Halihó! 

Ezúttal olyan érdekes, vicces és különös tanulási módszerekkel érkeztem nektek, amik lehet butaságnak hangzanak, de nekem eddig mindig beváltak.

Jelenleg az alapvizsgáimra kell készülnöm, ezért nagy szükség volt arra, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban tudjak tanulni. 

Meglehet, hogy már ti is alkalmaztátok ezeket, én még csak most döbbentem rá ezekre a kis trükkökre, praktikákra. Humorban úgy érzem nem lesz hiány, néha ilyen is kell! :D

Na, de nem is húzom az időt, vágjunk bele!

1. Beszéd

 Ezt a módszert nem ajánlanám akkor, ha más is van a szobában rajtad kívül, de ha egyedül vagy akkor nyugodtan! Nem tudom mikor alakult ez ki nálam, de rájöttem, hogy jobban megragadnak a fejemben a dolgok akkor, ha szó szerint visszamondom magamnak a dolgokat. Persze nem kell úgy elképzelni, hogy olyan hangerővel beszélek itt magamban, mintha telefonálnék, de egy suttogási/halk beszédi szinten bizony visszamondom magamnak. Sokkal könnyebben koncentrálok, mintha csak magamban mondogatnám vissza, akkor nem is tudok olyan sokáig koncentrálni.

Ez érvényes tételekre, fogalmakra, de főként versekre egyaránt. Ezzel a módszerrel garantálom, hogy még az a rész is megmarad a fejedben, ami a könyvben el van veszve és a legkisebb betűmérettel van írva, és ennek ellenére a tanár erre kérdez rá!

2. Mozgás

Na most nem kell olyanokra gondolni, hogy felülések közben mond el a töri tételeidet vagy éppen a Toldit, semmi ilyen drasztikus módszer. Egyszerűen mikor már fáradtabb vagy, elkezdesz álmosodni, akkor állj fel, szellőztesd ki a fejed. Miközben mondod vissza magadnak az anyagokat járkálj egy kicsit a szobádba, ne csak egy helyben ülj! Kicsit felélénkülsz, felfrissíted az agyadat, könnyebben fog menni.

De természetesen, aki már haladó szinten van, az nyugodtan felülésezhet, fekvőtámaszozhat miközben elmondja Arany Jánosról szóló tételét! :D

3. Szenvedés

Na jó..ez tényleg érdekesen hangozhat elsőre, de esküszöm ez is a hasznunkra válhat! Tudni kell rólam, hogy mikor esténként végre odajutok, hogy tanulni tudjak, akkor viszont én nagyon-nagyon tudok szenvedni. Konkrétan úgy képzeljetek el engem, mint mikor a Jégkorszakban Sid a kövön szenvedett, mert már nem tudott mit kezdeni magával. Egyszerűen én is egyszer hason fekszem, majd a hátamon, de 2 perccel később már a földön ülök. Viszont rájöttem, hogy ez a kis szenvedés segít nekem, nem unom meg olyan hamar, mintha ülnék felette, és arra koncentrálnék, hogy gyerünk már, menjen bele a fejembe....úgy besokallok hamar. 

Ezzel a "módszerrel" néha már én magam nevetni tudnék a szenvedéseimen, ezért kicsit jobb kedvre derít, ami elég sokat segít stresszhelyzetben. 

Meg hát azért...valljátok be, hogy ti is szoktatok szenvedni már ilyenkor!

4. Csúnya beszéd

Ez az a tipp, amit sajnos én sem szeretek, de nem tagadhatom le, hogy kicsit rosszabb kedvemben már bevált.  Utálom a trágár beszédet, nem szeretem, ha valakinek minden második szava olyan, amitől csak nézni tudok tágra nyílt szemekkel. Nem szoktam mások előtt csúnyán beszélni, alapjáraton is szerintem egy lánynak/nőnek nagyon előnytelen.

Mindezek ellenére, ha kicsit rosszabb, mérgesebb kedvemben vagyok, akkor néha nagyon jól esik elejteni egy-két ilyen szót, miután elmondtam magamban pár fogalmat például. Viszont ezeket már tényleg csak magamban intézem el, mivel tényleg nem vagyok ennek a híve, egyszerűen egy megkönnyebbülést ad nekem, nem tagadhatom ezt. 2 éve láttam körülbelül egy olyan kutatást, ahol kiderült, hogy az emberek sokkal jobban bírják a fájdalmat, mikor káromkodhattak. Sajnos most már az kell mondjam, hogy ezt én is tudom igazolni.

A végén pedig azt szeretném tisztázni, annak ellenére, hogy most kicsit "viccesebben" írtam le ezeket a tényeket, attól függetlenül nagyon komoly téma. Nagyon fontosnak tartom a tanulást, mindig tudunk fejlődni valamiben. Nem szeretnék nagy életbölcsességeket mondani, de bármilyen módszered lehet akkor, ha te nem is szeretnél tanulni. Ha nem veszed rá magad arra, hogy igenis neki ülsz és megtanulod, akkor nem fog működni egyik sem. Először magadban kell eldöntened mit szeretnél, de ne feledd, ha most nem tanulsz, akkor később képtelen leszel ott elhelyezkedni, ahol szerettél volna, nem lesz talán belőled sosem az, aki lehetett volna. 

Egyszerűen már nem...nem tud érdekelni.

Ha valaki maximalista, nem azt jelenti, hogy mindig mindenben a legjobb. Nem lehet ő sem állandóan toppon, vannak gyengeségei, félelmei, kudarcai. 

Nem lehet elvárni, hogy mindig csak mosolyogjon, jó eredményeket érjen el és soha ne hibázzon. Emberből van, mint mindenki más, vannak rosszabb és jobb napjai is. 

Ezzel már csak egy gond van...

...hogy én ezt nem tudtam.

Lehet, hogy éppen te is, aki most ezt olvassa, egy olyan személyiség vagy, mint én. Kijelenthetem, hogy teljes szívemből maximalista vagyok és nem jól viseltem az egyes kudarcaimat. Mindig a legjobbat akarom nyújtani, nem hagyom azt, hogy hibázzak bármiben is. 

Mindig a könyveim felett görnyedek késő estig, miután a fárasztó iskola és edzés után hazaérek. Nem mondom, hogy hibáztam ezekkel, de a felfogásommal mindenképpen. 

Rá kell jönnöm, hogyha becsúszik egy-egy rossz jegy, vagy éppen egy edzést hagyok ki a heti 7 darabból, attól nem áll meg a világ. Nem leszek tőle kevesebb, nem leszek rosszabb vagy lustább. 

Egy alkalom nem a világ vége, holnap attól ugyanúgy felkelek, megy tovább az életem. Nem változtathatok a múlton. 

Nem azt mondom, hogy mától kevesebb mindent vállalok magamra, vagy lazábbra fogom. De ha véletlen nem úgy sikerül és elrontok valamit, akkor nem fogom addig őrölni magam rajta, amíg őrültbe nem kerülök. Képes voltam napokig is akár egy kisebb hibán rágódni ahelyett, hogy továbbléptem volna és csináltam volna a teendőim azért, hogy fejlődjek. Magamtól vettem el azokat az értékes perceket, órákat, napokat. 

Az idő, ami a bánkódással ment el, azt sosem kapom már vissza, nem is volt értelme. Nem lettem vele előrébb semmivel, nem változtatott a helyzetemen sem. Egyszerűen magamnak kreáltam a problémáim, félelmeim.

De ezt az élet minden pontjára értem. Nem érdekel már, hogy mit gondolnak rólam. Nem tudok mit mondani arra, ha valaki éppen rólam beszél a hátam mögött, vagy éppen a szemembe mondja. Meghallgatom a véleményét, és ha úgy gondolom, hogy nekem az jó, akkor megfogadom. Viszont, ha csak le akar húzni, akkor nem fog érdekelni. Nem hagyom, hogy ez befolyásoljon engem, nem teszem ezért tönkre magamat.

Teljesen kiakadtam azért, mert felelésemre egyest kaptam. Természetesen nem a tanárra voltam mérges, egyszerűen magamat kezdtem el felemészteni belülről, a hibát kerestem. Természetesen nem csak annyi volt, hogy nem tanultam, más volt a helyzet. Egyszerűen rengeteg tanulni valóm volt a vizsgák miatt és az órai anyag helyett a tételeimet kellett tanulnom. Tudom, hogy órákat ültem felettük és borzasztóan fáradt voltam. Még késő este is tanultam, már szinte elaludtam a füzettel és már nem jutott rá egyszerűen energiám, csak a felét átnézni. 

A tanár tudta, hogy jól tanuló vagyok, azért feleltetett volna, de rossz napomkor fogott ki sajnos. Mikor azt mondta, hogy "Már a jó tanulókra sem lehet számítani", akkor először nagyon szíven ütött, ugyanis közben napok, hetek óta csak tanulok.

Azon járt az agyam, hogy miért nem csináltam jobban, mit kellett volna máshogy. Már egyszerűen nem tudtam másra koncentrálni. 

Miután ezen a fázison túlestem, rájöttem, hogy ő valójában, csak azt látta, hogy nem tudtam felelni. Nem tudta, hogy mi van a háttérben, nem is érdekelte a valódi oka. Alaptalanul mondta azokat a szavakat nekem, ezért eljutottam oda, hogy ne érdekeljen. Tudom magamról, hogy a vizsgáim jók lesznek, nem lustaság miatt sikerült így, nem leszek attól rossz tanuló.

De ez csak egy példa volt. Rengeteg olyan dolog történt, ami már nem érdekel. Ha felvenném magamra ezeket, akkor sehová sem tudnék fejlődni, leragadnék ebben a helyzetben, amit nem hagyok.

Én is emberből vagyok, nem lehet mindig jó mindenben. Attól mert vannak rosszabb napjaim, amik így sikerülnek, az nem azt jelenti, hogy mostantól az egész életem ilyen lesz.

Egyszerűen egy nagy levegőt kell venni, lenyugodni, zenét hallgatni, barátokkal beszélgetni..és továbblépni. 

Nem várhatjuk el senkitől sem, hogy egy Superman legyen. Még egy elfoglalt embernek is vannak igényei. Ő sem állandóan csak pörög, megy a csinálja. Pihennie kell. Meg kell állnia, el kell gondolkoznia, aludnia kell egyet, szórakoznia kell. Legbelül mindenkiben ott lakozik a félelem, a vágy, az álmodozás, az öröm, a kétségbeesettség. Nem különbözünk ebben. 

Ne higgyük azt, hogy a példaképeink nem szoktak pihenni, szórakozni, baklövéseket csinálni. Dehogyisnem szoktak, többet mint gondolnánk. Szinte ki lehet jelenteni. hogy ők tapasztalnak a legtöbbet életük során, rengeteg minden éri őket életük során.

Tehát, ha te is egy maximalista, szorgalmas és kitartó ember vagy, akkor kérlek..pihenj! Állj meg egy kicsit, ne ess át a ló túloldalára, nem kell megfelelned senkinek! Nem várhatnak el tőled semmit, azt csináld amit te szeretnél! Mi van ha nem sikerül egyszer? Na BUMM..kit érdekel! Egy percig se érezd magadat rosszul, szedd össze az erődet és csináld tovább, mutasd meg ki is vagy!
Senki nem szólhat bele, hogy te éppen mit csinálsz. Nincsen hozzá közük, ha te éppen a nehéz napok után csak pihenni szeretnél..akkor tedd azt! Megérdemled, ez neked is kijár!
Sőt, merd vállalni azt, hogy hibáztál! A legrosszabb amit tehetsz, hogy egyből a másikban keresed a hibát, ki akarsz bújni a felelősség alól. Semmi baj nincs abban, ha elrontod, nem kell szégyellned senki előtt.
Bízz bennem és ne kreálj magadnak felesleges aggodalmakat! Ha ezt betartod, akkor nagyon sok stressztől fogsz megszabadulni, elindulhatsz tényleg azon az úton, ami neked lett szánva!

Halihóó!

Egy olyan témával rukkoltam nektek elő, ami mostanában szerintem elég sok mindenkit érint/érdekel. 

Szerintem szinte mindenkinek ismerős az, mikor csak unalmában leül a gép vagy telefon elé, majd rámegy a YouTube-ra és egyszerűen csak görgeti le a képernyőt új tartalmakat keresgélve.

Úgy gondolom, hogy ebben a mai elfoglalt és eléggé lusta társadalomban ez egy nagyon okos és kreatív megoldás. Őszintén, az ember sokkal hamarabb ül le egy videót megnézni, mint egy blogbejegyzést elolvasni (tisztelet a kivételnek).

Mielőtt a címből ítélve azt hinné valaki, hogy ez egy negatív hangvételű írás lesz, az bizony rosszul gondolja, bár aki ismer, azt tudja is, hogy nálam az nem egy megszokott bejegyzés lenne! ;)

Tehát, mi is az őszinte vélemény?

Ez egy nagyon egyszerű kérdés! Személy szerint egy nagyon hasznos tevékenységnek tartom azt, aki tényleg minőségi tartalmakat gyárt a nézői számára, én is nagy előszeretettel nézem őket.

Mindig is érdekelt a fotózás mellet a videók készítése is, így természetesen szuper dolognak gondolom. 

Észrevételeim szerint, ahogyan már írtam az előbb is, ezeket a tartalmakat sokkal többen megtalálják, mint a személyes blogokat, ami több okból kifolyólag is lehet. 

Sokkal könnyebb egy fárasztó nap után csak figyelni és hallgatni a videókat, közelebb kerülhet az ember a készítő személyével és tényleg egyszerűen más. Semmi olyanról sincsen szó, hogy a blogírás rossz lenne, mert nem. Isten őrizz, hogy így legyen, hiszen látjátok, én is ezt csinálom jelenleg is.

Mindenki megtalálja a saját műfajának megfelelőt, így szerintem ezzel rengeteg mindenkit tud motiválni, ugyanis olyan témákban kutakodhat, amiben akár fejlődni szeretne. Én magam is sok mindent onnan tanultam, onnan motiválódtam. Rengeteg mindent elérhetővé tesz, a sminkelős videóktól a TAG videókon át a videóklipekig.



Nagyon szívesen gyártanék ilyen tartalmakat én magam is, de be kell valljam ahhoz még nincs elég önbizalmam. Jelenleg vannak már "próba" videóim, de azokat nem szoktam megosztani, egyszerűen csak gyakorlom.
Megragadott az, hogy sokkal közelebb kerülhetek/kerülhetnék az emberekhez ezzel, ezért még ki tudja, talán egyszer lesz csatornám.
Mindenképpen életmóddal kapcsolatosat készítenék. Például: Mit ettem ma, motiválás a mindennapokban, edzéseimről gyakorlatok, időbeosztás, életfelfogás, tanulás stb.

Tehát összefoglalva egy nagyon jó dolognak tartom. Természetesen megvan a maga hátránya, mint minden másnak is. Sokkal többet mutathatunk sajnos magunkból néha, mint amennyit szerettünk volna, kitesszük magunkat sok embernek, ami nem feltétlenül mindig jó, de ha észszerűen kezeljük, akkor tényleg nem megy a kárunkra.

Nektek jutott már eszetekbe belekezdeni tartalmakat gyártani, vagy esetleg már jelenleg is készítetek? Mit gondoltok magáról a témáról és a benne résztvevő emberekről?
Káros vagy hasznos?

Halihó! :)

Tudom, sajnos el voltam tűnve egy kisebb ideig, de nem feledkeztem meg rólatok nyugi! 

Eléggé el voltam mostanság havazva a teendőkkel így a vizsgáim közepette, ráadásul még csak nem is itthon töltöttem a hosszú hétvégémet, így egy kicsit megcsúsztam a dolgaimmal. DE, nem keresek kifogásokat, ezért teljesen én vagyok a felelős, ami nagyon fontos!

Na de inkább térjünk is a lényegre! Ahogyan a címből is láthattátok, bizony Pesten volt szerencsém eltölteni 4 csodás és izgalmakkal teli napot. 

Nagyon vártam már, hogy kicsit kiszabaduljak a sűrű hétköznapjaimból, kellett már egy kis változás az életembe. Őrültem, hogy Pestet tűztük ki, mivel mint ahogyan sokan tudják a nagy városok szerelmese vagyok.

Bevallom a közlekedéstől kicsit féltem, számomra egy teljesen új világ volt, de szerencsémre olyan személy is volt mellettem, aki már jól ismeri az ottani járást. Úgy gondolom ez alatt a pár nap alatt is elég jól megtanultam pár dolgot, ami még hasznomra szolgálhat az elkövetkezendő években. 

Őszintén szólva, voltak bőven hátrányok is, mivel nem voltak az utcák a legtisztábbak, ahogyan a közlekedési eszközök sem, de ettől eltekintek, és tényleg koncentráljunk inkább a jó dolgokra!

Összesen 4 napot töltöttem fent és én sem gondoltam volna, hogy ennyi tapasztalatot tudok gyűjteni. Alig tudtam "belekóstolni" az ottani életben, még is látszódik, hogy milyen óriási különbségek vannak még így országon belül is. Hatalmas tömeg volt mindenhol, ami itt nálunk azért nem megszokott a mindennapokban.
Tisztában vagy vele, hogy valakit pont ez zavar/zavarna, de én egyszerűen oda-vissza voltam ettől. Volt körülöttem élet, mindig valamilyen hatás ért az utcán, amit elmondhatatlanul élveztem. 

És ha őszinte szeretnék lenni, akkor az is megtetszett, hogy nem volt minden 2. ember ismerős, úgy mint itt a kisvárosban.



A legmeghatározóbb pillanat természetesen a színház volt, de előtte mondanék pár szót a többi napomról is! :)
Miután szombaton délelőtt leszálltam sikeresen a buszomról, akkor szinte egyből az állatkert felé vetettük az irányt, mivel tudtuk, hogy ez egy egész napos program lesz.
Meg kell mondjam, hogy régen imádtam egyszerűen ilyen helyekre járni, mindig izgatott lettem, hogy számomra szokatlan állatokkal találkozhassak. Ne értsétek félre, most is gyönyörűek voltak és ugyanúgy tetszett, viszont úgy érzem, most már kicsit a dolgok mögé látok így érettebb fejjel.
Nagyon sokszor volt az, hogy annyira megsajnáltam őket, belegondoltam abba, hogy nekik milyen is lehet az valójában, hogy nap mint nap emberek nézik őket, mint valami kiállított tárgyakat.
Sajnos emiatt szívszorítóbb volt ez az egész, de attól függetlenül egy nagyon kellemes, vicces, meleg és fárasztó napot tudhattunk magunk után. És természetesen ha már arra jártunk, akkor megnéztük még a csodálatos Hősök terét is, ahol hihetetlenül nagy tömeg volt.



A következő napom is eléggé izgalmasnak mondható, főleg az esti része. Napközben igazából csak elmentünk vásárolgatni egy jó kis családi szokásunkhoz híven, de természetesen megérte, mint mindig.  Meglepetésként pedig elmentünk egy olyan helyre enni, amit már nagyon régen kinéztem magamnak, ami nem más mint a Padthai Wokbar. Iszonyatosan finomakat ettünk, és plusz pont azért, mert mindent úgy adtak ahogy kértünk, mármint én vegánként tudtam összeállítani úgy ételt, ami nekem is megfelelő.



Viszont az este...hát az valami hihetetlen volt. Rengeteg elkápráztató jelenséget/dolgot láttam már, de ilyenhez foghatót még nem. Mindig is láttam, ahogyan posztolgatja mindenki az éjszakai képeit a Gellért-hegyről, de én még nem jártam ott. Már fotókon keresztül is ájuldoztam a látványtól, de mikor élőben elém került, akkor leírhatatlan érzésem volt. Egyszerűen csak percekig bámultam a gyönyörűen kivilágított várost és nem tudtam levenni róla a szemem. Magával ragadott az egész látvány, rengeteg gondolat kavargott akkor a fejemben. Hirtelen éreztem nyugalmat, izgatottságot de egyben megkönnyebbülést is. Arra a pár percre, mintha eltűntek volna a problémák, nyomasztó gondolatok. Egyszerűen eszembe se jutottak, csak gyönyörködtem a kilátásban. Aki még nem járt itt fent, akkor mindenképpen ajánlom, egy olyan élmény részese lehet, ahol máshol nem kaphat meg, ebben biztos vagyok!


Éééés akkor el is érkezett a hónapokkal ezelőtt várt pillanat, ugyanis hétfő este elindultunk a színházba. Régebben nem sokat érdeklődtem ilyesmi előadások felé, de amint meghallottam, hogy a Pál utcai fiúkat lenne lehetőségem megnézni, azonnal kaptam is a lehetőségen. Nem sok kötelezőolvasmányt vettem sajnos a kezeim közé, de ez azok közé tartozott. Ez volt az egyetlen olyan könyv, ami tényleg lekötött és meg is maradt a fejemben. Magával ragadott az üzenete és az érzelem világa, teljesen az én stílusom.
A darab zenéit már itthon is hallgattuk, tehát már nem volt ismeretlen számunkra. Egyre jobban lettem izgatott az idő múlásával, nagyon vártam már a színjátékot. A szereplőkkel is nagyjából megismerkedtem, szerettem volna azért képben lenni, bár sokkal jobban megkedveltem őket, mint gondoltam.



Le kell, hogy spoilerezzem, de egyszerűen hihetetlen volt. Egy pillanatra sem bírtam a színpadról elvenni a szememet, csak kapkodtam a fejemet össze-vissza, mindig történt valami izgalmas. Nem hittem, hogy ennyire leköt, de ez tényleg egy olyan alkotás, amit még 50 év múlva is szívesen ajánlanék, akár az unokáimnak is. Sokkal jobban átéreztem így, mint könyvön keresztül, már a felénél könnyes volt a szemem.
A színészek eszméletlenek voltak, ahogyan átadták az érzelmi világot, az összetartást, barátságot és küzdelmeiket. SŐT, mikor még a könyvet olvastam, akkor Áts Ferit nem tartottam egy jó szereplőnek, hiszen csak ő volt a rossz, én pedig egyértelműen nem kedveltem így, de ez teljesen megváltozott. Igaz így is ő volt a "gonosz", de számomra teljesen más színben tüntették fel, szerethető karaktere volt véleményem szerint.
Természetesen a kedvenceim azért megmaradtak Boka és Nemecsek fényében, de igazán magával ragadott szinte az összes szerep, nem számított, hogy melyik oldalon álltak.

Összegezve, egy felejthetetlen élményben részesülhettem, de ami a hab a tortán az az, hogy voltam olyan szerencsés, hogy a kedvenc szereplőimmel közös képet is készíthettem. Nem sokat, de pár szót azért tudtunk velük beszélni, és lenyűgözött, hogy mennyire közvetlenek, türelmesek és kedvesek voltak az ott várakozó rajongókkal. Nagy tisztelettel néztem emiatt rájuk, nagyra becsültem ezt, ugyanis manapság nem sok ilyen létezik, be kell vallani. Fáradtak és álmosak voltak, de nem akadályozta ez meg őket, kijöttek hozzánk, pedig még 2 perccel előtte szakadt az eső, szóval még az idő sem volt kedvező.



Bárki, aki gondolkozott azon, hogy egyszer megnézze, annak bátran merem ajánlani, nem fog csalódni az biztos, a könyvet nagyon jól visszaadja, nem torzított az érzelmi világán/hatásán semmit. Nagyon sok tanulságot le lehet belőle vonni, ezért a fiataloknak is remek program, főleg annak, aki esetleg lusta elolvasni, mert legalább akkor ilyen formában megismerheti a történetét.

Esetleg ti már megnéztétek ezt az előadást? Ha igen, akkor milyen gondolatokat, érzelmeket váltottak ki belőletek? :) Nyugodtan írjátok meg, kíváncsi lennék minden részletre, ki hogyan élte meg!