Sziasztok! 

A mai bejegyzésnek a témája véleményem szerint mindenkit érint legalább egyszer az életben, ez alól én sem voltam kivétel természetesen. 

Sokszor már fel sem tűnik nekünk, pedig rengetegszer hazugságban élünk. Na de hogyan is értem ezt?

A hétköznapjainkban mindig előjönnek, ezek a kis apró "hazugságok". Nem merünk a valósággal szembenézni, inkább letagadjuk, nem veszünk figyelmet róluk. Már mi magunk elhisszük azt, amit szeretnénk magunkról. 

A legapróbb és legjelentéktelenebbnek tűnő témák kapcsán is találkozhatunk ezzel a jelenséggel. 

Lehet ilyen például az is, hogy valaki matekból nem áll a legjobban, tudja, hogy nem lesz ennek így jó vége. Tisztában van azzal, hogy gyakorolni és küzdeni kellene, de egyszerűen úgy van vele, hogy hagyjuk nem is olyan vészes még a helyzete, inkább tudomást sem vesz róla. Hogy miért? Mert ez sokkal egyszerűbb. Hiszen nem kell állandóan azon aggódni, hogy megbukik, nem fog sikerülni. El szeretnénk ezzel kerülni a valóságot, pedig nem oldja meg a problémánkat, nem leszünk előrébb. 

Lehet inkább nem is érdekelte, úgy volt vele, hogy úgyis meglesz, de aztán jön év végén az értesítő, hogy de bizony megbukott. Ebben az a legszomorúbb, hogyha szembenézett volna önmagával, a valósággal akkor ezt az egészet elkerülhette volna. Ha a kezébe veszi az irányítást és gyakorol, akkor képes lett volna rá.  

Ez egy nagyon egyszerű példa volt tényleg, de ezzel szemléltetem azt, hogy tényleg minden percben ez vesz minket körül. Azért nagyon fontos ezeknek az elkerülése, mert ha így folytatjuk, sosem tudunk előrébb lépni, fejlődni. 

Sok olyannal találkoztam már, aki le szeretett volna fogyni, de mégsem sikerült neki. Itt megtapasztaltam az alapvető hibát, ami az elején bennem is meg volt. A tagadás. Mindig úgy voltam én is vele, ahogyan sokan mások, hogy nem tudtam miért vagyok ilyen "nagy". Hát, hogy én pedig nem is eszek ennyit, meg nem is ilyeneket, nem bennem van a hiba, ilyen az alkatom. Hát a nagy...

Én is most szembesülök ezzel egyre jobban, mióta én ezt már legyőztem. Hallom az ilyen megjegyzéseket, hogy én nem szoktam ennyit enni, vagy vendégségben azt, hogy nem is kívánom már ezt, hisz én tényleg ilyen keveset eszem. Teljesen átérzem ezt, de akkor sem szabad így gondolkodni. Nem vezet semmi jóhoz, úgy érzed majd, hogy nincs is min változtatni. Ha te is ilyen problémákkal küzdesz, akkor sajnálom, de keményen megmondom, hogy az a te hibád. (Kivéve akinek egészségügyi okból persze.) Az, hogy csak menekülsz ez elől, nem megoldás. Természetesen lehet úgy élni, hogy állandóan panaszkodunk arról, hogy mi sosem leszünk olyan vékonyak, jó testalkatúak. Lehet irigykedni azokra is, akik tényleg lefogytak, de nincs értelme. Annyi a különbség a kettő között, hogy ő szembe mert nézni magával. Nem tagadta le, megbecsülte magát annyira, hogy igazat mondjon. Összeszedte magát és elég bátor volt ahhoz, hogy ezt megtegye. 

Sajnálom azt, aki az egész életét egy hazugságban éli le emiatt, pedig annyi minden rejlett benne, ott volt felkínálva neki az az élet, amire mindig is vágyott. Azért, mert próbáljuk elkerülni, a baj még nem fog eltűnni. Ott lesz állandóan a gondolatainkban, nem fognak minket nyugodva hagyni. Ha feltörnek ezek a gondolatok, akkor egyből elkezdjük a kis mantrákat, hazugságokat mondani, hogy az nem is így van, hátha jobban érezzük magunkat tőle. Elfoglaljuk mással magunkat, belemerülünk a semmittevésbe, mintha semmi sem történt volna. Ha pedig tényleg úgy látjuk, hogy mi mindent jól csináltuk, akkor tegyük fel azt a kérdést, hogy: "Vajon tényleg minden tőlem telhetőt megtettem?". Higgyétek el, érezni fogjátok belül a választ. 

Ha változtatni szeretnénk a jelenlegihez képest, muszáj annyira bátornak lennünk, hogy szembenézünk a valósággal. Nagyon nehéz, és először hihetetlenül fog fájni, ezt nem tagadom. Rossz érzés szembesülni magunkkal, talán ez az egyik legnehezebb.  

Mégis, azt kell mondjam, hogy ez a kulcsa mindennek. Enélkül nem tudsz semmibe sem belevágni, ez a kezdete. Ezzel tudod megtenni azt a bizonyos első lépést, legyen bármiről is szó. 

Mindenkiben ott van az az erő, amivel ezt képest megtenni, nem lehet kifogása senkinek. Keménynek kell lenni és bele kell vágni. A saját kezedbe kell venned az irányítást, és onnantól kezdve nem érhet baj. Amint elkezdesz cselekedni, mindenre rájössz, mi miért is volt úgy. Visszanézve tudni fogod, hogy már hamarabb is cselekedhettél, feleslegesen futottál el az igazság elől.