Itt vagyok 18 évesen, és sokszor el vagyok szomorodva. 

Nap mint nap látom magam körül ezt a negatív, rossz felfogást felnőttektől és fiataloktól egyaránt. Alig lehet olyanról hallani, hogy valaki reményekkel tele van, és nagyszerű kilátásokkal él. Ritka az ilyen, ugye?

Szerintem ez elszomorító. Szórakoztok velem, hogy a legtöbb fiatalnak annyi az élete, hogy végre legyen hétvége és b*asszanak be? Ez komoly?
Képesek elérni, hogy még mi érezzük magunkat rosszul, akik nem isznak minden hétvégén, vagy nem cigiznek. Mire jó ez? Több ember lennék akkor, ha ezeket tenném? Nem hinném.
Legyek tiszteletlen másokkal, kritizálják mindenkit? Hisz tudom sok embernek elég jól megy, szinte versenyt lehetne űzni ezekből. De hidd el, ez nem egy jó út, ezek az ajtók semerre sem vezetnek.
Tudom, az a jó, ha be tudunk illeszkedni, el tudunk vegyülni a többiekkel, akkor nem lógunk ki. De ha ilyen ára van annak, hogy elismert legyek, akkor köszönöm szépen inkább, jó nekem így az életem.

Őszintén, később mi lesz így? A jövőt most alapozzuk meg. Nem azt mondom, hogy állandóan bújjuk a könyveket, mert csak akkor lesz jó karrierünk, egyáltalán nem arról van szó. A probléma az, hogy már minden érdeklődés eltűnt sok diák életében, ami nagyon veszélyes is tud lenni. Eltűnnek azok, amiért küzdenének, nem látják már semmi értelmét.

Igazából meg is értem, a süllyesztőbe könnyű elindulni. Hát nem egyszerűbb haladni a tömeggel, és szimplán tudomást sem venni a gondjainkról? Olyan könnyű ezeket elkerülni és véletlen se szembenézni velük. Ugyan minek is gondolkozzak a jövőn, mikor az is sz*r lesz?

Hát..mondhatom szép felfogások ezek. 

Ilyenkor nem jut senki eszébe az, hogy van egy másik élet is? Van olyan, ahol úgy élünk, ahogyan szeretnénk? Persze nem ingyen van, meg kell érte keményen dolgozni. Megéri-e? Mindenképpen. 

Szomorú vagy sem, ebben a felnőtteknek is sok szerepük van. Hiszen mit hall otthon a gyerek? Menj egyetemre, tanulj minél többet, majd akkor lesz belőled valaki. 

Ezeket senkinek sem jó hallani, nekem is elmegy a kedvem ilyenkor. Nem kell mindenkinek egyetemre menni, hiszen valaki másra hivatott. Lehet egy jó szakmában fog elhelyezkedni, vagy egy saját életet fog felépíteni. Természetesen ez egy bizonytalanabb jövő, de ha valakinek nagy álmai, elképzelései vannak, akkor hagyni kell. Csinálja azt, amit tenni akar, hibázzon is akár. Tanulja meg, hogy mit hogyan kell tennie. Ne öljük meg ezeket az utolsó reménysugarakat is!

Tehát kérlek, ne menj a tömeg után! A jövőd biztos, hogy nem arra van. Hiába az a könnyebbik út, nem feltétlenül a jobb. Tudom nehéz felkelni és iskolába/munkába menni, de ez így van rendjén. Másnak lenni nem egyszerű feladat, sőt az egyik legnehezebb menni. Szembe menni mindenkivel és felvállalni önmagunkat az egyik legbonyolultabb. 

Miért jó minden áldott reggel morogva felkelni, mert tenned kell valamit? Nem azt csinálod, amit szeretnél? Akkor változtass! Nem érdekel semmilyen "Jajj, nekem nincs időm.." kifogás. Ezek szánalmasak. Mindenkinek van ideje, egyszerűen beosztás kérdése. Ha igazán szeretnél valamit, akkor tennél érte. Ha éppen nem vagy boldog, akkor el kell hogy szomorítsalak, de valamit rosszul csinálsz. Ha boldog lennél, akkor jó érzéssel kelnél, tudod, hogy ma is nagy dolgokat kell véghez vinned. Lehet, hogy még mindig iskolába és a munkahelyedre kell járnod, de ez nem ok a boldogtalanságra..csak észre kellene már ezt venni. 

De tudod mit? Ha nem mersz változtatni, akkor sajnos meg is érdemled ezt. Ott van egy jobb élet, miért nem indulsz el? Fárasztó? És 12 órázni egy gyárban nem az, miközben nem is szereted? 

Persze, ezzel nem azt mondom, hogy ez egy rossz munka, senkit nem szabad lenézni. De ha neked van egy elképzelésed, akkor ugyan mire vársz, mit keresel ott?

Tagadásban élni egyszerű. Sőt, a világ egyik legkönnyebb dolga.
Nincs problémánk, nem kell nagy döntéseket hozni, nem tartozunk felelősséggel.
De elgondolkoztál azon, hogy mi lenne, ha tennél is valamit magadért? Küzdöttél már valamiért?
Minden a te döntésed.
Úszol az árral vagy végre felvállalod magadat mindenki előtt. Rajtad áll minden. Szerintem épp itt az ideje a változásnak, hallgass a kis belső hangodra. Bízhatsz benne, nem ver át a megérzésed.
Ott van előtted a válasz, csupán észre kell venned. Amint említettem, ezeket le lehet tagadni magunk körül, bár nem sokra megyünk vele. Az a belső kis hangocska örökre ott marad a fejedben. Emlékeztetni fog, hogy ki is lehettél volna, miket vihettél volna véghez. Napi 24 órában veled lesz a halálos ágyadig, nem viccelek. Ha most nem teszed meg, akkor az idők végezetéig bánni fogod. Menekülhetsz, de nem jutsz sokáig.

Tehát kérlek, ne légy olyan, mint mindenki! Eljött annak az ideje, hogy változást hozz, akár többeknek az életében. Ne bánkódj azon, ha éppen kihagyod azt a bulit, amiről mindenki egész héten beszélt. Lehet abban a pillanatban jól érzik magukat, de ha csak ezt csinálják, akkor hidd el hosszabb távon neked lesz sokkal, de sokkal jobb!
Rajtad áll ki leszel, vágj bele!

💓

"Bánni fogod. Tuti, hogy bánni fogod, ha nem élsz. Nem most, nem is holnap, majd évek múlva. A mostot, hogy bénáztál. Fájni fog, hogy nem tetted meg, a fejedet fogod a falba verni, mert egyébként is miért voltál gyáva, meg hasonlók. Pedig csak merni kellene. Odafigyelni arra, amit érzel, és azt csinálni. Nem kifogásokat keresni, nem hisztizni, hanem húzni előre, és igenis felvenni a kesztyűt, ha az Élet a lábad elé dobja. Mondj igent, mosolyogj, szeress, bátran, kérdés nélkül, és semmit se vegyél túl komolyan. Merni neked kell. A te életed."
-Oravecz Nóra