Halihó! :)

Jelenleg csupa örömöt és boldogságot érzek, így még izgatottabb vagyok emiatt a bejegyzés miatt. Azt vallom, hogy mindenkinek észre kell venni az életében a mindennapi kis örömöket, az éltet bennünket igazán. Ha ezek nincsenek meg, akkor egyszerűen beszippant minket a szürke világ, csak egyre lejjebb tudunk kerülni. Mindennap hálás vagyok ezekért az apróságokért, így mindig van egy kis boldogság az életemben, nem csak különleges alkalmakkor. 

Amiket én most fel fogok sorolni, azok tényleg a leghétköznapibb dolgok lesznek, de számomra lényegesek. Nem fontossági sorrendben fogok haladni, mind ugyanolyan jelentős. 

Szeretnélek titeket arra kérni, hogyha nem is írjátok össze, de fejben készítsetek ti is egy olyan listát, amin azok állnak, amik boldoggá tesznek. Ha nincs, akkor kicsit jobban gondoljatok bele, biztos vagyok benne, hogy van olyan kis apróság, ami örömtelivé teszi a napotokat!

1. Korán kelés

Na ez az, ami miatt sokat értelmetlenül néznek rám, de egyszerűen tényleg boldoggá tesz. Az egyik kedvenc érzésem, mikor reggel kinyitom 5-kor a szemeimet, és minden csendes és nyugodt. Megiszom az előre kikészített vizemet, a fürdőszobába indulok készülődni, belenézek a tükörbe és egyszerűen mosolygok. Nem tudom megmagyarázni honnan jön ez az erő, de még hétfő reggelenként is így szokott lenni. Tudom, ha korán kelek, akkor sok időm van, nem csak átalszom a napot, több mindent meg tudok csinálni. Ha sokáig alszom, akkor már nem olyan jó kedvvel kelek, már nem lenne ugyanolyan. Tényleg egy leírhatatlan érzést kelt bennem, nem tudnék magyarázatot adni rá. Egyszerűen boldogan kelek, látom magam előtt a céljaim és bele akarok vágni a napba. 

2. Reggeli

Még mindig a reggelhez kapcsolódóan egy elmaradhatatlan szokásom, ami nem más, mint a reggeli. Nincs más mód, nekem egyszerűen reggeliznem kell. Mivel korai órákban már fent vagyok, így még az időm is engedi. Bármilyen hülyén hangzik, de nekem a reggeli zabkásám gyümölcsökkel, az maga a boldogság. Képes vagyok minden reggel akár elkészíteni a tűzhely mellett, majd jóízűen megenni. Nem rohanok sehova, nyugi van, telefonozgatok és nekem ennél több már nem is kell, a napom már csak jó lehet ezek után.

3. Edzés

Szerintem ezzel már többen is vagyunk, ugyanis ha eljutok edzeni egy hosszú nap után, akkor tényleg felfrissülök és jobban érzem magam. Nem fogom haszontalannak érezni a napomat, tudom, hogy tettem a céljaim elérésének érdekében. Átgondolom a napomat akár, zene szól a fülembe és csak csinálom. Érzem a fejlődésem, ami újabb örömet okoz, így még nagyobb élmény ez a hétköznapjaimban. 

4. Tanulás

Na jó, elsőre érdekesen hangzik, de ez tényleg így van. Persze nem azt kell elképzelni, hogy imádok dolgozatokra magolni, verseket tanulni stb. Mert nem, sőt kifejezetten utálom már időnként. Arra értem a tanulást, mikor olyan tanulhatok, amit én is szeretek. Ilyenek például a nyelvek. Mikor végre végeztem a sulis teendőimmel, akkor képes vagyok nekiülni ezeknek és tanulgatni. Már nem veszem tehernek, egyszerűen büszkeséggel tölt el, hogy azt csinálom, amit szeretnék. Fejlesztem magam, próbálkozom. Tudom, hogy a jövőben meg fogom ezeket a napokat köszönni, így tudom, hogy helyesen cselekszem. 

5. Esti összegzés

Az ágyam mellett van egy aprócska kis füzetecske, amibe minden egyes este leírom, hogy mit vittem véghez. Mielőtt lefeküdnék átgondolom a napomat, és leírom azokat, amiket sikeresen megcsináltam. Nagyszerű érzés látni egyben ezeket, minden napomat hasznosnak érzem. Régen nem írtam le, és sokszor úgy éreztem, hogy felesleges napokon voltam túl. Rájöttem, hogy igazából csak nem vettem észre ezeket az apróságokat, nem érdekeltek. Most már mindent próbálok összeszedni és nagy mosollyal írom az egyre több pontot a papírra. Sokszor még én is elcsodálkozom, hogy mennyi mindent csináltam aznap. 

6. Üzenet

Na jó, szerintem ezzel minden lány egyetért velem. Ha egy olyan személytől kapok egy kis üzenetet, aki fontos számomra, akkor az engem mindig meghat. Lehet csak annyit kérdez tőlem, hogy hogy vagyok, mi van velem, de nekem ez mindennél többet jelent. Érzem, hogy az a személy törődik velem, hálás vagyok neki. Teljesen megváltoztatja a hangulatomat egy-egy ilyen kis üzenet. Képes vagyok percekig csak ülni, és mosolyogni ezeken.

7. Étkezések

 Nincs annál jobb érzés, mikor tudod, hogy mit szeretnél enni. Utálom azt, mikor nem tudom mit egyek, tanácstalan vagyok, nincs itthon semmi. Sajnos többször előfordul, így örömmel tölt el, mikor tudom mit szeretnék és egyszerűen csak el kell készíteni. Nem kell időt töltenem azzal, hogy ezeken gondolkozzak, tudom másra felhasználni ezeket az értékes perceket/órákat.

8. Zene

Ez a lista egyik legfontosabb része, így ironikus mondjuk, hogy utoljára írtam. Bármikor képes vagyok zenét hallgatni, azzal kelek és fekszem. Reggelente is és este is zenét hallgatok fülessel, bármilyen rossz szokásom is. Napközben csak simán szoktam, de nekem ez a kis idő kell. Mindig feldobja a kedvem, a hangulatomhoz illően választok általában. Szerintem ezt az érzést sem lehet leírni, mindenkinek más jelent. Nekem egy támasz. Vigasztal, mosolyt csal az arcomra, velem együtt örül, ha kell akkor pedig a lelkizős hangulatomat hozza ki. Nincs olyan nekem, amit ne oldana meg egy kis zene (persze érzelmileg). 

Sziasztok! 

A mai bejegyzésnek a témája véleményem szerint mindenkit érint legalább egyszer az életben, ez alól én sem voltam kivétel természetesen. 

Sokszor már fel sem tűnik nekünk, pedig rengetegszer hazugságban élünk. Na de hogyan is értem ezt?

A hétköznapjainkban mindig előjönnek, ezek a kis apró "hazugságok". Nem merünk a valósággal szembenézni, inkább letagadjuk, nem veszünk figyelmet róluk. Már mi magunk elhisszük azt, amit szeretnénk magunkról. 

A legapróbb és legjelentéktelenebbnek tűnő témák kapcsán is találkozhatunk ezzel a jelenséggel. 

Lehet ilyen például az is, hogy valaki matekból nem áll a legjobban, tudja, hogy nem lesz ennek így jó vége. Tisztában van azzal, hogy gyakorolni és küzdeni kellene, de egyszerűen úgy van vele, hogy hagyjuk nem is olyan vészes még a helyzete, inkább tudomást sem vesz róla. Hogy miért? Mert ez sokkal egyszerűbb. Hiszen nem kell állandóan azon aggódni, hogy megbukik, nem fog sikerülni. El szeretnénk ezzel kerülni a valóságot, pedig nem oldja meg a problémánkat, nem leszünk előrébb. 

Lehet inkább nem is érdekelte, úgy volt vele, hogy úgyis meglesz, de aztán jön év végén az értesítő, hogy de bizony megbukott. Ebben az a legszomorúbb, hogyha szembenézett volna önmagával, a valósággal akkor ezt az egészet elkerülhette volna. Ha a kezébe veszi az irányítást és gyakorol, akkor képes lett volna rá.  

Ez egy nagyon egyszerű példa volt tényleg, de ezzel szemléltetem azt, hogy tényleg minden percben ez vesz minket körül. Azért nagyon fontos ezeknek az elkerülése, mert ha így folytatjuk, sosem tudunk előrébb lépni, fejlődni. 

Sok olyannal találkoztam már, aki le szeretett volna fogyni, de mégsem sikerült neki. Itt megtapasztaltam az alapvető hibát, ami az elején bennem is meg volt. A tagadás. Mindig úgy voltam én is vele, ahogyan sokan mások, hogy nem tudtam miért vagyok ilyen "nagy". Hát, hogy én pedig nem is eszek ennyit, meg nem is ilyeneket, nem bennem van a hiba, ilyen az alkatom. Hát a nagy...

Én is most szembesülök ezzel egyre jobban, mióta én ezt már legyőztem. Hallom az ilyen megjegyzéseket, hogy én nem szoktam ennyit enni, vagy vendégségben azt, hogy nem is kívánom már ezt, hisz én tényleg ilyen keveset eszem. Teljesen átérzem ezt, de akkor sem szabad így gondolkodni. Nem vezet semmi jóhoz, úgy érzed majd, hogy nincs is min változtatni. Ha te is ilyen problémákkal küzdesz, akkor sajnálom, de keményen megmondom, hogy az a te hibád. (Kivéve akinek egészségügyi okból persze.) Az, hogy csak menekülsz ez elől, nem megoldás. Természetesen lehet úgy élni, hogy állandóan panaszkodunk arról, hogy mi sosem leszünk olyan vékonyak, jó testalkatúak. Lehet irigykedni azokra is, akik tényleg lefogytak, de nincs értelme. Annyi a különbség a kettő között, hogy ő szembe mert nézni magával. Nem tagadta le, megbecsülte magát annyira, hogy igazat mondjon. Összeszedte magát és elég bátor volt ahhoz, hogy ezt megtegye. 

Sajnálom azt, aki az egész életét egy hazugságban éli le emiatt, pedig annyi minden rejlett benne, ott volt felkínálva neki az az élet, amire mindig is vágyott. Azért, mert próbáljuk elkerülni, a baj még nem fog eltűnni. Ott lesz állandóan a gondolatainkban, nem fognak minket nyugodva hagyni. Ha feltörnek ezek a gondolatok, akkor egyből elkezdjük a kis mantrákat, hazugságokat mondani, hogy az nem is így van, hátha jobban érezzük magunkat tőle. Elfoglaljuk mással magunkat, belemerülünk a semmittevésbe, mintha semmi sem történt volna. Ha pedig tényleg úgy látjuk, hogy mi mindent jól csináltuk, akkor tegyük fel azt a kérdést, hogy: "Vajon tényleg minden tőlem telhetőt megtettem?". Higgyétek el, érezni fogjátok belül a választ. 

Ha változtatni szeretnénk a jelenlegihez képest, muszáj annyira bátornak lennünk, hogy szembenézünk a valósággal. Nagyon nehéz, és először hihetetlenül fog fájni, ezt nem tagadom. Rossz érzés szembesülni magunkkal, talán ez az egyik legnehezebb.  

Mégis, azt kell mondjam, hogy ez a kulcsa mindennek. Enélkül nem tudsz semmibe sem belevágni, ez a kezdete. Ezzel tudod megtenni azt a bizonyos első lépést, legyen bármiről is szó. 

Mindenkiben ott van az az erő, amivel ezt képest megtenni, nem lehet kifogása senkinek. Keménynek kell lenni és bele kell vágni. A saját kezedbe kell venned az irányítást, és onnantól kezdve nem érhet baj. Amint elkezdesz cselekedni, mindenre rájössz, mi miért is volt úgy. Visszanézve tudni fogod, hogy már hamarabb is cselekedhettél, feleslegesen futottál el az igazság elől. 

Halihó!:)

ÉS IGEN! Végre eljött a várva várt évszak, mikor minden megváltozik, elérkezik a jó idő, kezdődhetnek az utazások, végre több időnk lesz. 

Nem is tudom szavakban kifejezni egyszerűen, hogy mennyire vártam már ezeket a napokat. Rengeteg vizsgánk volt májusban, és június elején, türelmetlenül várakoztam már nagyon. Ma zajlott le az utolsó vizsgám is, így teljesen nyugodtan léphetek be a nyárba. Szerencsére minden jól sikerült, sőt volt olyan is, ami a vártnál sokkal jobban ment. Igaz az elmúlt hetekben tanuláson kívül nem nagyon csináltam mást, ezért volt kevesebb bejegyzésem is.

DE, nem szabad csüggedni, mostantól bele kell adnom apait, anyait!

Rengeteg tervvel készültem, nem hagyom, hogy újra csak egy átlagos, unalmas, semmittevős nyaram legyen!

Amint vége lesz a sulinak, nekem nyári gyakorlatom lesz, szóval nem lesz teljes pihenés, nem áll meg a munka, de nem is bánom. Izgatott vagyok, hogy milyen lesz egy boltban, új közegben dolgozni, de biztosan élvezni fogom és rengeteg tapasztalattal leszek gazdagabb. 

Nagy célokat tűztem ki magam elé, remélem ezeket tényleg úgy végre tudom hajtani, ahogyan én azt szeretném. Sport terén, most egy időre "szakítok" a konditeremmel, és ideje kimozdulni a szabadba, ott tervezem az elkövetkezendő heteket.

Egy nagyon jó barátnőmmel fogok össze, mindketten fejlődni szeretnénk és nagyon elhatározottak vagyunk. Javítani fogjuk az állóképességünket, erőnlétünket. Visszük magunkkal a stopperórát és nem lesz megállás!

Igazából nektek is szeretnék egy ilyen kihívást ajánlani! Fogjatok össze barátotokkal, barátnőtökkel, de akár többen is, és menjetek el esténként futni, mozogni. Nagyon sokat tudtok fejlődni, páros gyakorlatokat is végezni akár. Tudom, hogy egyedül nagyon nehéz rávenni magunkat, nem is lenne olyan jó móka. De ha így együtt egy célt tűztök ki magatok elé, akkor higgyétek el felejthetetlen élményeitek lesznek. Menjetek úgy vissza suliba szeptemberbe, hogy rátok se ismerjenek a többiek. Irigykedjenek rátok, legyen mit kérdezniük, nektek meg legyen mit mesélnetek. 

Én is fogom dokumentálni az egész "kihívást", szóval kövessétek majd figyelemmel! Kíváncsi leszek, hogy hányan fogtok kilépni a komfortzónátokból és meglépni egy olyan szintet, amit eddig nem mertetek!

Tehát, röviden annyi a kihívás lényege, hogy heti 3-4 alkalommal fogjatok össze, és csináljátok végig! Tegyetek meg egyre hosszabb távokat, csináljatok mindig egyre nehezebb gyakorlatokat. Nincs semmilyen kifogás arra, ha nem kezdesz te is bele, a lehetőséged meg van, te döntöd el, hogyan használod ezt ki! :)

Mivel most több időm lesz, ezért szeretnék készülni a nyelvvizsgámra, mivel év közben nem sok időm lesz a sok felkészítők miatt. Ez is számomra egy nagy feladat lesz, de elhatároztam magam. Nem kell sokat tenni, de ha napi 5-10 szót megtanulunk, amit tényleg nem sok, az óriási változásokhoz vezethet. Tudom taszít az, hogy nyáron is tanuljunk, de higgyétek el, ezzel csak nektek lesz sokkal egyszerűbb dolgotok, és még csak nem is kell túlhajszolni magunkat. 

Mindig is nehezemre esett a szókincsemet javítani, de meguntam ezt a helyzetet, cselekednem kell, rájöttem. Ha ilyen helyzetben lennétek, akkor ti is találjatok ki ilyen kis apró lépéseket, amit el tudtok végezni, és tényleg csodákra lesztek képesek!

És hát nem is lenne nyár, a nyár hobbik nélkül. Sokszor év közben ezeket a háttérbe szorítjuk, mondjuk általában érthető okokból. Viszont most nincs kifogás!

Én is rengeteget szeretnék fejlődni rajzolás, írás, videózás és fotózás terén. Szeretnék rengeteg foglalkozni ezekkel, ugyanis számomra nagyon fontosak. Így év vége felé én is hanyagoltam kicsit őket, de tudom, hogy most már nem lehet. Járni fogom a várost, akár más városokat is, megyek a kamerámmal és azt fogom tenni, amit szinte a legjobban élvezek!

Kérlek ti is tegyétek ezt! Bármi, amit szeretnétek tenni, annak most jött el az ideje! Olvassatok, rajzoljatok, zenéljetek, táncoljatok és gyakoroljatok! Bármit, amihez csak kedvetek van. Tényleg egy új emberként térjetek vissza, ne csak egy újabb nyár legyen, ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni!

Én mindenkinek egy élményekkel teli, vidám nyarat szeretnék kívánni! Remélem, hogy lesz köztetek olyan, akinek tényleg sikerül az, amit eltervezett és kilép a hétköznapjaiból! Aki ezt megteszi, az egy lépéssel közelebb lesz a jövőjéhez, szóval hajrá! Érkezni fogok állandóan a beszámolóimmal, igyekszem rögzíteni ezeket. 

Az utolsó pár napra, pedig mindenkinek kitartás, nem sokára vége van! ;)