Valahányszor megkérdezték tőlem, hogy mi az álmom, akkor hezitálás nélkül csak soroltam és soroltam a nagy vágyaimat.

Olyan magabiztosan adtam választ, mint semmi másban. Váltig állítottam, hogy de bizony, én ezt szeretném, ebben semmi kétség sincsen.

De vajon éles helyzetben is így van ez?

Megtanultam, hogy az ember sokszor bele sem gondol, hogy pontosan mire vágyik, mit akar, egyszerűen csak szeretné. Lehet esetleg látta a tv-ben, neten felkapott lett, példaképei esetleg így cselekedtek.

Fel sem tűnik sokszor, hogy nem is a mi "utunk" igazából, csupán makacs módon mondjuk, hogy én ez és ez szeretnék lenni.

Őszintén én is ilyen voltam/vagyok, állandóan meglátok magam előtt egy újabb és újabb célt, álmot, vágyat. Mindig boldogan mesélek ezekről bárkinek hosszú perceken keresztül akár, nem is gondolkozom közben. 

De valóban igaziak ezek az álmok? A helyes utat mutatják meg nekünk?

Hogyan bizonyosodjunk meg arról, hogy tényleg ez lenne számunkra a jó?

Egy nagyon egyszerű, saját esetet szeretnék példaként felhozni.

2-3 éve megállás nélkül mondogatom azt, hogy én egyszer külföldön fogok élni/tanulni/dolgozni, ebben biztos voltam. Ha valaki rákérdezett, hogy mit szeretnék, akkor a külföld téma, az valahogy mindig belekeveredett. 

Egyszerűen nem is tudtam máshogy elképzelni magam, mindig ez lebegett előttem éjjel-nappal.

Nagyon váratlanul ért, mikor egy hirtelen lehetőség következtében a jövő évemet külföldön végezhettem volna el egyedül, 17 évesen. Először hihetetlen boldog voltam, hiszen mindig is fiatalon szerettem volna utazni, végre egy álom válhatott volna valóra.

Sajnos, a végére nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettem/szerettük volna, ezért kicsit halasztottuk a témát, de semmiképpen sem örökre, nem adom fel!

Na de térjünk is a lényegre. Amint éles helyzetbe kerültem, hirtelen merültek fel bennem kétségek, azt éreztem, hogy talán én ezt mégsem szeretném. Hogy költözhetnék egyedül el 1 évre ilyen idősen? Képes lennék én rá? Biztos itt hagynék mindent?

De hiszen ezt volt minden vágyam!
Akkor miért kérdőjeleztem meg saját magam, mikor egy nagyon jó lehetőséget kaptam? Miért vetődtek ezek a kérdések fel?

Elgondolkoztam, hogy talán csak azért mondogattam, hogy valami lebegjen előttem célként, megnyugvásként?

Elveszettnek éreztem magam, mintha minden összeomlott volna a céljaim szempontjából.

Vajon nem vagyok elég erős?

Szerencsémre, azóta már különböző külső hatások következtében sikerült döntenem és tisztáznom magamban ezt az egészet. 

Igazából csak a félelem szólt belőlem, de természetesen nagyon szeretnék utazgatni az életben, világot látni. Egyszerűen csak félelmetes volt hirtelen, át kellett gondolnom.

Mindeközben rájöttem, hogy emellett viszont sok olyan vágyam volt, amit ha élőben kellett volna gyakorlatban véghez vinnem, akkor már nem vállaltam volna. Rádöbbentett, hogy milyen egyszerű ezeket kimondani, de közben nem tennénk érte, ha úgy adódna az életünk. 

Vajon hány embernél van így, hogy egyszerűen a szája jár, de közben nem tenne semmit? Miért jó ez számunkra? Ezekkel nyomjuk el az érzéseinket és rá tudjuk fogni, hogy nekünk bizony van álmunk, nem kell kétségbeesni. 

De TE, vajon elég bátor vagy ahhoz, hogy tényleg cselekedj?

Valóban igazi az álmod?

Ha rátalálsz egy olyan célra, amiért tűzön-vízen keresztül mennél, akkor azt ne hagyd csak úgy elhalványulni. Ha kicsit is úgy érzed a lelked mélyén, hogy talán nem ez a te utad, és nem a te életed, akkor hagyd ott, akkor is ha nehéz. 

Ne csapd be magad, légy őszinte és inkább ne lebegjen előtted mindig egy hamis cél, mert sosem találnál rá az igazira. 

Érezni fogod, ha valóban megleled a saját utadat, nem fogsz semmiféle kétséget érezni, maximum félelmet, mint én.

De ha ez a te utad, akkor még ez sem fog eltántorítani, azt garantálom.

Mindig az ilyen döntéseknél dől el, hogy kik is vagyunk mi. Minket tükröznek a választásaink, kiderül hogy ki a gyenge és ki az erős valójában. 

Ha eljön az idő, hogy dönteni kell, ne féljetek se igent se nemet mondani. Ha nem csapjátok be önmagatokat, akkor nem adhattok rossz választ! :) 

Sziasztok!

Ezúttal egy 100%-ig boldogsággal teli bejegyzéssel készültem nektek!

Miért is éri meg boldognak lenni? Miért éri meg, hogy mindent jobb szempontból lássunk?

Igazából, nem is tudnék olyat mondani, amiért nem érné meg. De tényleg, nincs olyan dolog!

Nincs egyszerűen rossz oldala, egy jobb életnek. Még csak érdekesen is hangzana.

Na de vegyük is sorra a dolgokat!

Először is, vedd tudomásul, hogy van olyan élet, ahol csak boldog vagy! Jöhetnek jó és rossz napok is, te akkor is vidám maradsz! Azért, elég jól hangzik ez nem?

Tudnod kell, hogy lehetséges így élni, nem csak egy gyermekkori bugyuta álom. 

Ha nem hagyod, hogy bármi is elrontsa a kedved, akkor sikerülhet. Ne akadályozzon meg egy rossz jegy, egy újabb bunkó ember a buszon reggel vagy néhány kis balszerencse. Ne úgy gondolkodj, mintha ellened dolgozna a világ. Nem így van!

Ha negatívan látod a világot, akkor azért csakis te vagy a felelős, nem lehet okolni mást érte! Senki nem mondja meg neked, hogy hogyan reagálj egyes dolgokra, te felelsz ezekért! 

Az én életem is eléggé lehangoló lenne, ha én azt hagynám. Ha figyelembe venném azokat a kis apróságokat, amik nap mint nap velem is előfordulna, akkor bizony sokat szomorkodhatnék.

Megtehetném én is azt, hogy reggel "morogva" lépek be az iskola ajtaján, majd mindenkinek még jobban leronthatnám a hangulatát, de annak mi értelme van? A saját életemet keserítsem meg?

Most főleg az én korosztályomnak szólnék!

Komolyan annyira kibírhatatlan a hétfő reggel? Őszintén, miért olyan rossz tanulni és iskolába menni? Egy csomó szabadidőnk van mellette, attól hogy tanulsz, az nem veszi el a szabadságodat! Sőt, inkább a jövőben azt kapod cserébe, de ha most nem vagy hajlandó tenni érte, akkor csak rosszabb lesz. 

Sablon szövegnek hangzott, de attól függetlenül igaz. Logikátlan egyébként ha belegondolunk. Reggel komoran bemegyünk, várjuk, hogy kerüljünk el egy másik helyre, ott úgy is jobb lesz. Hát nem!

Ha itt nem használod ki a lehetőségeidet, akkor később ne számíts olyanra, amire mindig is vágytál. Ha most boldogan mész be, csinálod amit tenned kell, akkor a jövőd is boldog lesz.

Tehát 2 eshetőségi lehetőség van.

Vagy most is negatív vagy, és akkor valószínűleg a jövőben is az leszel. A másik pedig az, hogy már most boldog vagy, és a jövőben is az leszel.

Azért, a második az jobban hangzik nem?

Higgyétek el, egy kis tanulásba még senki nem halt bele!

Említésre méltó szerintem, hogy mióta "más" életet élek, azóta sokkal több szerencse ér. Régebben mindig is olyannak tartottam magam, aki semmiben nem nyer, nem lehet ekkora szerencsém stb. 

És tudjátok mit? De, lehet én is olyan szerencsés, mint amennyire az engem körülvevő embereket láttam.

Életembe nem nyertem kaparós sorsjegyekbe, pedig kiskorunkban, sokat kaptunk. Természetesen nem nagy összeget, de akkor is az a lényeg, hogy azóta viszont nyertem már. Olyan jól esett, és talán még jobb is volt hogy most, mert jobban megbecsülöm, mint régebben tettem volna.

És hát számomra az egyik legfontosabb tény az, hogy végre a saját utamat járhatom. Nem érdekel már mások véleménye akkora szinten, nem veszek mindent halálosan komolyan, de ennek ellenére keményebben hajtok.

Azzal, hogy önállóbb lettem, elkezdtem megtalálni önmagam. Kezdek rájönni, hogy ki is vagyok valójában, mit szeretnék az életemmel kezdeni, merre mennék szívesen tovább. 

Nagyon ragaszkodó voltam, soha semmit nem akartam egyedül csinálni. Mindig kellett valaki mellém, nem mentem magányosan. 

Nem léptem ki egyszerűen semmilyen komfortzónámból, maradtam a saját kis világomba.

Tudom, hogy sokan vagytok így ezzel, de higgyétek el, ezen változtatni kell! Merjetek egyedül lenni! Merjetek elmenni edzeni, új embereket megismerni, vásárolni vagy esetleg olyanokat, amit egyedül eddig nem tettél meg! Ne féljetek ezeket felfedezni, egyszer úgy is muszáj lesz!

Sokkal önállóbb lettem, mióta felfedeztem ezt a tényt, és emiatt nagyon büszke vagyok magamra. Nem függök senkitől, nem azon aggódóm, hogy például egyedül kell elmenjek edzeni vagy elintézni néhány fontosabb dolgot. Ezekkel az apró kis dolgokkal ismered meg magadat, rájössz, hogy valójában milyen is vagy a váratlan helyzetekbe. Remek kis önismereti feladat!

Most már én sem félek egyedül felpattanni a bicilkre, elintézni a kis dolgaim, orvoshoz menni, edzeni, fotózgatni stb.
Nem baj az, ha magaddal töltesz egy kis időt, mert igaz, hogy magunkkal vagyunk a legtöbbet, konkréten napi 24 órában, és mégis magunkat hanyagoljuk el a legjobban.
Kell ennyi törődés, kell az, hogy tisztázd magadban a dolgokat! Bármi történjék is, számítanod kell magadra, ami csak akkor megy, ha jó kapcsolatot ápolsz..nos hát igen, konkrétan önmagaddal. Más különben, még önmagadnak sem leszel ott a bajban, és hát abból sajnos akkor nincs kiút.



Tehát összességében, tényleg legyetek pozitívak! Nagyon jól tudom, hogy ezt most könnyű mondani, de végrehajtani viszont nehezebb sokkal. Bízzatok bennem, nagyon jól tudom ezt is!
Én magam is minden hibát elkövettem amit csak lehetett, mindenen végigmentem, amin ebben a korban lehet úgy érzem.

De akkor sem szabad feladni, próbálkozzatok! Nincs másik esély, nem jön vissza már ez a perc, óra, nap, hét. Sosem jön már vissza. Nem tudsz változtatni a múltadon, ezért még a jelenben kell cselekedned. Nincs olyan opció, hogy jajj te ezt nem így akartad, minden álljon vissza. Sajnos nem létezik ez a lehetőség, ezért jól gondoljatok át mindent!
Ha egyszer beléptek ebbe az életbe, akkor minden jóra fog fordulni, akkor is a pár rossz nap közbejön!

Sziasztok!

Rengeteg alkalommal szerettem volna már nektek erről írni, de mégis úgy voltam vele, hogy több tapasztalatot kell még szereznem. 

Ezzel a bejegyzéssel azoknak szeretnék segíteni (főleg velem egykorúaknak tudnék), akik félnek belevágni egy új és szokatlan életmódba. Megértem ezeket az érzéseket, nekem is rengeteg ok volt arra, hogy miért ne kezdjem el. 

Természetesen ma már máshogy látom ezeket a dolgokat, szeretném, ha a ti véleményetek is változna!:)

Próbálok minden fontosat összefoglalni, tehát az étkezési szokásaimat, napi rutinomat, időbeosztásomat, edzéseimet, tanulásom stb.



Régebben nagyon el voltam lustulva, ez meg is látszódott a teljesítményemen. Minél kevesebb mindent csináltam, annál jobban ment el a kedvem más dolgoktól is. Hazaértem suli után, semmi különös dolgom nem volt a tanuláson kívül, ezért azt is hanyagoltam, úgy voltam vele van rá időm bőven. Nagyon nehezemre esett neki állni bármihez is, egyszerűen fáradtnak éreztem magam, pedig nem csináltam semmit.

Viszont azóta tudom, hogy egy ördögi körbe estem akkor bele. Mivel nem csináltam semmit, fáradt voltam és a motivációm is elveszett. Rájöttem, hogy sokkal könnyebben mennek a dolgok, ha programokat szervezek, sportolok, tevékeny vagyok. Sokkal jobban megy a tanulás is, meg az egyéb kötelező feladatok is.

Tudom nagyon nehéz kilépni a megszokott, nyugis életünkből, a saját bőrömön tapasztaltam meg. De mindenképpen megéri, ezt biztosan kijelenthetem, jobb az, ha az embernek van dolga, akkor is, ha jobban elfárad a nap végére.

Úgy érzem, egy igazi maximalista vagyok, amit sokszor meg is kaptam már másoktól, de nem is tudok belekötni ebbe.
Ha valamit elkezdek, akkor azt tényleg jól szeretném csinálni, és nem csak úgy összecsapni a dolgaimat.




Nem igazán volt mottóm, de mostanság mindig az jár a fejemben, hogy "Csináld keményen!". Mindig azt érzem, hogy ennél még több van bennem, többre lennék képes. Állandóan kell valamit csinálnom, ha nem dolgozom keményen, úgy érzem nem ért semmit a napom. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy én 1 percre sem ülök le pihenni, ezzel úgy hiszem sokan tévhitben vannak. Még a legelfoglaltabb emberek is szoktak pihenni, az már más kérdés, hogy hogyan használják ki ezt a kis pihenőidőt. Ők is ugyanúgy leülnek filmeket, sorozatokat nézni esetleg, végig görgetik a telefonjukat az ágyban fekve, nem különböznek ilyen téren.
Abban mások, hogy ezeken a tevékenységeken kívül igenis keményen hajtanak, tesznek azért, amik lenni szeretnének. Tehát egyáltalán nem bűn az, ha valaki pihen, lazul, ez természetes dolog. De nem mindegy mennyit és meddig!

Na de vágjunk is bele! Hogyan néz ki egy átlagos, tanulós, pörgős napom?



Suli időben, 5 órakor kezdődik általában a napom (vagy ritkán kicsit hamarabb felriadok), ekkor egy 20 perc alatt elkészülődöm és közben elkészítem magamnak a reggelimet. Ilyenkor laktatóbbat szeretek enni, mert sokkal több energiám lesz utána, így általában a jól ismert zabkását szoktam elkészíteni.



Sokan kérdezik miért kelek ekkor, de egyszerűen egy reggeli ember vagyok, és ha nem kelnék fel, akkor este nem lenne időm mindent elintézni amit szeretnék. Általában ilyenkor reggel olyat tanulok suli előtt, amit önerőből és magamnak csinálok, tehát nem a sulihoz kapcsolódik, csak az önfejlesztésemhez. Mivel este én már nem nagyon jut időm az internet világára, ezért ilyenkor szoktam azokat átnézegetni, amit általában szoktam, ez az én kis "bűnözésem" és saját időm.

Suliba általában gyümölcsöt szoktam csomagolni (több félét), vagy esetleg egy kis szafi-s kenyeret, esetleg még magvakat. Őszintén nem vagyok nagyon éhes ilyenkor, de mondjuk ha suli után egyből edzésre megyek, akkor több ennivalót rakok el.



Természetesen iskolában is próbálom a maximumot nyújtani órákon és dogák esetében is. Mindig odafigyelek, így más sok minden megragad ott bennem, itthon könnyebb dolgom lesz.

Suli után 3 lehetőség van.
1. Nem jövök haza, egyből megyek is a kondiba edzeni.
2. Hazaugrok, majd angolra megyek, miután megebédeltem és csak utána edzem.
3. Hazajövök enni, majd olyan edzésre indulok, ahol edzővel vagyunk többen, szóval "órára" úgymond.



Legkésőbb ezekből a tevékenységekből 6 körül érek haza, van hogy hamarabb, de volt már később is.
Mikor végre hazaesek fáradtan, jöhet egy gyors fürdés, de általában hajmosás is az edzések miatt, majd összedobok egy gyors vacsorát. A fáradság miatt tényleg nagyon egyszerűeket, általában zöldségek, néha rizs, kuszkusz vagy ilyesmi, meg emellett gyakran tofu. Ezek a leggyorsabbak.
Persze nem kell ilyen durván gondolni, hogy ilyen pontosan csinálok mindent, evés közben ezért én is telefonozgatok stb.

Elérkezett az idő a "várva várt" tanuláshoz, olyan 7 körül (van, hogy hamarabb sikerül). Elsőnek mindig az írásbeliket készítem el, aztán megyek csak a szóbelikre. Nem szokott menni semmilyen zene, tv stb. Ilyenkor csak  a csend uralkodik körülöttem.
Mivel hétvégén előre szoktam tanulni, amit csak tudok, ezért csak a kisebb dogákra kell általában ilyenkor készülődnöm, ezért elég hamar szoktam végezni szerencsémre. Persze van, hogy elhúzódik ez is.

Végre eljött újból az én időm, gyakorolhatok megint önszorgalomból, vagy bizonyos meghatározott napokon a blogot írhatom. A nap végén ez engem kikapcsol általában, jót szokott tenni. Nap közben általában az instát is szerkesztgetem, amikor éppen jut rá idő. 11 körül pedig jöhet a jól megérdemelt alvás!



Tudom valakinek ez egy sűrű nap lehet, de higgyétek nekem fel sem tűnik már. Igen néha túl maximalista vagyok, de én így élvezem. Rájöttem, hogy sokkal jobb így az életem, mint mikor semmit sem csináltam.Mindenkit biztatok arra, hogy kezdjen el valami hobbit, nincs lehetetlen, csak sok a kifogás. Nem lehet mindig azokat gyártani, tényleg elrepül az élet. Nekem is alapvizsgám van, nyelvvizsgára készülöm, és jövőre előrehozott érettségit teszek, ha minden jól megy.
Te is képes vagy ezekre, ne hidd azt, hogy nem! Elhatározás kérdése, és mindenkit bátorítok a változásra! Esetleg ha kérdésetek van, nyugodtan tegyétek fel, akár itt, akár facebookon! Mindenre nagyon szívesen válaszolok, érdekel milyen a ti életetek!

(Tudom a hétvégémről nem írtam nagyon, talán egy másik posztban összefoglalom azt is!:))