Sziasztok!

Mielőtt a témára térnek, előtte egy kis személyen történetet hoztam el nektek, hogy jobban érthetőek legyenek a következő sorok. 

Mikor és miért kezdtem el blogolni? Mi ezzel a célom, mit szeretnék elérni? 

Próbálom összeszedni a gondolataimat, de be kell vallani, hogy egyáltalán nem könnyű téma ez számomra. Viszont, most kezdeném is az elején.

Mikor életem első ilyesfajta oldalára találtam, akkor még csak 5.-es osztályba jártam. Elég fiatal voltam még, igazából nem is tudtam kik írják ezeket és miért. Egyszerűen csak találtam történeteket, novellákat, amik nagyon megfogtak, ráadásul praktikus is volt, mivel akkoriban nem szerettem
könyveket olvasni. 

Egy darabig semmi változás nem történt, bár az biztos, hogy teljesen függővé váltam ilyen téren. Egyszerűen órákig a gép előtt ültem, sokszor akár tanulás helyett is sajnos. Nem tudtam elszakadni a blogok olvasásától, teljesen oda-vissza voltam értük. 

Ezek után szerintem természetes az, hogy én is szerettem volna történeteket írni. Nem is gondolkodtam sokat rajta, egyből belevágtam, de meg kell mondani, valami katasztrófa volt az egész. A helyesírásom nulla volt, fogalmazni sem tudtam, szóval egyáltalán nem volt élvezhető. 

Több nekifutásom is volt, szerencsére úgy éreztem, hogy minden egyes kezdetnél fejlődtem kicsit. Mindig úgy voltam vele nem jó, senki sem olvassa, de aztán mégis valami arra ösztönzött, hogy próbáljam újra. Nagyon sokszor eljátszottam ezt, de így visszagondolva 6-7 év után, egyáltalán nem bánom. Sőt! Örülök, hogy nem adtam fel akkor, hiszem ezt, hogy oka van ennek. 

Kezdetben nem volt célom igazából, egyszerűen arról írtam, ami eszembe jutott, amiket láttam másoktól. 

Szerencsére ma már kijelenthetem azt, hogy igenis vannak céljaim, és tudom is, hogy mit szeretnék elérni. 

Elsősorban a velem egyidőseknek írok, vagy legalábbis azoknak, akik még mindig az iskolapadban ülnek. Van néhány bejegyzésem, ami akár idősebbeknek is hasznos lehet, de az ritkábban fordul elő.
Igazából ez szerintem nem sok magyarázatra szorul, hiszen egyértelműen azért van így, mivel én is éppen ezekben az években vagyok benne, erről tudok "nyilatkozni".

Célom az, hogy el tudjátok fogadni önmagatokat. Egyáltalán nem könnyű ebben a korban, ezt jól tudom. Engem sokszor zavart az, hogy idősebbek magyarázták mindig, hogy miért kell szeretni a sulit ilyenkor, mit hogyan csináljunk. Persze sok tapasztalatuk van már, de még ha csak pár évről is van szó, akkor is rengeteg minden változott. Az tudja csak igazán, hogy milyen, aki éppen most benne van.   

Ha nem sikerült belekerülni a "menő" társaságba (utálom ezt a kifejezést), akkor sajnos eléggé szívás az iskolai élet. Nagyon jól tudom ezt az érzést, viszont az fontos, hogy attól ne gondoljuk magunkat kevesebbnek. Nem véletlenül nem barátkozol velük, meg van mindennek az oka. Hidd el, lehet, hogy te sokkal boldogabb vagy mint ők, egyszerűen meg kell találni a társaságodat, és nem törődni a többiek véleményével.

Aki esetleg beszól neked, annak valószínűleg saját magával vannak elég komoly problémái, nem veled. Ezt a saját bőrömön tapasztalhattam meg, de nem is bánom, sokat tanultam belőle.
Ma már úgy gondolom, hogy van nekem annál jobb dolgom is, minthogy mások véleményével törődjek, nem nagyon tud izgatni.
Sajnos vagy nem sajnos én a saját fejem után megyek, ami néha jól és néha rosszul sül el. De még mindig inkább így csinálom, nem mások utasításait szeretném követni.

De most komolyan..tudom, hogy valakit nap mint nap érnek beszólások, kritikák..de gondoljunk bele! Csak pár évet vagy velük, aztán nem számít már ez. Ők is változni fognak remélhetőleg, te pedig már valószínűleg régen máshol leszel.
Ha van valami amit szeretnél, akkor csináld. Kit izgat, hogy mit gondolnak? A saját boldogságodnál nincsen fontosabb. Ha követed azt amit akarsz, akkor úgyis találkozol a megfelelő emberekkel.

Azt mondja valaki, hogy csúnya vagy? Hát egészségére. Vagy az alakodra szól be? Milyen alapon szól le téged? Ő olyan tökéletes?
Mikor kritikát hallasz, mindig vedd azt figyelembe, hogy ki mondja azt. Érdemes tőle elfogadni? Ha nem kedveled, tudod milyen...akkor hallgasd meg, majd menj tovább. Tudom ez nagyon nehéz, de akkor is meg kell csinálni.

De mindezek előtt, önmagadat kell elfogadni, ez csak így lehetséges. Ha nem tartod magad elég jónak, nem tudod elfogadni aki vagy, akkor sajnos egyértelműen hallgatni fogsz a kritikákra, azok fognak befolyásolni.
Ha tudod, hogy mit szeretnél, akkor légy magabiztos! Tegyél érte! Mi az okod arra, hogy nem csinálod? Mindig van valami hülye kifogás. Tudd, hogy mit akarsz olyan erősen, hogy ne tudjanak elbizonytalanítani.

Nem tetszik esetleg az alakod? Akkor tessék elkezdeni sportolni, odafigyelni az étkezésre, ez ilyen "egyszerű". Szeretnél idegennyelveket beszélni? Akkor ülj le az asztalod elé, és kezd el! Jobb akarsz lenni matekból? Akkor gyakorolj!
Miért várunk mindennel? Vagy inkább mire várunk?
Arra, hogy majd később jobb lesz? Vagy a megfelelő pillanatra? Ha igen, akkor el kell, hogy szomorítsalak, mert ez nem lesz így. Hiába vársz akármire is, nem fog eljönni, ha nem teszel érte most.
Nekem sem könnyű mindig azért tenni, amit el szeretnék érni, mégis megteszem. Ez az egyetlen út ahhoz, hogy sikeres legyél abban, amit szeretsz.

Az álmaid mindig ott lesznek, nem tűnnek csak úgy el, 20 év múlva sem. Akkor majd azon fogsz lehet gondolkozni, hogy miért nem tettél érte most. Ha van egy álmod, akkor ne hagyd magad, ne bánd meg később akár az egész életedet. Üldözni fog egy egész életen át, ha most nem kezded el.

Persze most lehet azt mondani, hogy jajj de könnyen beszélek, alapból ilyen vagyok. De nem, régen egy rendkívül negatív ember voltam, akinek semmi nem tetszett, semmi sem sikerült. Sőt, még most is vannak rossz napjaim, mint mindenki másnak. De ez nem befolyásolhat minket, ahogyan semmi más sem.
Iszonyat nehéz változtatni, de arra kérlek próbáld meg. A saját életedet éld, ne másét. Te TE vagy. Nem a szomszéd Piroska, vagy Pistike a másik osztályból. Ez a te életed, te fogod ezt élni a jövőben is, alakítsd úgy, ahogyan szeretnéd. Egyszer úgy is elkerülsz innen, akkor már nem ebben a környezetben leszel, új emberek, új feladataid lesznek.
Várhatsz a csodára, de az nem fog csak úgy kopogtatni az ajtódon.