Halihó! 

Kíváncsi vagy arra, hogy hogyan kelek korán minden nap? 

Hogy csinálom azt, hogy 5-kor kelek reggelente és meg sem látszódik rajtam?

Ha igen, akkor itt most mindent elárulok neked!



Tisztázzuk először is azt, hogy miért szeretek korán kelni. Szerintem a legnagyobb előnyöm az az, hogy több időm van mindenre. Nem telnek el felettem napok, még hétvégén sem. Sosem értettem azt, aki mondjuk délig alszik olyankor, és már oda is lett az egész délelőtt. Természetesen nem kell 6-kor kelni, de azért ne is aludják át a napot véleményem szerint.
A másik előny, hogy sokkal éberebbnek érzem magamat. Ha többet alszom, mint szoktam, akkor nagyon nyomott vagyok, teljesen máshogy is viselkedem.

A legelső javaslatom az lenne, hogy ne feküdj le olyan későn. Rengeteg ismerősöm még éjfél után is fent van, pedig reggel kelnie kell és hamarabb is elaludhatott volna. Nem értettem ezt sosem, hiszen ők is tudják, hogy reggel csak szenvedni fognak.
Próbáljunk meg kicsit korábban az ágyba kerülni, higgyétek el, másnap meg fogjátok még köszönni ezt magatoknak.



Mikor felkelünk sose az legyen az első, hogy megnézzük a telefonunkat és a különböző webes felületeket. Először mindig készülődjünk el, reggelizzünk, öltözzünk fel, csináljuk meg a reggeli teendőinket. Ha mindennel elkészültünk és van még időnk (ami lesz bizonyára, ha hamarabb kelünk), akkor nyugodtan elő lehet venni és átfutni a oldalakat, de előtte ne tegyük.

Nagyon fontos, hogy jó kedvvel indítsuk el a napunkat. Sokkal hamarabb felébredsz akkor, ha boldog vagy és nem az a tipikus nyomott, duzzogós hangulatú. Könnyebben felébredsz, ha tényleg várod a reggelt, tudod, hogy jó napod lesz és úgy is indulsz neki. Olyan mintha minden nap egy újabb kaland várna, mint mikor például utazni megyünk, és könnyen kipattanunk az izgatottságtól az ágyból.



Összefoglalva, úgy vélem tényleg fontos az, hogy próbáljunk kicsit hamarabb kelni, ne úgy essünk be a munkahelyre/iskolába, mint a félholtak, nem kelt jó benyomást. Gondolj bele! Mennyivel pozitívabbnak fogsz tűnni, ha már korán reggel nyitott, éber és figyelmes vagy! Ki fogsz egyből tűnni a többiek közül a mosolyoddal és jókedveddel, irigyelni fognak emiatt.
Hihetetlen érzés számomra az, hogy minden reggel úgy kelek, hogy izgatottan várom a reggeleket, nem tudom leírni ezt az érzést.

Kérdezték már tőlem, hogy miért kelek korán és miért vagyok ilyen vidám emellett, de nincs magyarázat. Egyszerűen élvezem, hálás vagyok már előre a napomért, amire egy új esélyként

tekintek! :)

"...mert a napfelkelte előtti hajnal a legsötétebb!"

Halihó!:)

Tisztában vagyok vele, hogy nagyon sok mindenki küzd a tanulással, nehezen megy neki, vagy egyáltalán nem is sikerül. Úgy gondolom ez teljesen érhető is, ha nincs meg a megfelelő módszere ennek, akkor valóban egy nehéz és hosszas folyamat!

Ma ennek érdekében elhoztam nektek pár hasznos tanácsot, amivel sikeresebbek lehettek az iskola terén, ha szükségetek van rá!

Mielőtt ebbe belekezdenék, arról szeretnék pár szót szólni, hogy miért is fontos ez számotokra!

Először is tudnod kell azt, hogy kizárólag önmagadnak tanulsz, senki másnak sem. Sem a szüleidnek, családodnak, tanáraidnak. Észre kell venned, hogy milyen súlya is van annak, ha nem tanulsz.

Ha most nem tanulsz, akkor a jövőben hiába próbálkozol, nem tudsz olyan sikereket elérni, mint amire vágysz. Természetesen nem kell mindenből kitűnőnek lenni stb, de legalább azt tanulni kell, amiben el szeretnénk majd helyezkedni. 

Ha a társadalom szempontjából nézzük, akkor rám az igaz, hogy sokkal jobban szeretek olyan személyekkel társalogni, akiknek azért van fogalmuk valamiről. Engem kicsit frusztrál, ha a másik fél nem tud értelmes mondatot összerakni és csak a hülyeségről dumál folyamatosan. Tehát ha ezek tudatosultak benned, akkor már is egy lépéssel előrébb vagy!

1. Ismétlés a tudás atyja

Az évek során nekem ez a mód vált be a legjobban, sokat segített. Ha valami nagyobb anyagrészt kell megtanulnom, esetleg témazáróra, akkor az a lényege, hogy kisebb részletekben tanulom meg. Nem előző nap esek neki 30 oldalnak, hanem beosztom napokra, és közben mindig ismétlem az előzőeket. Ezáltal így nem kell egyben 5-6 órán keresztül tanulnom, nem is lenne értelme, szimplán napi 1 órát max rászánok. Nekem sokkal jobban meg is ragadt, mert ha előző nap tanulnám és nem is ismételném legalább egyszer át, akkor nem ragadna úgy meg. 

2. Semmi elektronikai kütyü

Nem véletlenül mondják azt, hogy ilyenkor minden ilyen eszközt zárj ki. Tedd le a telefont, kapcsold ki a gépet/laptopot/tv-t. Gondolom ismerős az, mikor ráveszed magad a tanulásra, és hirtelen jelez a telefon egy értesítő miatt, majd onnan borul az egész. Én is beleestem ebbe a hibába, át kellett szoknom arra, hogy nem használom ezeket. Tényleg gyorsabban haladsz, jobban koncentrálsz, sikeresebb lehetsz.

3. Nem ellenség

A tanulás nem az ellenséged! Tudom mikor látod mennyi tananyag van és mennyit kellene tanulnod, az nagyon ijesztő. De gondolj bele! Fogadok neked is volt már olyan, hogy egy nagyobb dolgozatod/vizsgád volt,  rengeteget készültél rá és jól is sikerült. Olyankor, ha visszagondolsz, hogy mennyit tanultál, akkor az jár a fejedben, hogy milyen jól tetted és ráadásul még túl is élted. Nem is volt az olyan rossz igazából, és még büszke is lehettél magadra, mindig a kezdet a nehéz.

4. Motiváció

Tűzd ki magad elé azt, amit meg szeretnél tanulni! Nézz szakmák után ami neked tetszik, keress utána, hogy mi kell hozzá. Már is több motivációd van nekiülni ahhoz, ami érdekel is téged. Sokkal több kedved lesz, tudod, hogy miért kell csinálnod. Esetleg ha egy nyelv tetszik meg, akkor ahhoz keress olyan nyelvű videókat/filmeket, ami az adott nyelven van. Találj olyan dolgokat, amiről tudod, hogy motiválnak. 

5. Megfelelő időpont 

Nagyon fontos, hogy melyik napszakban fogsz hozzá ilyen jellegű feladathoz. Ki kell tapasztalnod, hogy mikor fog a legjobban az agyad. Valakinek ez reggel van, délután mikor hazaér az iskolából vagy esetleg már később este, miután már pihent valamennyit. Mindenkinek más, de akkor is kulcsfontosságú tényező lehet ez!

Üdvözöllek!

Ez a bejegyzés most NEKED szól! Igen, neked, aki most olvasod.

Azért szólok most hozzád, mert érdekel mi van és mi lesz veled!

Fontos feladatom van a számodra!

Szeretném, ha feltennéd magadnak azt a kérdést, hogy mit szeretnél valójában elérni az életedben? Bármi lehet (akár űrhajós is), ne törődj olyannal, hogy ez nem lehetséges szerinted stb. 

Az a lényeg, hogy valójában ez legyen az álmod, és ezt kívánnád akkor, ha  tudnád, hogy most minden lehetséges volna.

De kérlek, legyél őszinte magaddal, akármilyen őrült ötlet is!

Ha sikerült erre válaszolnod, akkor tovább is léphetünk! 

Gondolkoztál már olyanon, hogy milyen lenne a számodra tökéletes élet? Milyen lenne, ha te készíthetnéd el, és a saját álommunkádban dolgozol? SŐT! Ezek alapján még dolgoznod sem kellene, hiszen a hobbid a munkád! Jól hangzik azért, nem?

És ha ezen agyaltál már, akkor tettél is érte valamit? Rájöttél már arra, hogy hogyan valósítsd ezt meg? Hajlandó lennél bármit tenni ezért?

Tudom, rengeteg kérdést tettem fel most neked, egy eléggé szokatlan bejegyzésnek is mondhatnám ezt. 

Viszont ezeket okkal teszem érted. Szeretném, ha ezeken tényleg elgondolkoznál azért, hogy kicsit megismerd önmagad, és a saját utadon kezdj el járni.

Ha tényleg őszinte voltál a válaszolás közben, akkor talán kezdesz rájönni, hogy ki is vagy valójában. Mit szeretnél tenni, miért vagy jelenleg itt köztünk. 

Nem egyszerű ez megértem, saját magunk megtalálása szerintem az ember életében a legnehezebb és legnagyobb feladat. 

Ha nem tudod, hogy mit szeretnél valójában, akkor sajnos azért küzdeni sem tudsz. Nem kaphatod meg az áloméleted akkor, ha nem is tudod milyen az. Ezért lényeges tudnod, hogy merre szeretnél tartani.

Keress olyan területet, szakmát, ami közel áll ahhoz, ami a nagy vágyaidhoz sorolható.

Ne érdekeljen az, hogy sok időbe telik, fáradt vagy, más dolgod van. Nem csinálhatod ezt az örökké valóságig amúgy sem. Vagyis megteheted, de akkor semerre nem haladsz az éveid alatt.

Ki kell tűznöd célokat, amiket szépen sorjában megvalósítasz. Most komolyan..te sem akarhatod azt, hogy 1 év múlva ugyanott tarts, mint most. Biztos vagyok benne, hogy neked is van egy gyerekkori, vagy akár egy később keletkezett nagy álmod. 

Tudom, most kicsit összeszedetlen vagyok, de le kellett írnom ezeket a gondolatokat azért, hogy segítsek neked. Akár nekem is leírhatod a benned kavargó érzéseket, ha neked az könnyebb lenne. Feltétlen el fogom olvasni, és ha kell segítek valamiben. 

Tényleg szeretném azt, ha te is azok az emberek közé tartoznál, akiknek sikerült! Ha félsz is belekezdeni, akkor is próbáld meg! Válaszold meg, mondom akár írd le, ha neked könnyebb! :) Ne feledd, ez a feladat, akár egy új dolog kezdete is lesz és azt se, hogy minden egy lépéssel kezdődik!

kissniko31@gmail.com

Hiszek magamban, mert nincs más választásom. 

Ha vannak álmaim és céljaim, akkor nincs más lehetőségem. 

Ha én nem hiszem el, hogy képes vagyok rá, akkor senki sem fogja. Sajnos beleestem régen abba a hibába, hogy másoktól vártam el azt, hogy higgyenek bennem. 

Én magam sem hittem el, hogy meg tudom csinálni, de mástól elvártam azt, hogy ő igen. Nem értem, hogyan gondolhattam azt, hogy majd bíznak bennem. Mindig úgy voltam vele, amíg mások nem hisznek bennem, addig én sem fogok. Azt vártam, hogy valaki mondja meg nekem, hogy igenis képes vagyok rá. 

De senki sem mondta.

Ugyan, ki hinne egy olyan személyben, aki azt sugározza magáról, hogy nem képes rá? Miért kellene egyáltalán? 

Nem mondhatták nekem azt, amit szerettem volna hallani, de ez most már egyértelmű számomra is. Akkoriban nem értettem, nem hittem el, hogy egyszerűen senki nem hisz bennem. Már sokszor rosszul is érintett. 

Az volt a probléma, hogy rosszul láttam magam. Kétségbeesetten küzdöttem minden dicsérő szóért, hallanom kellett ezeket. Kerestem saját magamat, az igazi énemet, válaszokat megválaszolatlan kérdéseimre. De mindeközben elveszett voltam. 

De!

Ha valaki éppen tényleg megdicsért, bátorított engem, akkor én elutasítottam. Azt mondtam: "Ááá, nem így van ez". 

Végre megkaptam amiért hajtottam, elértem az akkori célomat, mégis tagadtam az egészet. 

Ha végre valaki kimondta a várva várt mondatokat, akkor szinte próbáltam meggyőzni, hogy ne higgyen bennem, rosszul látja, nekem ez nem menne. 

Az önbizalmam a nullával volt egyenlő, nem sokat beszéltem, mindenből kimagyaráztam magam, elutasítottam ezeket a szavakat. 

Egyre kétségbeesettebb lettem az idő haladtával, már észre sem vettem, ha valaki segítő szándékkal fordult hozzám. Olyan szinten elhitettem magammal a kudarcomat, hogy már nem is akartam mást hallani. Valamiért azt szerettem volna, hogy tisztában legyenek azzal, hogy elbuktam, akkor is, ha ezt csak én láttam így.

Természetesen voltak/vannak emberek, akikről tudom, hogy feltétlen hisznek bennem. Nekik mindig is hálás leszek, minden egyes kimondott bátorításért, és sajnálom azt, hogy nem hittem nekik. Ők is érezték, hogy nem teljesen hittem el, amiket mondtak és ennek ellenére is biztattak. 

Éveken keresztül ment ez így, valójában a középiskolában történt a legelső változás. Talán azért, mert itt már nagyobb a nyomás rajtunk, lassan ki kell választanunk azt, hogy mit is szeretnénk kezdeni az életünkkel, mindenki önmagára szeretne találni.

Vannak szerencsések, akik mindig is tudták, hogy mi lesz belőlük. Valaki még csak meg sem próbálja találni azt, hogy ő mi lesz később, nem is érdekli. 

És ott vannak azok, akik közé én is tartoztam...Kétségbeesetten keresik önmagukat, stílusukat, jövőjüket. 

Nem is tudom már pontosan, hogy hogyan lett bennem akkora elhatározás, hogy egy ilyen nagy változást tegyek meg az életemben. 

Talán azért, mert már elegem volt abból, hogy nem vagyok kibékülve önmagammal, és nem találtam a megfelelő irányt. 

Rengeteg minden történt egy év alatt, de sajnos nem jó dolgok. Nem voltam lelkileg annyira lent még, mint akkor. 

Mai szemmel, már viccesen hangzik, de hálás vagyok azért a napokért. Így tudtam rátalálni önmagamra, így erősödtem meg. Ha nem történtek volna meg, ezek a bizonyos dolgok, akkor ma nem lennék ott, ahol jelenleg tartok. 

Eljutottam arra a szintre, hogy végre társaságban is többet beszélek, olyan ruhákat hordok, amitől magabiztosabbnak érzem magam, és elfogadom a dicséreteket is. Nem utasítom el, nem kezdek magyarázkodni. Egyszerűen megköszönöm. 

Hiszek abban, hogy képes vagyok arra, amit elterveztem. Tudom, hogy sokan azt mondják még mindig, hogy nem fog menni, de már ezekre sem hallgatok. 

Az egyik kedvenc idézetem, ami tükrözi a jelenlegi valóságot, már-már nevetségesen igaz rám:

"Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható."

Mikor végre évek után elhittem, hogy igenis le tudok fogyni, menni fog nekem, akkor tényleg sikerült. Most először. 

Régebben is próbálkoztam vele, de nem jött össze, bármit próbáltam. És hol volt a hiba? Hogy nem hittem el. 

Képes lettem volna rá már akkor is, csak nem tudtam még róla.

Ezért próbálok minél magabiztosabban a céljaim felé haladni, mert most már tudom, hogy ha elhiszem, akkor valójában menni fog. Ez a kulcsa mindennek, az egész jövőnknek. Az önmagunkba vetett hitünk.

"Akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz."

Halihó! :)

Egy olyan témával készültem most nektek, ami még eddig nem volt jelen nálam. Régebben nem sokat olvastam, őszintén a kötelező olvasmányok elvették a kedvemet tőle. Úgy gondoltam csak ilyen könyvek léteznek, nem is lehet semmilyen könyvet élvezettel olvasni. 

Rá kellett jönnöm, hogy ez nagyon nagy ostobaság, ugyanis csak a saját témánkat kell jól kiválasztani. Ha tudod, hogy mi érdekel téged, akkor rengeteg nagyon jó és izgalmas könyvekre bukkanhatsz! 

Tehát itt az ideje élvezettel olvasni, hagyjuk hátra a negatív véleményeket ezzel kapcsolatban! 

Ismerős az, mikor állandóan rohannunk kell és semmire sincsen időnk? Mindig azon aggódunk, hogy mindent el tudjuk végezni, de azt sem tudjuk hol kezdjünk bele a sok teendőbe.

Először is el kell mondjam, hogy mennyire fontos is beosztani az időnket. Mindennek ez az alapja szinte, egy jó időbeosztáson nagyon sok minden múlhat. Sokkal összeszedettebb lesz az ember, kiegyensúlyozottabbá válunk. Megszűnik a nagy rohanás, aggódás, késés és kapkodás.

Ezt a módszert én sem régen tanultam meg, de mindenféleképpen rengeteget változtatott rajtam. Nagyon örültem, hogy egy olyan személlyel sodort össze az élet, aki ezt megtaníttatta velem, igazán szerencsés vagyok.

1. Mindig a legfontosabb feladatunkkal kezdjük el. Semmit ne csináljunk ezek előtt, ez legyen az első. Ne kezdjük egy könnyebbel csak azért, mert az nem akkora erőfeszítés, nem érne semmit. Ott marad rajtunk a nyomás, amit a legnagyobb feladatunk helyez ránk, ezért fontos, hogy az legyen az elsődleges.

Akármilyen nehéznek és fárasztónak tűnik, akkor is kezdjük el, ne később kapkodjunk vele, mikor már megint jön a nagy rohanás!

2. A fontos feladatok. Ezek nem a legfontosabb feladataink, de attól még lényegesek. Próbáljuk ezt is minél hamarabb elintézni, ne maradjon meg.

Kulcsfontosságú, hogy mialatt ezeket végezzük, ne vegyük elő a telefonunkat, ne kapcsoljuk be a gépet. Ne tegyünk olyat, ami eltereli a figyelmünket, miután végeztünk, azután már lelkiismeretfurdalás nélkül elő tudjuk őket venni. (Ez az összes pontra vonatkozik!)

3. További feladatainkat végezzük el, mikor a leglényegesebbeken már túl vagyunk. Ezek azok, amik nem olyan létfontosságúak, de hozzá tartoznak a mindennapokhoz. Itt már véleményem szerint nem kell olyan szigorúan venni, lazábbra lehet fogni mindent. Bár úgy vélem a többit sem kényszerből, rossz kedvűen kell elvégezni, mert lehetséges, hogy valakinek úgy hangoztak az eddigiek. De a gyakorlatban azért ezek máshogyan néznek már ki!

4. Szívességek. Neki is lehet állni annak, amit éppen megígértünk valakinek. Ez legyen az utolsók között, itt már tényleg nem kell aggódni, hogy valamilyen fontos feladatot kihagytunk esetleg, vagy nem készültünk fel valamire.

5. A jól megérdemelt pihenés! Nincs is annál jobb érzés, mikor már semmi teendőd nincs, eltűnnek az aggodalmak és még magadra is jut időd! Sokkal egyszerűbb lesz minden, ha ezt a pár lépést betartjátok, eleinte nehezebb, de könnyen hozzászokik az ember!

Emellett a módszer mellett van még egy alapvető tény, amit meg kell mindenkinek tanulnia. Merj NEMET mondani!

Tudom sokak számára nehéz lehet, ahogyan nekem is az volt régebben. Mindent elvállaltam, amire csak megkértek, mindig tettem azt, amit mondtak. Sokszor előtérbe helyeztem ezeket a feladatokat, mint a sajátjaim. Úgy gondoltam bunkó lennék, ha visszautasítanék valakit.

Rá kellett jönnöm, hogy ez nagyon nem volt így helyes, nem baj, ha nemet mondok esetenként.

Rengeteg időnk felszabadul, ha néha nemet mondunk, semmi rossz sincsen abban.

Nem kell mindig más kívánságait lesnünk, álljunk a talpunkra, és mondjunk nemet, a saját érdekünkben! Nem is kell megmagyaráznunk mindig magunkat, egyszerűen nem és kész! Persze ezt nem szabad félreértelmezni, mert ettől független jó segíteni másoknak és nagyon lényeges is!

Remélem hasznotokra fognak válni a tippek, próbáljátok ki, igazán megéri! :)

Először is, lehet pár ember számára nem a legszimpatikusabb sorokat fogom leírni ebben a bejegyzésben, tehát tisztázzunk néhány fontos dolgot, amit tudni kell. 

Soooo, calm down!

Fiatal vagyok-e még? Természetesen! Ebbe nem lehet belekötni.

Szoktam-e tévedni? Hogyne, állandóan!

Fogok-e még hibákat elkövetni? Számtalanszor, ebben biztos vagyok!

Tudatlan vagyok még és sok mindent kell megtanulnom? Ez egyértelmű! Még rengeteg minden áll előttem, sok új ismeretet kell még magamba szívnom.

Sokszor bizonytalan vagyok még? Persze, rengeteg mindenben.

DE, egy valamiben biztos vagyok! Abban, hogy mit nem akarok!

Nem akarok csak úgy élni. Nem akarok sodródni az árral úgy, hogy majd lesz valami. Nem akarom azt, hogy mások befolyásoljanak engem azzal, hogy mi a jó és helyes. 

Tudom, hogy el fogok még sok döntést hibázni az életemmel kapcsolatban, ez elkerülhetetlen. De nem érdekel! Hibázni, tanulni és tapasztalni szeretnék.

És mi a baj? Az, hogy nagyon sokan csak úgy beletörődnek a sorsukba, már ilyen fiatalon. Követnek mindenkit úgy, hogy bele sem gondolnak a következményekbe. 

Nem tanulnak, nem tisztelnek, nem igyekeznek, nem álmodoznak. Szó szerint fáj ezt látnom minden nap! Mindenki kedvtelenül, morogva járja a folyosókat és minden felől csak a panaszokat lehet hallani.

De MIÉRT? Még el sem kezdtünk igazán élni, de már így állnak hozzá. Hogy lehetne így egy sikeres és szép jövője bárkinek is?

Miért gondolják/gondoljuk azt, hogy ez lenne az élet? Miért nem szólal fel senki sem azért, amit szeretne? Mindenki csendben, szenvedve várja a csodát. 

És most, hozzátok szeretnék szólni, akik velem egy cipőben járnak!

Miért nem tesztek semmit? Mindennap bejártok suliba, (sőt, valaki még ezt sem teszi meg) és csak szimplán csináltok valamit, ha nagyon muszáj, tisztelet a kivételnek!

Itt van előttetek az élet, miért nem akarjátok megtapasztalni? 

Ne hallgassatok másra, csináljátok/tanuljátok azt, amit ti szeretnétek! Tudom, hogy rengetegen vagytok, akiknek nagy álmaik vannak. Éppen ezért, küzdjetek érte, ne adjátok fel!

Lehet ez sablonos dumának hangzik, de tényleg így van! Nem tudom megmondani mi vár a jövőben, még a sajátomat sem tudom! De biztos, hogy megéri azzal foglalkozni, amit szeretek. Ha nem is úgy alakul a jövőm ahogy elképzeltem, akkor is a mai napjaimat már szebbé varázsolta ez az egész. 

Nem hallgatok arra, aki olyat mond, hogy mitől lenne szebb az életem, mi lenne a biztos megélhetőségem, mert nem érdekel!

Nem izgat mivel keresnék biztos jól, ha nem szeretem az adott területet. Őszintén, inkább választom a boldogságot és abból szeretnék élni, amit szeretnék is csinálni.

Sokan el fognak ítélni, nem tudod elkerülni! Sokszor meg fognak kérdőjelezni és le akarnak majd téged beszélni. De ne érdekeljen! 

Hallgass magadra, te mindig ott leszel magad mellett, ezért figyelj arra, hogy mit súg a szíved! Ne hagyd, hogy belevigyenek egy olyan társaságba, ami neked nem jó! Ha te színész akarsz lenni, akkor légy az! Ha külföldön képzeled el magadat a jövőben, hát akkor menj! Rád vár minden!

Tehát kérlek, légy nyitott a világra! Merj új dolgokat kipróbálni, ha valami érdekel, akkor járj utána! Tanulj keményen és légy szorgalmas, a jövődről van szó!

Ne félj szembe menni a tömeggel, nem kell őket követni! 

Lehet, most mindenre találsz kifogást...de hidd el, a távoli jövőben csak bánni fogod!

"Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz." (Mahatma Gandhi)