Ismerős az, mikor sosem tudod hogyan viselkedj egy társaságban?

Vagy az, hogy sokszor kellemetlenül érzed magad, nem szeretnél a középpontban lenni?

Esetleg félsz mások rólad alkotott véleményétől folyamatosan, és próbálsz minél csendesebben éldegélni? 

Ha szoktak előfordulni veled ilyenek, akkor JÓ helyen vagy!

Manapság rengeteg elvárása van mindenkinek, meg kell felelni a társadalomnak. Akkor vagy "jó", ha sikeresen beilleszkedsz, társasági ember vagy. Viszont, ez nem mindenkinek olyan könnyű!

Hogyan győzd le ezt az érzést, hogyan legyen több önbizalmad?

Igazából, az egész egy nagyon hosszú folyamat. Nekem 1-2 évembe telt, mire összekaptam végre kicsit magam, de még így sem tartok ott, ahol szeretnék. Mindenképpen sok türelem kell hozzá.

Az első és legfontosabb, hogy derítsd ki, miért is van ez így, hogyan alakult ki nálad!

Súlyprobléma? Nem tudod elfogadni önmagad? Esetleg szülők is ilyenek nálad? Egy szakítás? 

Tényleg, bármi lehetséges, mindenkinél más!

Viszont muszáj tudnod az okot ahhoz, hogy változtatni tudj ezen!

Kizárólag a saját tapasztalataimról tudok beszélni, nekem mik segítettek, mik váltak be. 

Óriási akaraterő kellett ahhoz, hogy elhatározzam magam a változásra. Sosem volt önbizalmam, mindig én voltam az aki csendesen meghúzódott, kedves volt mindenkivel, békében éldegéltem. 

Tudjátok mire jöttem rá ezek után?

Hogy ez a legrosszabb, amit az ember tehet! Annyi mindenből kimarad az ember, egész életében akár elnyomva él, nem tud kiteljesedni, nem mer a saját útjára lépni. 

Képeket sem voltam hajlandó készíteni/látni, ami rólam készült. Egyszerűen rá kellett jönnöm, hogy magammal nem tudtam jól kijönni, és nem feltétlen a társadalom volt a rossz.

Engem is értek beszólások, bár nem sok, szóval még sokan dicsértek is, szerencsés voltam ilyen szempontból. Rengeteget köszönhetek a barátaimnak.
Ezekből lehet egyből következtetni, hogy saját magamat nem tudtam elfogadni, ez kellett legyőznöm.

Egyáltalán nem mondom azt, hogy jelenleg egy beszédes és önbizalommal teli ember lettem, de jelentősen változott, ahogyan ezzel együtt az egyéniségem is. Kialakult a saját véleményem, látószögem, nem mindig csak a többieket követem. Igenis képes vagyok jó döntéseket hozni, tanulni a saját hibáimból, reggelente a tükörbe magamra mosolyogni, elfogadni önmagam és másokat! Senki sem kevesebb a másiknál, hiába gondolja valaki így!

Tehát, ha te is ilyennel küzdesz, akkor merj lépni! Legelőször is, ami szerintem segíthet, ha például zárkózott, "ijedt" vagy és mondjuk nem nagyon szoktál egyedül új emberek közé menni, akkor most tedd meg! Jelentkezz szakkörökre, programokra, járj el sportolni, bármi olyanra, ami érdekel téged! Először tudom jól, hogy rémisztő gondolat, de az ilyen helyzetekben tényleg ki tudod ismerni önmagad. Lépj ki a saját kis komfortzónádból és megnyílik előtted a világ! Sokkal több vagy, mint amire gondolsz és sokkal több dolog vár rád, mint hinnéd!



Te is lehetsz az az ember, akit mindig irigyelnek az utcán, hogy mennyi önbizalommal járkál.
Ne nézd le magad egy percig sem, ne hagyd, hogy mások határozzanak meg téged..lehet velük van a baj! Nyugodtan állj ki magadért, még akkor is, ha utána kinevetnek! Nincs joguk ehhez, semmi közük a te életedhez, nem engedheted meg nekik, hogy ezt tegyék. Ez a legfontosabb!

Szerezz új barátokat, ismerkedj, tűzz ki magad elé célokat és minden rendben lesz! Hiszek abban, hogy mindenki tud változni, ha igazán akar. Ne hagyd el a jó tulajdonságaid, és azokat, melyek különlegessé tesznek, de a rosszakat nyugodtan hagyd magad mögött! Ha most leszólnak téged, 1 éven belül, ha nem kevesebb, senkit sem fog már érdekelni..akkor miért hagynád, hogy tönkretegyék az egész életed?

Mit mondok arra, ha valaki megbámul az utcán? Hát egészségére. Életemben nem láttam még azt az embert, valószínűleg nem is fogom. Akkor miért törődjek vele?
Sőt, sokszor nem is feltétlen azért bámulnak meg, amilyen vagy. Egyszerűen én is reflexszerűen ha eljön előttem valaki, akkor ránézek, megnézem. De egyáltalán nem azért, mert valami érdekes volt rajta vagy ilyesmi, egyszerűen csak reflex.



Nekem rengeteget segített az, hogy ezeket megbeszélhettem valakivel, segítséget nyújtottunk egymásnak! Tehát, ha véletlenül nem lenne ilyen az életedben, barátaid között, akkor ne habozz, nyitott vagyok az ilyen beszélgetésekre! :) Bármiben segítek, ha tudok, tényleg itt vagyok bármikor!

Szóval, kérlek mosolyogj egy nagyot, és hidd el, te is azt kapod majd vissza! Amit sugárzol az emberek felé, azt adják vissza!
Ezzel a témával kapcsolatban szeretnék még írni, szóval akár ha van kérdés, azt nyugodtan fel lehet tenni, szívesen válaszolok rá!