog nekem maradni. Imádom mikor tavasszal minden rózsaszínbe és zöldbe borul, de ilyenkor is gyönyörű tud lenni a táj, csak észre kell venni az apróságokat! 

Ezzel az aprócska bejegyzéssel arra szerettem rávilágítani, hogy nem kell morogni, rossz kedvűnek lenni csak azért, mert nem tetszik nekünk adott esetben az ősz. Mindig lehet valaminek a jó és a rossz oldalát is nézni, azonban sok különbség van köztük. Ha a rossz oldalát nézed, akkor az senkinek sem lesz jó, sem neked, sem a környezetednek. Próbáld meg te is összegyűjteni azokat, amiért szereted ezt az évszakot, biztosan találsz pár pozitív dolgot! Ne feledd, mindig változtathatsz, bármikor dönthetsz úgy, hogy te elkezded élni az álmaidat, és a jó oldalát nézni mindennek!

Ne azzal menjen el az időd, hogy az idő miatt rossz kedved van és mérgelődsz rajta. Neked ennél ezerszer fontosabb teendőid vannak, figyelj oda, hogy mire fordítasz időt! :)

Sziasztok! 

Újra itt az ősz, egy újabb év kezdődött, újabb rengeteg lehetőséggel! Itt a tökéletes alkalom arra, hogy célokat tűzzünk ki erre az évre magunk elé és minél több új kalandot és élményt gyártsunk. Na de hol is kezdődik valójában minden?

Igen, jól gondolod..a komfortzónádon KÍVÜL! Ott történnek az igazi csodák!

Sajnos, az egyik legnehezebb dolog az ennek az átlépése. Hihetetlen nehéz kilépni a megszokásinkból, ismert környezetünkből és társaságunkból. Könnyen el tudunk kényelmesedni, nekünk a jelenlegi teljesen jó, hozzá vagyunk szokva, nem szeretnénk kockáztatni. De válóban helyes ez?

Miért jó az, ha nem tapasztalunk újat? Ha nem próbálunk ki semmi olyat, ami számunkra kihívás vagy kilépés a hétköznapokból? 

Ha ezeket nem tesszük meg, akkor pár éven belül mi fog éltetni bennünket igazán?

Ha most végiggondolod a napjaidat, szokásaidat..akkor mi életet valójában téged? Mitől leszel igazán boldog? 

Azt vallom, hogy akkor csinálsz valamit jól, ha minden nap ér valami apró kis öröm, amitől tényleg boldog vagy és tudsz rajta mosolyogni. Ennek első lépése természetesen a pozitív szemlélet, észre kell vennünk magunk körül a világot. Sokszor nem is vesszük észre a legjobb dolgokat, mindent természetesnek veszünk. Ha mentek reggel munkába/iskolába, akkor figyeljétek meg e környezeteteket. Nézzétek meg a járókelőket, figyeljétek meg a hangulatukat, vagy örülj csupán annak, ha jó idő van és süt a nap. Nem tűnhet nagy dolognak, pedig már azzal a pozitív gondolattal is zárhatod a napot, hogy mennyire szép idő volt ma, nem áztál el, tudtál edzeni menni vagy barátokkal lenni. Nem kell több, csak vedd észre ezeket!

A második lépés ezek után viszont, a komfortzónánk átlépése.

Van egy álmod, de nem tudod hogyan kezdj neki és merre menj?

 Lehet nem ismerlek téged, de nagyon is jól tudom mit kell tenned és merre kell menj az álmod felé..a komfortzónádon kívülre!

Ha valami újat szeretnél az életedbe, akkor bizony valami számodra ismeretlent kell csinálni!

Ha csupán azokat teszed meg amit eddig is, akkor semmi változás nem fog eljönni az életedbe, álom ide vagy oda. 

Muszáj új tapasztalatokat gyűjtened ahhoz, hogy megismerd magadat, tudd mire vagy képes és hogy tudd mit szeretnél. 

Mindenkinek máshol van a komfortzóna határa, különbözőek vagyunk. Arra kérlek, hogy a jövőhéttel kezdve, kezdj el élni..de úgy igazán!

Szeretnél egy sportot kipróbálni, de egyedül nem mertél menni? Hát most menj, gyerünk pattanj fel a kanapéról és hajrá! Rád vár!

De bármiről legyen szó, ne habozz, menj! Ülj be egy könyvtárba, kávézóba, menj el futni egyet! Ismerkedj meg új társasággal, próbáld meg feszegetni a határaidat! Bíznod kell abban, hogy mindig a megfelelő helyre kerülsz a megfelelő időben. 

Mi van akkor, ha mégsem jól sül el vagy nem jön be az a bizonyos dolog és csalódnod kellett? Semmi!

Légy büszke magadra, hogy te igenis megtetted és nem féltél! Bátor voltál és mertél lépni! Sokan itt buknak el, mert félnek, pedig tényleg nincs mitől! Mindenki hibázik, elrontunk dolgokat, de ez benne a szép! A rengeteg tapasztalat és élmény!

Hidd el, ha megnyílsz, akkor egyből jönni fognak a lehetőségek, megismersz olyan embereket, akik talán segíteni tudnak az utad során! Ha nem is próbálkozol, akkor feleslegesen várakozol erre, nem fog történni soha, semmi.

Unalmasan hangozhat már, de egy életünk van! Egyszer vagyunk fiatalok, a mai nap már nem jön el újra soha. Csak eltelik egyszerűen az idő anélkül, hogy bármit is tettünk volna és ettől kell egyedül félni!

Észre sem vesszük, hogy milyen gyorsan telnek a napjaink, mindig azt mondjuk, hogy van még időnk, pedig nincs. Ha valamit szeretnél, akkor azt nem holnap, hanem ma kell elkezdeni! Hiába húzod tovább, azon fogod kapni magadat, hogy semmit nem tettél, nem teljesítetted azt, amit mindig is szerettél volna és te is egy lettél a sok közül. 

Ha van egy álmod, akkor merj tenni érte, állj ki magadért és csináld!

Elérkezett a minden diák által "várva várt" időszak, ami nem más mint a szeptember. Saját tapasztalataim szerint, ilyenkor mindenféle gondolatok kavarognak a fejemben, amikkel sokszor nehéz akármit is kezdeni. 

5 kérdésre fogok nektek most válaszolni ebben a bejegyzésben, ha érdekel tarts velem!

Megpróbálom a válaszokat minél tartalmasabb összefoglalni nektek, semmi lényegeset nem szeretnék kihagyni!

Na de nem húzom tovább, vágjunk és bele a közepébe!

1. Milyen gondolatokkal indulok neki az évnek?

Így az augusztus utolsó napjaiban minden egyes évben motiváltnak érzem magam, elhatározom, hogy minden tőlem telhetőt meg fogok tenni. Annyit előre eltudok mondani azért, hogy sosem jönnek úgy össze a dolgok, ahogyan azt szeretném. Természetesen tanulok, keményen hajtok, de akkor is ilyenkor túl tökéletesnek gondolom magam, túlgondolom a képességeimet. (szerintem nem csak én vagyok így ezzel:D) 

Fontosnak tartom azt, hogy megfelelő társasággal töltsük el a hétköznapjainkat, sok mindent befolyásol. Legyünk elfogadóak, ne másokat kritizáljunk, beszéljünk ki, inkább magunkra koncentráljunk! Sokszor észre sem vesszük azt, hogy egyes embereket mennyire megtudunk bántani és neki ezzel akár az egész évét tönkretenni. Higgyétek el, nem jó annak az embernek lenni, aki tönkreteszi a mások életét, akár szórakozásból, akár bármilyen hátsó szándékkal. Legyetek ti azok, akik tudatosan haladnak a céljaik felé, nem pedig másokon végig taposva szerzik örömeiket!

2.  Miben szeretnék változni?

Azt vettem észre magamon, hogy túl görcsösen fogtam fel mindent. Rengeteget kellett a vizsgák miatt év végén tanulni, amitől szerintem kicsit besokalltam. Nem azt mondom, hogy kevesebbet fogok tanulni, mert nem, sőt ez az év még nehezebb is lesz számomra. Viszont azt tudom, hogy nem akarom ennyire komolyan, görcsösen venni a dolgokat, nem tett jót semminek. Jó eredményeket szeretnék elérni ebben az évben is, vagy akár még jobbakat, de nem fogok ráparázni. 

Tanulás mellett nagyon szeretnék a hobbijaimmal foglalkozni, néha háttérbe szorultak úgy érzem, amit tudom nem jó. Ha van lehetőségem, akkor mindenképpen fejlődni szeretnék és menni a kitűzött céljaim felé. Sok minden elterelte a figyelmemet, de most nem szeretném ezt hagyni. Elkezdődött bennem az a folyamat, hogy végleg elfogadjam magamat, nem hagyom hogy ezek a rossz gondolatok vegyék el az időmet. 

3.  Milyen kihívások lesznek előttem?

Huhh, hát hogy is fogalmazhatnék? Rengeteg kihívás áll előttem ebben az évben. Személyiségileg az egyik legfontosabb az önelfogadás, amit már az előbb említettem is. Emellett vannak olyan dolgok még, amik nehezebbé teszik az "egyszerű" életemet. Ősszel lesz az első megpróbáltatás, mivel meg szeretném csinálni, az angol B2-es szintű nyelvvizsgámat. Erről később egy külön bejegyzést szeretnék írni, hogy hogyan jutottam el 2 év angol után a nyelvvizsga szintjére. Már előre nagyon félek tőle, de ha beleadok mindent és gyakorlok, akkor tudom, hogy képes leszek átmenni! Sajnos itt még nem áll meg az élet, ugyanis informatika és angol előrehozott érettségi van betervezve erre az évre. Különórákra kell majd bejárnom, de úgy gondolom megéri, ha ezzel szeretném majd érettségi után folytatni az utamat, ezt a tudást senki nem veheti el majd tőlem. Az év végi alapvizsgáimba még bele sem merek gondolni, az még odébb van, de tudom, hogy összeszedem magam, szükségünk van a sikerhez arra, hogy higgyünk magunkban!

4. Mi szerintem a legfontosabb jó eredményekhez?

Amivel a legmesszebb tudsz jutni az életben, az mindenképpen az akaratod és a kitartásod. Te tudod azt, hogy mit szeretnél elérni az életben, mit kell ahhoz tenned. Ha tudod, hogy mire van szükséged, akkor vágj bele! Nem mersz, mert félsz a kudarctól? Figyelj, ha elkezded, azzal nem veszítesz semmit, még ha el is buksz, akkor is megpróbáltad, ott voltál, küzdöttél. Sosem szabad félni a bukástól, nem az ellenségünk, inkább a tanárunk. Érezz magadban egy bizonyítási vágyat, ne mások felé, hanem magad felé! Bizonyítsd be saját magadnak, hogy igenis te képes vagy erre, meg tudod csinálni! Amiért nem küzdesz, az sosem lesz a tiéd. Lehet álmodozni, meg lehet várni amíg összetörnek álmaink, majd csatlakozni azokhoz, akik mindig csak fikázzák mások álmait, mert azok úgysem válnak valóra..de nem muszáj! Lehetsz te is az, aki az álmaiban él, és nem is lehetne jobb élete! Ez csupán 2 dolgon múlik! Rajtad és az akaraterődön!

5. Mi motivál a legjobban?

Számomra ez egy igen egyszerű és egyértelmű válasz. Önmagam. Én vagyok a legnagyobb motivációm, a saját életem, a saját álmaim és céljaim. Ha én nem küzdök, akkor semmi nem fog történni, én vagyok a kulcs, a számomra tökéletes élethez. Persze nekem is megvan az, hogy kire nézek fel, ki a példaképem, de ha magamat nem motiválnám, akkor sehol sem tartanék. Tudom hogy ki és mi szeretnék lenni, azért pedig hajlandó vagyok menni, küzdeni és elbukni. Nektek is hajtanotok kell, nem kell ezt mindenki orra alá dörgölni, csináljátok csendben, robbanjon nagyot a siker! Mindenkinek más élete van, nem élhetem más életét, sosem lesz olyan, bármit is csinálok. Ne is akarj más bőrébe bújni, mert te így vagy jó! Az életed így tökéletes, hozd ki belőle a legjobbat!

Ezekkel a kis gondolatokkal szeretnék mindenkinek jó és élményekkel teli évet kívánni, remélem mindenkinek sikerül az, amit szeretne! És ne feledjétek, a tanulás és a fejlődés nem az ellenségünk, nem lehet belehalni, szóval nyugodtan vágjon bele mindenki! :D

Miért is jó külföldiekkel ismerkedni, beszélgetni?

Ez nagyon egyszerű! Rengeteget tanulhatsz tőlük, beleláthatsz a kultúrájukba és még új barátokra is lelhetsz könnyedén!

Nagyon régóta motoszkált a fejemben a gondolat, hogy jó lenne megismerkedni olyan emberekkel, akik teljesen máshogy élnek, más nézeteik vannak. Sokáig nem tudtam, hogy hogyan is lehetne ezt jól kivitelezni, mert nem írhatok rá azért random idegenekre, olyan kellett nekem, aki ugyanígy nyitott, és beszélgetni szeretne. 

Több oldalt is találtam, ahol van lehetőségem ilyen ismerkedésre, de sokáig nem találtam megfelelőt. Vagy nagyon le volt korlátozva, vagy esetleg rossz volt maga a weboldal is. 

1-2 hónap regisztrálgatás és keresgetés után találtam egy olyan oldalt, ami számomra teljesen megfelelő volt! 

Ez az oldal nem más, mint a Language Exchange

https://language.exchange/

Nagyon egyszerű használni, megfelelően értesít, ha éppen üzeneted jött, e-mailben is meg tudod nézni! Rengeteg mindenkit megismerhetsz, keresésnél külön be tudod állítani a nemét, korát, származását.

Fantasztikus lehetőség a nyelvgyakorlásra, tehát, ha éppen vizsga előtt állsz, vagy egyszerűen csak gyakorolni szeretnél, akkor itt a tökéletes alkalom! 

Természetesen itt könnyedén megtalálnak érdekesebbnél érdekesebb személyek is, de azokra egyszerűen nem kell reagálni.

Nem olyan régen kezdtem el használni, de már rengeteget fejlődött az angolom, ráadásul más nyelvekben is tudtak nekem segíteni! Remek embereket ismerhettem meg, kivétel nélkül mind segítőkész és aranyos volt velem. Ha valamilyen kérdésem volt, akkor segítettek nekem, felvilágosítottak róla. Sőt, örömömre olyannal is beszélhettem, akivel nagyon megegyezik a személyiségünk, sok hasonlóság van bennünk! 

Ahogyan észrevettem, rengeteg mindenben változhat az emberben ilyen barátságok után, mivel megtudjuk azt, hogy máshol hogyan is élnek valójában, milyen különbségek vannak köztünk. Személy szerint én is sokszor megdöbbentem, bár több alkalommal azért is, mert rájöttem, hogy a különbségek ellenére mennyi minden közös is van bennünk!

Manapság nagyon fontosnak tartom azt, hogy beszéljünk minél több nyelven, rengeteg lehetőség nyílik meg ezzel előttünk. Nyelvet tanulni sosem felesleges, ez mindig csak előny lesz számunkra! Emellett még az is nagyon fontos, hogy sokkal elfogadóbbak leszünk, megértjük az ő életüket is, nem készítünk felesleges sztereotípiákat. 

Igazából az oldalról már nem tudok sokkal több különlegeset írni, csak azt tudom mondani egyszerűen, hogy vágjatok bele! Ismerkedjetek, barátkozzatok, tanuljatok sokat! Nem tudhatod, hogy éppen kivel hoz össze a sors, lehet éppen ezzel fog megnyílni előtted rengeteg lehetőség! 

Szóval csak bátran, kezdjetek bele egy újabb kalandba! 

Ismerős az, mikor sosem tudod hogyan viselkedj egy társaságban?

Vagy az, hogy sokszor kellemetlenül érzed magad, nem szeretnél a középpontban lenni?

Esetleg félsz mások rólad alkotott véleményétől folyamatosan, és próbálsz minél csendesebben éldegélni? 

Ha szoktak előfordulni veled ilyenek, akkor JÓ helyen vagy!

Manapság rengeteg elvárása van mindenkinek, meg kell felelni a társadalomnak. Akkor vagy "jó", ha sikeresen beilleszkedsz, társasági ember vagy. Viszont, ez nem mindenkinek olyan könnyű!

Hogyan győzd le ezt az érzést, hogyan legyen több önbizalmad?

Igazából, az egész egy nagyon hosszú folyamat. Nekem 1-2 évembe telt, mire összekaptam végre kicsit magam, de még így sem tartok ott, ahol szeretnék. Mindenképpen sok türelem kell hozzá.

Az első és legfontosabb, hogy derítsd ki, miért is van ez így, hogyan alakult ki nálad!

Súlyprobléma? Nem tudod elfogadni önmagad? Esetleg szülők is ilyenek nálad? Egy szakítás? 

Tényleg, bármi lehetséges, mindenkinél más!

Viszont muszáj tudnod az okot ahhoz, hogy változtatni tudj ezen!

Kizárólag a saját tapasztalataimról tudok beszélni, nekem mik segítettek, mik váltak be. 

Óriási akaraterő kellett ahhoz, hogy elhatározzam magam a változásra. Sosem volt önbizalmam, mindig én voltam az aki csendesen meghúzódott, kedves volt mindenkivel, békében éldegéltem. 

Tudjátok mire jöttem rá ezek után?

Hogy ez a legrosszabb, amit az ember tehet! Annyi mindenből kimarad az ember, egész életében akár elnyomva él, nem tud kiteljesedni, nem mer a saját útjára lépni. 

Képeket sem voltam hajlandó készíteni/látni, ami rólam készült. Egyszerűen rá kellett jönnöm, hogy magammal nem tudtam jól kijönni, és nem feltétlen a társadalom volt a rossz.

Engem is értek beszólások, bár nem sok, szóval még sokan dicsértek is, szerencsés voltam ilyen szempontból. Rengeteget köszönhetek a barátaimnak.
Ezekből lehet egyből következtetni, hogy saját magamat nem tudtam elfogadni, ez kellett legyőznöm.

Egyáltalán nem mondom azt, hogy jelenleg egy beszédes és önbizalommal teli ember lettem, de jelentősen változott, ahogyan ezzel együtt az egyéniségem is. Kialakult a saját véleményem, látószögem, nem mindig csak a többieket követem. Igenis képes vagyok jó döntéseket hozni, tanulni a saját hibáimból, reggelente a tükörbe magamra mosolyogni, elfogadni önmagam és másokat! Senki sem kevesebb a másiknál, hiába gondolja valaki így!

Tehát, ha te is ilyennel küzdesz, akkor merj lépni! Legelőször is, ami szerintem segíthet, ha például zárkózott, "ijedt" vagy és mondjuk nem nagyon szoktál egyedül új emberek közé menni, akkor most tedd meg! Jelentkezz szakkörökre, programokra, járj el sportolni, bármi olyanra, ami érdekel téged! Először tudom jól, hogy rémisztő gondolat, de az ilyen helyzetekben tényleg ki tudod ismerni önmagad. Lépj ki a saját kis komfortzónádból és megnyílik előtted a világ! Sokkal több vagy, mint amire gondolsz és sokkal több dolog vár rád, mint hinnéd!



Te is lehetsz az az ember, akit mindig irigyelnek az utcán, hogy mennyi önbizalommal járkál.
Ne nézd le magad egy percig sem, ne hagyd, hogy mások határozzanak meg téged..lehet velük van a baj! Nyugodtan állj ki magadért, még akkor is, ha utána kinevetnek! Nincs joguk ehhez, semmi közük a te életedhez, nem engedheted meg nekik, hogy ezt tegyék. Ez a legfontosabb!

Szerezz új barátokat, ismerkedj, tűzz ki magad elé célokat és minden rendben lesz! Hiszek abban, hogy mindenki tud változni, ha igazán akar. Ne hagyd el a jó tulajdonságaid, és azokat, melyek különlegessé tesznek, de a rosszakat nyugodtan hagyd magad mögött! Ha most leszólnak téged, 1 éven belül, ha nem kevesebb, senkit sem fog már érdekelni..akkor miért hagynád, hogy tönkretegyék az egész életed?

Mit mondok arra, ha valaki megbámul az utcán? Hát egészségére. Életemben nem láttam még azt az embert, valószínűleg nem is fogom. Akkor miért törődjek vele?
Sőt, sokszor nem is feltétlen azért bámulnak meg, amilyen vagy. Egyszerűen én is reflexszerűen ha eljön előttem valaki, akkor ránézek, megnézem. De egyáltalán nem azért, mert valami érdekes volt rajta vagy ilyesmi, egyszerűen csak reflex.



Nekem rengeteget segített az, hogy ezeket megbeszélhettem valakivel, segítséget nyújtottunk egymásnak! Tehát, ha véletlenül nem lenne ilyen az életedben, barátaid között, akkor ne habozz, nyitott vagyok az ilyen beszélgetésekre! :) Bármiben segítek, ha tudok, tényleg itt vagyok bármikor!

Szóval, kérlek mosolyogj egy nagyot, és hidd el, te is azt kapod majd vissza! Amit sugárzol az emberek felé, azt adják vissza!
Ezzel a témával kapcsolatban szeretnék még írni, szóval akár ha van kérdés, azt nyugodtan fel lehet tenni, szívesen válaszolok rá!

Halihó! :)

Először is, tudom elég sok időre eltűntem, ezt nagyon sajnálom. A héten lett vége a nyári gyakorlatomnak, hulla voltam esténként, bár tudom ez nem kifogás, nem is annak szánom. Egyszerűen nem volt meg a megfelelő téma, nem jött az ihlet. De ne is menjünk bele ezekbe, a lényeg, hogy most már itt vagyok és próbálok minél több bejegyzést hozni nektek az elkövetkezendő időkben! 

A történetem január végén kezdődött el, mikor elhatároztam hirtelen felindulásból, hogy én vegán leszek. Egy meglehetősen hirtelen és váratlan döntés volt tőlem, de nagyon magabiztos voltam attól függetlenül. Úgy gondoltam nekem ez a jó, csakis jót teszek a testemnek. Gondoltam én ezt még akkor...

Előre leszeretném szögezni, hogy senki ellen nem irányulnak most a szavaim, minden ember más, valakinek bejön, valakinek nem. Jónak tartom azt, ha valaki vegán, de azt is ha nem, és ez így van rendjén, mindenkinek a saját döntése. 

Az első pár hétben a legfőbb kérdés az volt természetesen, hogy vajon akkor mit is egyek. Ez a tipikus kérdés naponta többször feljött, ráadásul vendégségben is volt pár kellemetlen szituáció, ami szerintem érthető. Persze minden kezdet nehéz, ezért nem is foglalkoztam igazán ezekkel. 

Ahogy teltek a hetek sikerült egyre változatosabban ennem, színesebbé tettem szépen lassan a tányéraimat. Egyre több fajta zöldség, gyümölcs, köret jelent meg a mindennapjaimban, ami azt gondolom egy nagyon nagy tapasztalat volt. Sosem éheztem, teljesen energikus voltam, reggelente könnyebben keltem, volt energiám egész nap. 

Csupa-csupa jó hatása volt ennek, nem is győzöm sorolni ezeket. Tényleg nagy tapasztalatok értek, már így fél év alatt is, egy percig sem bánom azt, hogy elkezdtem. Plusz csendben meg kell jegyzeni azt is, hogy az alakomra is elég jó hatással volt egy bizonyos szintig, úgy érzem sokat változtatott rajtam. 

DE, mindennek vannak hátrányai, ahogyan ennek az életmódnak is. Korábban már említettem, hogy például vendégségben ez nem a legkellemesebb szituáció. Nem mindenki tudja azt, hogy ez az életmód milyen lemondásokkal jár, nincs úgy tisztában vele. És ekkor jön a kellemetlen szituáció, hogy lehet ő próbálkozott olyan ételt külön neked készíteni, amiből te is eszel, de sajnos egy minimális buktató mégis van benne, ez akármi lehet, neki fel sem tűnik. Az egyik legborzasztóbb érzés az, mikor ezek után vissza kell utasítanod, pedig ő tényleg próbálkozott. Higgyétek el, jól tudom, sajnos már fordult elő ilyen. Nem szeretném megbántani, de közben tudom jól, hogy nem ennék belőle, ezért ez nagyon kellemetlen. 

Mielőtt a többibe belemennék, már most el kell mondjam, hogy igen..a húshoz valamilyen szinten visszatértem. Sem tejterméket, sem tojást nem eszek, egyedül a csirke hús, amit egészségesen elkészítve megeszek. Ez már javában nem vegán, ezért le is mondtam erről az életmódról.

Na de miért is döntöttem így?

Nagyon egyszerű okai vannak. A legszámottevőbb  az az, hogy ugye a húst pótolni kellett valahogy. Ilyenkor sokszor akaratlanul is, de általában jön a szénhidrát. Tudom nem kell "félni" tőle, de egyszerűen már rosszul éreztem magam attól, hogy legtöbbször csak azzal tudtam már úgy jóllakni. Őszintén én simán zöldségekkel nem laktam sose jól a sok edzésem mellett. Ugye nekem kellett a kalóriabevitel és érzem, hogy nem tett jót a szervezetemnek. Ezek után is fogom fogyasztani az új ételeket, zöldségfasírtokat stb, de azért néha inkább eszek most már egy natúr szelet csirkét és mellé zöldséget, ráadásul a fehérje az még jól is fog jönni nekem. 

Tudom jól azt is, hogy a vegánság egy nagyobb szinten, már nem csak az étkezésről szól. Nagyon összetett dolog ez igazából, a végtelenségig lehet sorolni ezeket. Aki ebben benne van és komolyan veszi, tényleg az állatokért küzd stb, az tényleg elszánt, szerintem nagy kitartás kell. 

Én magam is imádom az állatokat, ezt nem tagadom, de sajnos úgy érzem ez nem az én életmódom. 

Nagyon elszomorított az, mikor belekerültem Vegán csoportokba facebookon, és azt láttam, hogy szidják azokat sokszor, aki éppen nem vegán. 

Rájöttem, hogy nem akarok egy ilyen kötött csoportba beletartozni, és azt olvasni állandóan, hogy nekik bizony miért jobb az életük. Mindenkinek más nézete van, semmi baj nincs azzal, ha valaki ezzel nem tud azonosulni. Az ő élete, ő döntése. Nem akartam, hogy fel legyek címkézve azzal, hogy én vegán vagyok. Egyszerűen olyan hatások értek, hogy nem is szeretnék ilyenekbe belefolyni már, pedig tényleg tetszett az elején. Ugyanúgy az egészséges és kiegyensúlyozott étrend mellett állok, de ezt a vonalat már nem képviselem tovább.

Mindezektől függetlenül tényleg még mindig azt tudom mondani, hogy nagyon jó tapasztalatok értek, sokat tanultam, mind étkezésileg, mind lelkileg. Senkit nem beszélek le erről egyáltalán, sőt próbáljátok ki, ha már régóta érdekel ez titeket! Ez az én személyes tapasztalatom, valaki viszont ebben találja meg magát.

Soha na hagyjátok, hogy bármi is befolyásoljon titeket, mindig olyan életmódot éljetek, ami titeket boldoggá tesz! Ha ebben szerepel a hús, tejtermék, akkor azt egyétek! Nem lesz ezektől senki sem kevesebb, úgy ahogy több sem attól, hogy nem eszik ilyeneket. 

Hamarosan hozom az újabb bejegyzést, addig is mindenkinek csodás, élményekkel dús nyarat kívánok továbbra is! :)

Halihó! :)

Jelenleg csupa örömöt és boldogságot érzek, így még izgatottabb vagyok emiatt a bejegyzés miatt. Azt vallom, hogy mindenkinek észre kell venni az életében a mindennapi kis örömöket, az éltet bennünket igazán. Ha ezek nincsenek meg, akkor egyszerűen beszippant minket a szürke világ, csak egyre lejjebb tudunk kerülni. Mindennap hálás vagyok ezekért az apróságokért, így mindig van egy kis boldogság az életemben, nem csak különleges alkalmakkor. 

Amiket én most fel fogok sorolni, azok tényleg a leghétköznapibb dolgok lesznek, de számomra lényegesek. Nem fontossági sorrendben fogok haladni, mind ugyanolyan jelentős. 

Szeretnélek titeket arra kérni, hogyha nem is írjátok össze, de fejben készítsetek ti is egy olyan listát, amin azok állnak, amik boldoggá tesznek. Ha nincs, akkor kicsit jobban gondoljatok bele, biztos vagyok benne, hogy van olyan kis apróság, ami örömtelivé teszi a napotokat!

1. Korán kelés

Na ez az, ami miatt sokat értelmetlenül néznek rám, de egyszerűen tényleg boldoggá tesz. Az egyik kedvenc érzésem, mikor reggel kinyitom 5-kor a szemeimet, és minden csendes és nyugodt. Megiszom az előre kikészített vizemet, a fürdőszobába indulok készülődni, belenézek a tükörbe és egyszerűen mosolygok. Nem tudom megmagyarázni honnan jön ez az erő, de még hétfő reggelenként is így szokott lenni. Tudom, ha korán kelek, akkor sok időm van, nem csak átalszom a napot, több mindent meg tudok csinálni. Ha sokáig alszom, akkor már nem olyan jó kedvvel kelek, már nem lenne ugyanolyan. Tényleg egy leírhatatlan érzést kelt bennem, nem tudnék magyarázatot adni rá. Egyszerűen boldogan kelek, látom magam előtt a céljaim és bele akarok vágni a napba. 

2. Reggeli

Még mindig a reggelhez kapcsolódóan egy elmaradhatatlan szokásom, ami nem más, mint a reggeli. Nincs más mód, nekem egyszerűen reggeliznem kell. Mivel korai órákban már fent vagyok, így még az időm is engedi. Bármilyen hülyén hangzik, de nekem a reggeli zabkásám gyümölcsökkel, az maga a boldogság. Képes vagyok minden reggel akár elkészíteni a tűzhely mellett, majd jóízűen megenni. Nem rohanok sehova, nyugi van, telefonozgatok és nekem ennél több már nem is kell, a napom már csak jó lehet ezek után.

3. Edzés

Szerintem ezzel már többen is vagyunk, ugyanis ha eljutok edzeni egy hosszú nap után, akkor tényleg felfrissülök és jobban érzem magam. Nem fogom haszontalannak érezni a napomat, tudom, hogy tettem a céljaim elérésének érdekében. Átgondolom a napomat akár, zene szól a fülembe és csak csinálom. Érzem a fejlődésem, ami újabb örömet okoz, így még nagyobb élmény ez a hétköznapjaimban. 

4. Tanulás

Na jó, elsőre érdekesen hangzik, de ez tényleg így van. Persze nem azt kell elképzelni, hogy imádok dolgozatokra magolni, verseket tanulni stb. Mert nem, sőt kifejezetten utálom már időnként. Arra értem a tanulást, mikor olyan tanulhatok, amit én is szeretek. Ilyenek például a nyelvek. Mikor végre végeztem a sulis teendőimmel, akkor képes vagyok nekiülni ezeknek és tanulgatni. Már nem veszem tehernek, egyszerűen büszkeséggel tölt el, hogy azt csinálom, amit szeretnék. Fejlesztem magam, próbálkozom. Tudom, hogy a jövőben meg fogom ezeket a napokat köszönni, így tudom, hogy helyesen cselekszem. 

5. Esti összegzés

Az ágyam mellett van egy aprócska kis füzetecske, amibe minden egyes este leírom, hogy mit vittem véghez. Mielőtt lefeküdnék átgondolom a napomat, és leírom azokat, amiket sikeresen megcsináltam. Nagyszerű érzés látni egyben ezeket, minden napomat hasznosnak érzem. Régen nem írtam le, és sokszor úgy éreztem, hogy felesleges napokon voltam túl. Rájöttem, hogy igazából csak nem vettem észre ezeket az apróságokat, nem érdekeltek. Most már mindent próbálok összeszedni és nagy mosollyal írom az egyre több pontot a papírra. Sokszor még én is elcsodálkozom, hogy mennyi mindent csináltam aznap. 

6. Üzenet

Na jó, szerintem ezzel minden lány egyetért velem. Ha egy olyan személytől kapok egy kis üzenetet, aki fontos számomra, akkor az engem mindig meghat. Lehet csak annyit kérdez tőlem, hogy hogy vagyok, mi van velem, de nekem ez mindennél többet jelent. Érzem, hogy az a személy törődik velem, hálás vagyok neki. Teljesen megváltoztatja a hangulatomat egy-egy ilyen kis üzenet. Képes vagyok percekig csak ülni, és mosolyogni ezeken.

7. Étkezések

 Nincs annál jobb érzés, mikor tudod, hogy mit szeretnél enni. Utálom azt, mikor nem tudom mit egyek, tanácstalan vagyok, nincs itthon semmi. Sajnos többször előfordul, így örömmel tölt el, mikor tudom mit szeretnék és egyszerűen csak el kell készíteni. Nem kell időt töltenem azzal, hogy ezeken gondolkozzak, tudom másra felhasználni ezeket az értékes perceket/órákat.

8. Zene

Ez a lista egyik legfontosabb része, így ironikus mondjuk, hogy utoljára írtam. Bármikor képes vagyok zenét hallgatni, azzal kelek és fekszem. Reggelente is és este is zenét hallgatok fülessel, bármilyen rossz szokásom is. Napközben csak simán szoktam, de nekem ez a kis idő kell. Mindig feldobja a kedvem, a hangulatomhoz illően választok általában. Szerintem ezt az érzést sem lehet leírni, mindenkinek más jelent. Nekem egy támasz. Vigasztal, mosolyt csal az arcomra, velem együtt örül, ha kell akkor pedig a lelkizős hangulatomat hozza ki. Nincs olyan nekem, amit ne oldana meg egy kis zene (persze érzelmileg). 

Sziasztok! 

A mai bejegyzésnek a témája véleményem szerint mindenkit érint legalább egyszer az életben, ez alól én sem voltam kivétel természetesen. 

Sokszor már fel sem tűnik nekünk, pedig rengetegszer hazugságban élünk. Na de hogyan is értem ezt?

A hétköznapjainkban mindig előjönnek, ezek a kis apró "hazugságok". Nem merünk a valósággal szembenézni, inkább letagadjuk, nem veszünk figyelmet róluk. Már mi magunk elhisszük azt, amit szeretnénk magunkról. 

A legapróbb és legjelentéktelenebbnek tűnő témák kapcsán is találkozhatunk ezzel a jelenséggel. 

Lehet ilyen például az is, hogy valaki matekból nem áll a legjobban, tudja, hogy nem lesz ennek így jó vége. Tisztában van azzal, hogy gyakorolni és küzdeni kellene, de egyszerűen úgy van vele, hogy hagyjuk nem is olyan vészes még a helyzete, inkább tudomást sem vesz róla. Hogy miért? Mert ez sokkal egyszerűbb. Hiszen nem kell állandóan azon aggódni, hogy megbukik, nem fog sikerülni. El szeretnénk ezzel kerülni a valóságot, pedig nem oldja meg a problémánkat, nem leszünk előrébb. 

Lehet inkább nem is érdekelte, úgy volt vele, hogy úgyis meglesz, de aztán jön év végén az értesítő, hogy de bizony megbukott. Ebben az a legszomorúbb, hogyha szembenézett volna önmagával, a valósággal akkor ezt az egészet elkerülhette volna. Ha a kezébe veszi az irányítást és gyakorol, akkor képes lett volna rá.  

Ez egy nagyon egyszerű példa volt tényleg, de ezzel szemléltetem azt, hogy tényleg minden percben ez vesz minket körül. Azért nagyon fontos ezeknek az elkerülése, mert ha így folytatjuk, sosem tudunk előrébb lépni, fejlődni. 

Sok olyannal találkoztam már, aki le szeretett volna fogyni, de mégsem sikerült neki. Itt megtapasztaltam az alapvető hibát, ami az elején bennem is meg volt. A tagadás. Mindig úgy voltam én is vele, ahogyan sokan mások, hogy nem tudtam miért vagyok ilyen "nagy". Hát, hogy én pedig nem is eszek ennyit, meg nem is ilyeneket, nem bennem van a hiba, ilyen az alkatom. Hát a nagy...

Én is most szembesülök ezzel egyre jobban, mióta én ezt már legyőztem. Hallom az ilyen megjegyzéseket, hogy én nem szoktam ennyit enni, vagy vendégségben azt, hogy nem is kívánom már ezt, hisz én tényleg ilyen keveset eszem. Teljesen átérzem ezt, de akkor sem szabad így gondolkodni. Nem vezet semmi jóhoz, úgy érzed majd, hogy nincs is min változtatni. Ha te is ilyen problémákkal küzdesz, akkor sajnálom, de keményen megmondom, hogy az a te hibád. (Kivéve akinek egészségügyi okból persze.) Az, hogy csak menekülsz ez elől, nem megoldás. Természetesen lehet úgy élni, hogy állandóan panaszkodunk arról, hogy mi sosem leszünk olyan vékonyak, jó testalkatúak. Lehet irigykedni azokra is, akik tényleg lefogytak, de nincs értelme. Annyi a különbség a kettő között, hogy ő szembe mert nézni magával. Nem tagadta le, megbecsülte magát annyira, hogy igazat mondjon. Összeszedte magát és elég bátor volt ahhoz, hogy ezt megtegye. 

Sajnálom azt, aki az egész életét egy hazugságban éli le emiatt, pedig annyi minden rejlett benne, ott volt felkínálva neki az az élet, amire mindig is vágyott. Azért, mert próbáljuk elkerülni, a baj még nem fog eltűnni. Ott lesz állandóan a gondolatainkban, nem fognak minket nyugodva hagyni. Ha feltörnek ezek a gondolatok, akkor egyből elkezdjük a kis mantrákat, hazugságokat mondani, hogy az nem is így van, hátha jobban érezzük magunkat tőle. Elfoglaljuk mással magunkat, belemerülünk a semmittevésbe, mintha semmi sem történt volna. Ha pedig tényleg úgy látjuk, hogy mi mindent jól csináltuk, akkor tegyük fel azt a kérdést, hogy: "Vajon tényleg minden tőlem telhetőt megtettem?". Higgyétek el, érezni fogjátok belül a választ. 

Ha változtatni szeretnénk a jelenlegihez képest, muszáj annyira bátornak lennünk, hogy szembenézünk a valósággal. Nagyon nehéz, és először hihetetlenül fog fájni, ezt nem tagadom. Rossz érzés szembesülni magunkkal, talán ez az egyik legnehezebb.  

Mégis, azt kell mondjam, hogy ez a kulcsa mindennek. Enélkül nem tudsz semmibe sem belevágni, ez a kezdete. Ezzel tudod megtenni azt a bizonyos első lépést, legyen bármiről is szó. 

Mindenkiben ott van az az erő, amivel ezt képest megtenni, nem lehet kifogása senkinek. Keménynek kell lenni és bele kell vágni. A saját kezedbe kell venned az irányítást, és onnantól kezdve nem érhet baj. Amint elkezdesz cselekedni, mindenre rájössz, mi miért is volt úgy. Visszanézve tudni fogod, hogy már hamarabb is cselekedhettél, feleslegesen futottál el az igazság elől. 

Halihó!:)

ÉS IGEN! Végre eljött a várva várt évszak, mikor minden megváltozik, elérkezik a jó idő, kezdődhetnek az utazások, végre több időnk lesz. 

Nem is tudom szavakban kifejezni egyszerűen, hogy mennyire vártam már ezeket a napokat. Rengeteg vizsgánk volt májusban, és június elején, türelmetlenül várakoztam már nagyon. Ma zajlott le az utolsó vizsgám is, így teljesen nyugodtan léphetek be a nyárba. Szerencsére minden jól sikerült, sőt volt olyan is, ami a vártnál sokkal jobban ment. Igaz az elmúlt hetekben tanuláson kívül nem nagyon csináltam mást, ezért volt kevesebb bejegyzésem is.

DE, nem szabad csüggedni, mostantól bele kell adnom apait, anyait!

Rengeteg tervvel készültem, nem hagyom, hogy újra csak egy átlagos, unalmas, semmittevős nyaram legyen!

Amint vége lesz a sulinak, nekem nyári gyakorlatom lesz, szóval nem lesz teljes pihenés, nem áll meg a munka, de nem is bánom. Izgatott vagyok, hogy milyen lesz egy boltban, új közegben dolgozni, de biztosan élvezni fogom és rengeteg tapasztalattal leszek gazdagabb. 

Nagy célokat tűztem ki magam elé, remélem ezeket tényleg úgy végre tudom hajtani, ahogyan én azt szeretném. Sport terén, most egy időre "szakítok" a konditeremmel, és ideje kimozdulni a szabadba, ott tervezem az elkövetkezendő heteket.

Egy nagyon jó barátnőmmel fogok össze, mindketten fejlődni szeretnénk és nagyon elhatározottak vagyunk. Javítani fogjuk az állóképességünket, erőnlétünket. Visszük magunkkal a stopperórát és nem lesz megállás!

Igazából nektek is szeretnék egy ilyen kihívást ajánlani! Fogjatok össze barátotokkal, barátnőtökkel, de akár többen is, és menjetek el esténként futni, mozogni. Nagyon sokat tudtok fejlődni, páros gyakorlatokat is végezni akár. Tudom, hogy egyedül nagyon nehéz rávenni magunkat, nem is lenne olyan jó móka. De ha így együtt egy célt tűztök ki magatok elé, akkor higgyétek el felejthetetlen élményeitek lesznek. Menjetek úgy vissza suliba szeptemberbe, hogy rátok se ismerjenek a többiek. Irigykedjenek rátok, legyen mit kérdezniük, nektek meg legyen mit mesélnetek. 

Én is fogom dokumentálni az egész "kihívást", szóval kövessétek majd figyelemmel! Kíváncsi leszek, hogy hányan fogtok kilépni a komfortzónátokból és meglépni egy olyan szintet, amit eddig nem mertetek!

Tehát, röviden annyi a kihívás lényege, hogy heti 3-4 alkalommal fogjatok össze, és csináljátok végig! Tegyetek meg egyre hosszabb távokat, csináljatok mindig egyre nehezebb gyakorlatokat. Nincs semmilyen kifogás arra, ha nem kezdesz te is bele, a lehetőséged meg van, te döntöd el, hogyan használod ezt ki! :)

Mivel most több időm lesz, ezért szeretnék készülni a nyelvvizsgámra, mivel év közben nem sok időm lesz a sok felkészítők miatt. Ez is számomra egy nagy feladat lesz, de elhatároztam magam. Nem kell sokat tenni, de ha napi 5-10 szót megtanulunk, amit tényleg nem sok, az óriási változásokhoz vezethet. Tudom taszít az, hogy nyáron is tanuljunk, de higgyétek el, ezzel csak nektek lesz sokkal egyszerűbb dolgotok, és még csak nem is kell túlhajszolni magunkat. 

Mindig is nehezemre esett a szókincsemet javítani, de meguntam ezt a helyzetet, cselekednem kell, rájöttem. Ha ilyen helyzetben lennétek, akkor ti is találjatok ki ilyen kis apró lépéseket, amit el tudtok végezni, és tényleg csodákra lesztek képesek!

És hát nem is lenne nyár, a nyár hobbik nélkül. Sokszor év közben ezeket a háttérbe szorítjuk, mondjuk általában érthető okokból. Viszont most nincs kifogás!

Én is rengeteget szeretnék fejlődni rajzolás, írás, videózás és fotózás terén. Szeretnék rengeteg foglalkozni ezekkel, ugyanis számomra nagyon fontosak. Így év vége felé én is hanyagoltam kicsit őket, de tudom, hogy most már nem lehet. Járni fogom a várost, akár más városokat is, megyek a kamerámmal és azt fogom tenni, amit szinte a legjobban élvezek!

Kérlek ti is tegyétek ezt! Bármi, amit szeretnétek tenni, annak most jött el az ideje! Olvassatok, rajzoljatok, zenéljetek, táncoljatok és gyakoroljatok! Bármit, amihez csak kedvetek van. Tényleg egy új emberként térjetek vissza, ne csak egy újabb nyár legyen, ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni!

Én mindenkinek egy élményekkel teli, vidám nyarat szeretnék kívánni! Remélem, hogy lesz köztetek olyan, akinek tényleg sikerül az, amit eltervezett és kilép a hétköznapjaiból! Aki ezt megteszi, az egy lépéssel közelebb lesz a jövőjéhez, szóval hajrá! Érkezni fogok állandóan a beszámolóimmal, igyekszem rögzíteni ezeket. 

Az utolsó pár napra, pedig mindenkinek kitartás, nem sokára vége van! ;)